Brit író a Via Transilvanicáról: Az érintetlen természet időtlenségét éltem meg

Andrew Eames, egy tapasztalt utazási szakíró az Inews című brit kiadványnak készült vezércikkében írta le azt az emlékezetes élményt, amelyet a Via Transilvanica egy részén tett utazása közben érte őt Erdélyben.

Az író azzal kezdi útinaplóját, hogy sok évvel ezelőtt egy iránytűvel felszerelkezve járta végig Erdélyt: „falusi házakban aludtam, amikor erdőkön haladtam át mindig odafigyeltem, hogy nehogy medvékkel találkozzak, és a pásztorkutyáktól is félnem kellett. Igazán emlékezetes élmény volt, de kemény és kiszámíthatatlan is. Így, amikor hallottam, hogy van egy új túraútvonal, amely hasonló terepet jár be, de biztonságos és kényelmesebb, és amely egy új repülőtérről könnyen megközelíthető, nem tudtam ellenállni” – indítja beszámolóját Andrew Earnes.

A Putnától Szörényvárig vezető, 2022-ben felavatott romániai túraútvonal, a Via Transilvanica már Europa Nostra-díjas. Nemrég számoltunk be arról, hogy most már virtuálisan, a Google Utcakép alkalmazásának segítségével is bejárható. Tőkés Hunor kollégánk biciklivel járta végig egy szakaszát, élményeiről itt számolt be.

Az 1400 kilométeres tóraútvonalról Earnes így ír: „Európa érintetlen dombjain, rétjein, hegyeken és erdőkön vezet át az út. Az időtlen vidéki élet egy szelete tárul föl előttünk, ahol a közlekedés gyakran még mindig lovas kocsival, a betakarítás kaszával történik, és a pásztorok még éjszaka is őrzik nyájaikat, mert félnek a medvéktől, farkasoktól.” Az író a brassói repülőtéren szállt le, onnan vonattal utazott a Maros megyei Szászkézd községbe, ahonnan útnak indult.

„Szászkézden a Casa de pe Deal nevű vendégházban szálltunk meg, amelyet Anca és Charlie vezet, utóbbi egy Franciaországból származó asztalos. Vacsorára töltöttpaprika-levest és káposztás laskát ettünk” – jegyezte fel útinaplójába Andrew Eames. Az első napon az útvonal bükkerdőn és réteken keresztül vezetett, „gyönyörűen jelölve 30-50 méterenként, és minden kilométernél kézzel faragott jelzőoszlopokkal ellátva”.

„A völgyekbe köd szorul reggelente, a bükkerdőkben a harkályok hangját hallani, a dombokon birkanyájak legelnek, és örültem, hogy messze voltak, mert korábbi tapasztalatból tudtam, hogy a pásztorkutyákat jó elkerülni. Ebédidőben megálltam egy diófa alatt, és moldvai túrázókkal együtt diót ettem Szászdálya határában, majd betértem a falu egyetlen boltjába, ahol kenyeret, fagylaltot és füzeteket is lehet vásárolni. Aztán újra elindultam, felkapaszkodtam egy másik erdős hegygerincre, ahonnan újabb és újabb völgyek látványa tárult elém” – meséli az író. A következő éjszakát a Maros megyei Sárpatakon töltötte egy vendégházban. „Négy másik túrázó is ott szállt meg, este együtt vacsoráztunk tejfölös disznósültet, ami előtt pálinkát ittunk étvágygerjesztőnek.”

Másnap a Segesvár felé vezető úton haladt, estére meg is érkezett a városba, amelyet „Erdély egyik legszebb városának” nevezett. „Fellegvára egy domb tetején ül, ahol a szűk utcák kerek kövekkel vannak kikövezve. A legenda szerint ez Vlad Dracul szülőhelye. Az óváros főterén a templom harangjait hallgattam és egy hosszú kávét kortyolgattam a napsütést élvezve. Körülbelül 40 kilométert tettem meg. Már csak 1360 van hátra” – zárja úti jegyzeteit Andrew Earnes.