Az erdélyi magyar felsőoktatás a mesterséges intelligencia világában – túlélés vagy megújulás?
Politikusok, techmogulok és most már a mesterséges intelligencia térnyerése is megkérdőjelezi a klasszikus egyetemi tudás értékét. Ráadásul az erdélyi magyar társadalomnak máig nincs kidolgozott jövőképe arról, mit is vár a saját felsőoktatásától. Húsz éve vagyok részese a felsőoktatásnak, és most úgy látom, nem játszhatunk tovább pusztán a túlélésre. Olyan tudást és szemléletet kell adnunk hallgatóinknak a következő másfél évtizedre, amivel egy olyan világban is eligazodnak, ahol az algoritmusok mindenre adnak valamilyen választ, de helyettünk tapasztalni vagy valós összefüggéseket látni nem tudnak.
Az alábbi sorok egy olyan politológus, közgazdász, tanár perspektívájából íródnak, aki az egyetemi oktatás változásait az elmúlt húsz évben a saját bőrén tapasztalta meg. Először mint diák a budapesti ötéves közgazdaságtudományi egyetem első évfolyamainak egyikében, azután mint kezdő tanár a magyar nyelvű politológia-, majd közgazdaság-tudományi képzés megszületésének, valamint a három plusz kettes (azaz bolognai) rendszer bevezetésének folyamatában a Babeș–Bolyai Tudományegyetemen. Jelenleg pedig, több mint tizenöt évvel tapasztaltabban, remélem, hogy lesz elég bölcsességünk és erőnk magyar egyetemi közösségként megújítani a komoly kihívások elé néző felsőoktatásunkat.
Az egyetemi oktatást három szereplő, három sajátos nézőpont mentén kérdőjelezi meg. Elsősorban szerte a világon a politikusok. Van, ahol – mint az Egyesült Államokban – a politikusok egy része az egyetemi oktatókban ideológiai alapon magát az ellenséget látja. Van, ahol – mint például Franciaországban – a politikusok egy része, jelesül a közvélemény-kutatásokban vezető francia elnökjelölt úgy gondolja, inkább szakmunkásképzőben vagy gyakornoki programban kellene részt venniük a fiataloknak, nem pedig egyetemi oktatásban.
Másodsorban az egyetemi oktatást megkérdőjelezi a cégvezetők egy része is. Ilyenek például Amerikában a technológiai cégek vezetői közül Musk, Thiel és Karp, akik arra biztatják a jövendő hallgatókat, hogy ne menjenek egyetemre, helyette saját ösztöndíj- és tehetséggondozó programokat kínálnak, mint a Palantir Meritocracy Fellowship vagy a Thiel Fellowship. Az európai üzleti világban a kritikák más perspektívából születnek. Itt inkább a reformok szükségességét emelik ki, a munkaerőpiaci kereslettel való jobb összehangolásról vagy a szakmunkásképzés fontosságáról beszélnek, felhívják a figyelmet arra, hogy Európa lemarad az egyetemi startupok terén, miközben egyre több elemzés vizsgálja, gyengíti-e az MI az egyetemi diploma értékét, és a toborzó cégek vezetői szerint is megváltozott az egyetemről az irodába vezető hagyományos út.
Harmadsorban a mesterséges intelligencia villámgyors térnyerése jelent kihívást az egyetemeknek. Ma, amikor a nagy nyelvi modellek miatt bárki érezheti (tévesen), hogy ő a legújabb erdélyi polihisztor, meg kell válaszolnunk azt a kérdést, hogy milyen szerepe kell legyen az erdélyi magyar felsőoktatásnak a változó világban. Erre a kérdésre adott válaszunk pedig attól függ, mit gondolunk és tudunk a mesterséges intelligenciáról (MI), a körülöttünk zajló folyamatokról és azok következményeiről, valamint hogyan képzeljük el a közeljövő erdélyi magyar társadalmát.
Tudjuk, hogy a nagy nyelvi modellek kulturálisan meghatározottak és torzítanak a tulajdonosaiknak megfelelően (ahogy erre több szakmai elemzés – például az arXiv tanulmányai, a Harvard kutatása és egy frissebb vizsgálat is – rámutat). Kívülről nem tudjuk megítélni, miből tanul az AI, és hogy az pontosan mit jelent az egyes tudományterületeink szempontjából. Fogalmunk sincs, milyen hatással van a mesterséges intelligencia tanulására a technológiai cégek vezetőinek értékválasztása, ideológiája. Amint arról sem rendelkezünk információkkal, hogy mennyi esélye van egy Kelet-Közép-Európában vagy Erdélyben dolgozó magyar szerző művének bekerülni az AI tanulási adatbázisába egy Amerikában dolgozó, hasonló kvalitású szerzőhöz képest. Amit tudunk, azokból általánosan azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a mesterséges intelligencia tapasztalatot nem, technikai tudást és a tudomány egy részét viszont tartalmazza.
A körülöttünk zajló folyamatokat nézve megállapíthatjuk, hogy csökken az intézményekbe vetett bizalom. A régi elit – akár politikairól, gazdaságiról, értelmiségiről, akadémiairól vagy kulturálisról van szó – egyértelműen teret veszít, elég, ha csak a különböző országokban zajló tüntetéseket vagy a választási eredmények egy részét nézzük. A világban gyors változások zajlanak, az eddig használatos tájékozódási pontok veszítenek jelentőségükből, a technológiai cégek középpontba kerülnek, az emberek elmagányosodnak.
Erdélyi magyar társadalmunk nagy hiányossága egy kidolgozott, megvitatott jövőkép megléte. Így arról sem igazán vannak elképzelések, hogy milyen szerepet kellene abban a felsőoktatásnak játszania. Ebben a gyorsan változó, közösségi jövőkép nélküli világban, amely nem feltétlenül a formális oktatásnak kedvez, kell a magyar felsőoktatásunknak a hozzá illő, általa felvállalható szerepet megtalálnia.
Nekünk, az erdélyi magyar felsőoktatásban tanítóknak a végzett hallgatóink képzeletbeli tarisznyájába olyan „valamit” kell betennünk, amire ők az elkövetkező tizenöt évben támaszkodni tudnak. Aki egyetemet végzett, annak a szakmáján kívül tudnia kell:
- Gondolkodni, folyamatokat látni. Az eszközök minden területen változni fognak, de azoknak, akik gondolkodnak és folyamatokat látnak, az alkalmazkodás mindig könnyebb lesz.
- Kérdéseket feltenni, forrásokat értékelni, válaszokat találni. A mesterséges intelligencia korában az információforrások értékelése kulcskérdés lesz. Szintúgy, mint a különböző problémák okainak, következményeinek a feltárása és a megoldási lehetőségek azonosítása.
- Befolyásolást felismerni. Az adatok, az MI és a közösségi média világában sokkal sikeresebben lehet befolyásolni, mint az eddigi évszázadokban. Politikai és gazdasági, általában véve hatalmi szereplők eddig is befolyásoltak, eddig is volt dezinformáció és propaganda, de a mostani technikai feltételek ezeket sokkal hatékonyabbá tették.
- Felismerni a politika, a gazdaság és a társadalom működését, egymásra gyakorolt hatását. Ha ezekről a hallgatóknak nincsenek alapvető ismereteik, a forrásokat sem tudják rendesen értékelni, de saját fejjel gondolkodni és folyamatokat látni sem tudnak majd.
Mindezeket olyan egyetemi környezetben kell megtanítani, amely teret ad az önismeret fejlesztésének és az emberek közötti kapcsolódásnak. Ezek megvalósításához nem elsősorban pénz kell, hanem a tanítási módszerek újragondolása. Azon tantárgyaknál, ahol erre lehetőség van, középpontba kell helyezni a beszélgetve tanítást. Gondolkodásra szoktatást, folyamatok látását, a befolyásolás felismerését, az emberi kapcsolatok megerősítését úgy lehet elérni, ha beszélgetve mutatjuk meg a hallgatóknak egy-egy kérdés többféle megközelítési és megoldási lehetőségét. Mindezek mellett minden egyes tárgyban meg kell mutatni a mesterséges intelligencia használatának előnyeit és hátrányait. Vitázni kell arról, hogyan érjük el azt, hogy mi használjuk eszközként a mesterséges intelligenciát, ne pedig a mi figyelmünket használják eszközként a technológiai cégek.
A 90-es évek nagy változásai után volt egy olyan időszak, a 2010–2020-as évek, amikor a bolognai rendszer bevezetését követően a felsőoktatásban változások ugyan voltak, de nagy megrázkódtatások nem. Ma viszont, ha nem akarjuk, hogy az erdélyi magyar felsőoktatásunk egyszerűen csak túlélje a viharos időket, akkor most kell cselekednünk.
Ez az elemzés a szerző értelmezését tükrözi. A Transtelex meggyőződése, hogy a közéleti folyamatok megértéséhez fel kell tárni azokat a történeti, társadalmi mintázatokat, amelyek hosszabb távon alakítják őket.
Támogasd a Transtelexet egy kávé árával!
Munkánkkal minden nap magyar közösségeket tartunk képben, teret adunk helyi ügyeknek, és fontos erdélyi történeteket mutatunk be — függetlenül, szabadon. Ahhoz, hogy ezt továbbra is így tehessük, rád is szükségünk van.
Támogatom