Zöld Energiafolyosó-projekt: megvalósítható terv vagy politikai blöff?

A hét elején Bukarestben járt Szijjártó Péter, és ha csak a politikai nyilatkozatokra figyeltünk, akkor látogatásának lényege fölött könnyen el lehetett siklani, ugyanis a külgazdasági és külügyminiszter elsősorban Schengenről és az RMDSZ-ről kommunikált, és csak másodsorban említette, hogy valójában azért jött, mert egy újabb találkozóra került sor a Zöld Energiafolyosó-projektben.

Amilyen jól hangzik az elnevezése ennek a tervnek, annyira nehéz eldönteni, hogy itt egy reális befektetésről vagy egy PR-humbugról van-e szó. Néhány hetente ugyanis egy-egy újabb találkozót, egy újabb aláírt dokumentumot, szándéknyilatkozatot jelentenek be a Zöld Folyosóról – egy Azerbajdzsántól Magyarországig tartó villamosenergia-vezetékről, amely a Kaszpi-tenger térségéből megújuló energiát hozna az EU-ba, azonban a szakemberek nem annyira optimisták, mint a politikusok, akiket hallgatva az a benyomása a hírfogyasztónak, hogy hónapok kérdése, és máris érkezik az ázsiai zöld energia.

A valóságban csak annyit tudni, hogy egy 1000-1200 kilométer hosszan húzódó kábelről van szó, ebből 850 kilométer román területen menne át. A költségek óriásiak, csak a Fekete-tenger alatti szakasznak a lefektetését körülbelül 3,5 milliárd euróra becsülik – legalábbis a Világbank öt évvel ezelőtti előzetes elemzése szerint, amelyet egy Grúzia és Románia közötti tengeralatti kábelről készítettek, és amelyet a mai napig az inflációs ráta figyelembe vételével igazítanak a napi árakhoz. A legutóbbi bukaresti találkozón merült fel először, hogy a kábel Bulgárián is áthaladhat, így még az útvonal és a hossz sem kőbe vésett. Még a kapacitás sem egyértelmű, a számok 1000-1500 MW és 5000 MW között mozognak.

A tervezett földalatti HVDC-kábel 850 kilométeren keresztül fog haladni Románia területén, a Tuzla-Podișor útvonalat és a BRUA gázvezeték nyomvonalát követve.

A román állami Transelectrica vállalat és több nemzetközi partner, köztük a TAQA (Abu Dhabi National Energy Company PJSC), a Meridiam, az E-INFRA és a Fluor, aláírtak egy megállapodást (Memorandum of Understanding, MoU), amely előirányozza a megvalósíthatósági tanulmány kidolgozását.

Két éve beszélgetnek róla, konkrétumok alig vannak

Az világos, hogy a Zöld Energiafolyosó-projekt célja, hogy lehetővé tegye az azerbajdzsáni szélenergia és a grúziai vízenergia importját Magyarországra és Romániába. A kezdeményezés egy magyar-azeri-grúz-román partnerség keretében valósulna meg, amelyet az Európai Unió is támogat. kiépítenék az 1100 kilométer hosszú tengeralatti vezetéket a Fekete-tenger alatt, amely összekötné a grúziai és a román elektromos hálózatokat, és ezen keresztül biztosítanák a fenntartható zöldenergia-források elérhetőségét Közép-Európában.

A Zöld Energiafolyosó-projekt előzményei több korábbi kísérlethez kapcsolódnak, amelyek a régió energiaellátásának javítására irányultak. Ilyen volt az AGRI projekt, amely azerbajdzsáni cseppfolyósított földgáz (LNG) szállítását tervezte Grúzián keresztül Romániába, valamint a Nabucco-projekt, amely az azerbajdzsáni Shah Deniz gázmező gázszállítását irányozta elő Bulgárián, Románián és Magyarországon keresztül Ausztriába. Mindkét projekt azonban végül kudarcba fulladt, rávilágítva arra, hogy ezt az óriási távolságot áthidalni nem a legegyszerűbb feladat.

Az újabb ötlet Bukarestből indult két évvel ezelőtt. Annak ellenére, hogy az előző kettőről már tudni lehetett, hogy nem haladnak a legjobb úton, az orosz-ukrán háború kontextusában fontos volt az a cél, hogy az európai energiabiztonság növelését biztosítsák, különösen a keleti EU-tagállamok számára. Az első lépések közé tartozott egy közös társaság létrehozása, amelynek feladata a projekt megvalósíthatósági tanulmányának elkészítése. A résztvevő országok villamosenergia-vállalatainak képviselői Bukarestben találkoztak, hogy aláírják az erre vonatkozó dokumentumokat.

A politikusok szerint közel a pont, ahonnan már nincs visszafordulás

A román energiaügyi miniszter, Sebastian Burduja, és az érintett országok képviselői egy közös társaság létrehozásában egyeztek meg, amely felelős lesz a projekt megvalósíthatósági tanulmányának elkészítéséért.

A közös projektcégben a román, az azeri, a grúz és a magyar energiaelosztó hálózati operátorok egyenlő részesedéssel vesznek részt, mindegyik legfeljebb 1 millió euró tőkével. A közös vállalat székhelye Bukarestben lesz, és korlátolt felelősségű társaságként (SRL) fog működni.

Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter a legutóbbi bukaresti találkozón kijelentette, hogy a projekt közel van ahhoz a ponthoz, ahonnan már nincs visszafordulás. A résztvevő országok által létrehozott közös társaság megvalósíthatósági tanulmánya 2025-re várhatóan elkészül. A vezetéképítés, amely összeköti a grúziai és román hálózatokat, várhatóan 2028-2029-re fejeződik be.

Sebastian Burduja, Románia energiaügyi minisztere szerint a Zöld Energiafolyosó egy „bátor válasz” az energiaforrások diverzifikálásának igényére a keleti EU-tagállamok körében, és hogy a projekt hozzájárulhat az energiaszuverenitás növeléséhez. Burduja hangsúlyozta, hogy a projekt jelentős lépés az európai energiapiac versenyképességének és biztonságának növelése felé.

Pro és kontra érvek a Zöld Energiafolyosó-projekt kapcsán

Ha a politikusi nyilatkozatokat hallgatjuk, a képlet egyszerűnek tűnik: megépítjük a kábelt, és azon annyi olcsó zöldenergiát szállítunk ide, amennyire szükségünk van. Persze, ezt becsomagolva úgy mondják el, hogy a projekt hozzájárul az európai energiabiztonsághoz azáltal, hogy új, fenntartható energiaforrásokat vezet be Közép-Európába, és megoldást nyújt a régió energetikai kihívásaira, különösen a globális energiakrízis és geopolitikai feszültségek közepette.

A kockázatokról kevesebb szó esik, pedig kétségtelen, ezekkel sokkal többet kellene foglalkozni, mert nem kevés van belőlük.

1. Pénzügyi kockázatok: A projekt megvalósítása rendkívül költséges, különösen a 3,5 milliárd euróra becsült tengeralatti vezeték kiépítése, amelyhez jelentős EU-s finanszírozásra van szükség.
2. Technikai kihívások: A projekt technikai szempontból is jelentős kihívásokkal jár, mint például a tengeralatti vezeték építése, valamint az elektromos hálózatok integrációja és kapacitásának növelése.
3. Politikai és geopolitikai kockázatok: A projekt azeri és grúz energiaszolgáltatókra való támaszkodása politikai és geopolitikai kockázatokat rejt magában, különösen a két ország belpolitikai instabilitása és az EU energiapiacához való hozzáférés szabályozásának nehézségei miatt.
4. Regionális ellentétek és infrastrukturális problémák: A projekt kritikusai szerint Románia és más érintett országok között nincs teljes egyetértés a projekt végrehajtását illetően, és különböző gazdasági érdekek ütközhetnek.

Energiapolitikai elemző: ez nem életképes projekt, inkább politikai maszlag

A Zöld Energiafolyosó-projekt kapcsán több kritikus hang is megszólalt, amelyek szerint a projekt jelenlegi formájában számos komoly akadállyal néz szembe. Otilia Nuțu, a romániai energiapolitikai elemző szerint ez egy felfújt ígéret, amelynek a valósága erősen megkérdőjelezhető.

Az elemző elmagyarázta, hogy a román Transelectrica elektromos hálózat üzemeltetője szerint Románia már jelenleg is jelentős kapacitáskorlátokkal küzd, különösen Dobrudzsában, ahol az ország megújuló energiaforrásainak jelentős része található. Az ország legjelentősebb energiaforrásai, mint például a működő 1-es és 2-es számú, illetve a tervezett 3-as és 4-es nukleáris reaktorok, valamint a meglévő és jövőbeli szél- és naperőművek itt koncentrálódnak, míg az energiafogyasztás zöme az ország más részein, főként a nyugati országrészben és Bukarestben jelentkezik.

A Transelectrica, Románia állami energiaelosztó hálózatának üzemeltetője, jelenleg hálózati torlódásokkal küzd, amelyek miatt évek óta nem tudtak új beruházásokat végrehajtani Dobrudzsában. Nuțu szerint irreális azt várni, hogy további gigawattokat vezessenek be a már most is telített régióba. A helyi termelők és befektetők valószínűleg ellenállnak majd, mivel jelenleg is nehézségeik vannak saját kapacitásaik kiépítésében a hálózati hozzáférés hiánya miatt.

További aggodalomra ad okot az Európai Bizottság hozzáállása a projekthez, amely a hozzáférés kérdését illetően hangsúlyozza az EU-jogszabályok betartását. Az EU előírásai szerint a vezetékekhez való hozzáférést minden potenciális energiatermelő számára biztosítani kell, beleértve a romániai és magyarországi megújuló energiaforrásokat is. Ez ellentétben állhat a projekt kezdeti célkitűzéseivel, amelyek szerint a vezeték főként az azeri és grúz energiaforrások szállítására szolgálna.

Nuțu szerint ez a helyzet nagyon hasonlít az Északi Áramlat projekt problémájához, amely szintén nem biztosította a tisztességes hozzáférést. Az EU prioritása – és erre fel is hívta Románia és Magyarország figyelmét, hogy foglalják bele a szerződésbe – az lenne, hogy saját tagállamai számára biztosítson hozzáférést a hálózathoz, és ne a külső szereplők, Azerbajdzsán és Grúzia élvezzenek prioritást.

Nuțu úgy véli, hogy a projekt akkor lenne értelmesebb, ha az EU egy olyan pán-európai energiahálózatot építene ki, amely összeköti a nagy megújuló energiaforrásokkal rendelkező területeket, például az Északi-tengert, az Atlanti-óceánt, a Szaharát, Ukrajnát és a Kaukázust. Azonban jelenleg az egyes nemzeti érdekeltségek miatt az EU nem tud egy valóban integrált energiahálózatot létrehozni.

Azerbajdzsán erőteljesen támogatja a projektet, mivel felismerte az európai piaci lehetőségeket, és tudatában van annak, hogy a fosszilis tüzelőanyagok iránti kereslet a következő 20-30 évben várhatóan csökkenni fog.

Ezenkívül Azerbajdzsán emberi jogi helyzete és belpolitikai instabilitása további kockázatokat jelenthet a projekt számára. Azerbajdzsán ugyanis egyre nagyobb nyomás alatt áll, hogy igazolja az emberi jogok tiszteletben tartását és a politikai foglyok szabadon bocsátását, mielőtt jelentős európai beruházásokra számíthat.