Az RMDSZ ragaszkodik a 426-os medvekilövési kvótához, szembemenve a Román Akadémiával

Törvénytervezetet nyújtott be az RMDSZ, melyben a következő két évre, azaz 2024-re és 2025-re meghatároznák a megelőzési kvóta címen kilőhető medvék számát. Amennyiben megszavazzák az indítványukat, évi 426 állatot lehetne prevenció címén levadászni. Ehhez még hozzájön a beavatkozási kvóta, valamint azok a medvék, melyek megöléséről a polgármesterek dönthetnek, így nem nehéz kiszámítani, hogy két év alatt több mint ezer állat sorsának megpecsételéséhez járulhat hozzá a jogszabály.

A tervezet kezdeményezője Tánczos Barna volt környezetvédelmi miniszter, aki már korábban kilátásba helyezte, hogy kigolyózza a Román Akadémiát a döntéshozatalból, miután az intézmény nem hagyta jóvá az általa javasolt megelőzési kvótát. Az akadémikusok a miniszter által javasolt 426 egyed helyett mindössze 140 példány prevenciós célú kilövését hagyta jóvá. Kérdésünkre Tánczos Barna szenátor kijelentette: a javaslatuk nem azt jelenti, hogy az akadémia végleg kimarad a döntéshozatalból, hiszen a törvénymódosító indítványuk mindössze két évre szól, azt követően vissza lehet térni majd ahhoz a rendszerhez, melyben az akadémikusok is beleszólhatnak a medvékre vonatkozó vadászati kvótákba.

A Transtelex kérdésére a volt miniszter kifejtette, úgy véli, az akadémia nem rendelkezik a medvekérdéshez értő szakemberekkel, ilyenekkel elsősorban a Marian Dracea Erdészeti Kutatóintézet és az erdészeti egyetemek rendelkeznek. Rámutatott, a minisztérium 2021-ben rendelt az említett intézettől egy felmérést, ennek adatai szerint pedig a medvepopuláció létszáma 7600 és 8100 példány közé tehető, ennek alapján számították ki az éves megelőzési kvótát.

Tánczos Barna elmondta, a 426-os kvóta területi elosztását egy matematikai képlet alapján végezték, melyben három szempontot vettek figyelembe:

a 112-es segélyhívóra beérkezett hívások számát, a medvék által elkövetett károk mértékét, valamint az emberi sérüléssel járó esetek számát.

A megyei leosztás egyébként meglehetősen egyenetlen képet mutat: a székelyföldi megyék kapnák messze a legmagasabb kvótát, a Hargita, a Kovászna és a Maros megyei vadásztársulások lőhetnék ki az engedélyezett példányszám 40 százalékát, azaz 170 egyedet. A három megyére eső kvóta egyébként több mint a tízszerese annak, ami az egész Nyugati-Kárpátok régiónak járna (Szilágy, Kolozs, Bihar, Arad, Fehér és Hunyad megye), de lényegesen magasabb a szomszédos, jelentős mértékben erdősült megyéknek járó kvótáknál is. Ezzel kapcsolatban a Hargita megyei szenátor elmondta, nem egyenletes a medvepopuláció sűrűsége a különféle területeken, ezért nem egyenletes a kvóta sem.

A Transtelex kérdésére úgy vélte, bár erre bizonyíték nincs, a jelenség egyik oka a masszív orvvadászat lehet. Hozzátette: a székelyföldi megyékre nem jellemző az orvvadászat, azaz a lakosság még nem vette a saját kezébe a medveprobléma megoldását.

Felhívtuk a szenátor figyelmét arra, hogy az egyetlen olyan felmérés, mely tudományos szempontból megbízható eredményeket adhat, azaz a populáció genetikai vizsgálata, nem mutatja a medvék számának drasztikus növekedését. A felmérés egyik résztvevője szerint eddig 3 ezer egyed létét sikerült a genetika segítségével igazolni. Tánczos Barna leszögezte, „nem tartja szerencsésnek egy kutatás közepén köztes értékekről beszélni”, meg kell várni a vizsgálat végét, és csak utána szabad nyilatkozni. Kijelentette: 2007-ben, amikor Románia csatlakozott az EU-hoz, közel 4 ezer példány élt az országban, azóta pedig „minden kutatás szerint” növekszik a számuk, és a legóvatosabb becslések szerint is megközelíti a 7 ezret. Hozzátette, „az emberi élet védelmében” benyújtott kvótajavaslatukat az is indokolja, hogy egyre több élőhelyen jelenik meg a medve, míg régebben csak 10 megyében volt észlelhető a jelenléte, mára már 23 megyéből jelezték. „Bizonyos térségekben a populáció sokkal nagyobb, mint amennyit elbírna és egyre több térségben jelenik meg a barnamedve. A bejelentések száma pedig exponenciálisan nő” – mondta.

Kérdésünkre, hogy a bejelentések számának exponenciális növekedése nem függ-e össze a riogatással, például azzal, hogy párttársa, Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök videókban ijesztgeti az embereket a medvékkel, illetve hogy nem kellene-e az RMDSZ rászóljon, kijelentette, egyetért azzal, hogy Borboly túlzásba viszi a dolgot, azonban nem lehet rászólni központilag, mert „nem vagyunk párt, nálunk szabadság van”.

„Veszélyesnek tartom az ország legfelsőbb tudományos fórumát kihagyni a döntéshozatalból”

– kommentálta a tervezetet Domokos Csaba medvekutató, aki szerint „totális káosz” uralkodik a területen, mivel senki sem tudja, hogy mennyi medve él az országban. A politikusok pedig kedvükre válogatnak a szakértők és intézmények között: akik azt mondják, amit hallani akarnak, azoknak hisznek, akik mást mondanak, azoknak nem. „Mesének” nevezte ugyanakkor, hogy Székelyföldön ne lenne vadorzás. Elmondta, amennyiben Maros megyét is ide számítjuk, pontosan meg tudja mutatni a helyeket, ahol rendszeresen hurkoznak és lőnek is le illegálisan állatokat. A hurkokat nem kizárólag a medvéknek teszik ki, de ők is belelépnek.

Az egyenetlen kvótaelosztásról elmondta, a Nyugati-Kárpátokban hagyományosan alacsonyabb kvóták voltak érvényben, ez egy eléggé elszigetelt élőhely, ráadásul azt lehet hallani, hogy hatalmas mértékű a vadorzás. A Keleti-Kárpátok keleti részén is kevés a medve, sőt hiányzik olyan térségekből is, melyek az adottságaikat tekintve top medveélőhelyeknek számítanak. Például Neamț-megyének a Békási-tó közelében fekvő erdőségeiben szintén nincs medve, pedig kellene legyen. Úgy vélte, ebben is szerepe lehet a vadorzásnak, ugyanakkor a jelenség cáfolja azt a közkeletű vélekedést, miszerint „a medvék benépesítették már az összes számukra alkalmas élőhelyet”.

Domokos Csaba kifejtette, valóban létezik a jelenség, hogy a medvék olyan területeken is megjelennek, ahol egy ideje nem élnek. Ez viszont már a medvevadászat 2016-os felfüggesztése előtt megkezdődött, mint mondta, már a 2010-es évek elején megjelentek a medvék a Mezőség keleti részén, sőt, vannak olyan egyedek, amelyek már itt is születtek. Hozzátette: ezek nem újonnan benépesített élőhelyek tulajdonképpen, mivel korábban éltek itt medvék, mindössze arról van szó, hogy visszatérnek oda, ahonnan az ember kiszorította őket.

Leszögezte ugyanakkor, hogy bár tényleg nem egyenletes a medvék eloszlása, azaz kevesebb él az Erdélyi-szigethegységben, illetve a Keleti-Kárpátok keleti oldalán, az nem jelenti azt, hogy csak Székelyföldön, azaz a magyarlakta térségekben élnek és okoznak gondot jelentősebb számban. A Kárpátkanyar belső régióiban mindenütt jelen vannak, és úgy vélte, Brassó, Szeben, Beszterce megye erdős részein, de akár Agreș megyében is hasonló a helyzet, mind a kártételek, mind a medve-ember konfliktusok terén. Annak pedig, hogy a bejelentések száma lényegesen nagyobb a magyarlakta régiókban, jórészt a riogatás, a pánikkeltés az oka.

„A magyar nyelvű sajtóban sokkal többet szerepel a medvekérdés, mint a románban, akár regionális, akár országos szinten.

Működik az agymosás, van olyan barátom, aki életében nem látott még medvét, eddig rendszeresen járt futni, de mostmár fél. Magyarországi turistacsoportok mondják vissza az erdélyi utakat, annyira felfújták ezt a medvekérdést” – magyarázta a szakértő.

Hozzátette, nem kell csodálkozni, hogy az emberek folyton hívogatják a medvék miatt a 112-őt, amikor például Borboly Csaba Hargita megyei tanácselnök, aki valósággal ontja magából a videókat, minden második kisfilmjében arra szólít fel, hogy telefonáljon, aki medvét lát, hogy legyenek dokumentálva az esetek.

A szakértő kihangsúlyozta: komoly külföldi kutatások igazolták, hogy

nincs közvetlen összefüggés a vadkárok és a medvepopuláció mérete között,

és ez akkor is igaz, ha egyesek folyamatosan szajkózzák, hogy a problémákat az okozza, hogy el vannak szaporodva a medvék. Leszögezte: senki nem tudja, hány medve él az országban, és nem is fogjuk tudni mindaddig, amíg az említett, folyamatban levő genetikai populációfelmérés be nem fejeződik. A medvék viselkedésének változását, illetve a konfliktusokat szerinte inkább az okozhatja, hogy másképp használjuk a tájat, illetve hogy a klímaváltozás is érezteti a hatását.

Az RMDSZ tervezetéről elmondta, úgy véli, szembemegy az EU Élőhelyvédelmi Irányelvével, így az Európai Bizottságnak is lehet majd ellenvetése. Az előző években létezett egy eljárás, aminek a részét képezte az akadémia is, ezen viszont most teljesen túl akarnak lépni. Kifejtette, az Élőhelyvédelmi Irányelv megengedi, hogy ún. derogáció keretében kilőjenek védett fajokhoz tartozó egyedeket is, ilyenkor viszont bizonyítani kell, hogy megpróbáltak más módszerekkel is fellépni a kártétel ellen, ezek viszont nem működtek, ezért folyamodnak az állat kilövéséhez, és célzottan csak annak az állatnak az elpusztításához, amelyik a problémákat okozta. Nem engedi meg viszont, hogy beavatkozzunk egy olyan állományba, amiről nem tudunk semmit, illetve csak nagyon megkérdőjelezhető információkkal rendelkezünk róla.

Domokos Csaba leszögezte:

ez a rendelettervezet lényegében a trófeavadászat újbóli engedélyezéséről szól.

A lakosság védelmére létezik a beavatkozási kvóta, illetve az a rendelet, ami megengedi a veszélyesnek ítélt egyedek kilövését, és lényegében korlátlan beavatkozási lehetőséget biztosít a helyi intervenciós bizottságoknak.

„Egyetlen külföldi vadász sem fog a falu szélén ólálkodni, hogy a kukázó medvét lője ki. Ezek az érintetlen tájon, az erdőben akarnak vadászni, és nem azért jönnek hozzánk, hogy kezeljék Romániában a medveproblémát” – szögezte le a szakértő. Hozzátette: szerepel ugyan egy korlátozás a tervezetben, miszerint a 350 fölötti CIC ponttal rendelkező trófeákat nem lehet értékesíteni, ezeket le kell adni az erdőőrséghez, ami lehet egy pozitív lépés, azaz hogy nem feltétlenül a legnagyobb medvék kilövését bátorítják. A 300 pont fölöttiek viszont már nagy medvék, így 300 és 350 pont között lehet úgy ügyesen vadászni, hogy aranyérmes trófeát lehessen értékesíteni, magyarázta.

Domokos Csaba úgy vélte, pozitívumként lehetne tekinteni a jogszabályra amiatt, mert a vadászok ismét egy pénzforrásként tekinthetnek a medvékre, és érdekeltté válhatnak abban, hogy védjék a fajt. Nagyon nagy problémának nevezte ugyanakkor, hogy – tudományos felmérések híján – továbbra is csak a károkkal lehet indokolni a kvótákat. Ez ugyanis megágyaz a további hisztériakeltésnek, amivel tovább romboljuk a fajnak a társadalmi elfogadottságát.