Egy erdélyi politikai blöff utóélete

1968-ban (február 17-én, 20-án és 27-én, összesen 150 percben) a Kossuth Rádió egy háromrészes krimit közvetített. Már a sorozat címe is figyelemfelkeltő volt: Gyilkosság a sztriptízbárban. A sztriptízbárok – persze csak óvatosabb produkciókkal – akkoriban kezdtek megjelenni Budapesten. Romániában talán Bukarestben működött néhány ilyen lokál, gondolom, féllegálisan. Rommagyar sztriptízről akkor még álmodni sem mertünk. Örültünk volna a sztripkilencnek is.

A Kossuth Rádióról még csak annyit: akkori szignálja 1956 óta a Kossuth-nóta hangszeres refrénje volt: „Éljen a magyar szabadság! / Éljen a haza!”. Akkor még azt sem tudtuk, hogy „határon túliak” vagyunk. Egyszerűen Romániában élő magyarok voltunk: mindig megdobbant a szívünk, amikor meghallottuk a szignált, és nemzedékeink nőttek fel a Kossuth Rádió műsorain és szellemiségén.

A helyzet még képlékeny volt. Mármint a könnyűzenei világban. Koncz Zsuzsát a hangfelvételen a Metro együttes kísérte – később az Illés, majd véglegesen a Fonográf –, a betétdalt pedig az akkoriban szinte kizárólagos helyzetet élvező Lovas Róbert–Szenes Iván páros írta. A dal nem a rádiókrimi cselekményét mesélte el, hanem egy szerelmi bosszúdal: a becsapott nő azt mondja, sajnálja a következő férfit, mert az előző hazugságaiért rajta fogja megtorolni a sérelmét. Vagyis „a következő” ártatlanul kapná meg azt, amit az előző érdemelne.

Gyerekfejjel nem egészen értettem, miért „a következőt” kell büntetni. Ha pedig meg fogja büntetni, akkor miért sajnálja?

Az „Erdélyi magyar egység – Közös jövőnk: A nagy erdélyi politikai blöff” című videót a minap láttam. Még nem TikTok-képes – 2 perc 6 másodperces –, de nem is a TikTok népének készült, hanem a Facebook és a YouTube idősebb közönségének. Vagyis azoknak, akik a TikTok 15 másodpercénél lényegesen hosszabb ideig, akár két percig és hat másodpercig is képesek koncentrálni.

Számomra már az is üdítő, hogy a két perc és hat másodperc alatt egyetlen, a keresztény-nemzeti-polgári-konzervatív „értékrendhez” illeszkedő trágárság sem hangzik el. Szabatos, elegáns, szlengmentes és még csak nem is feltétlenül nyegle, „pesties” hanghordozással készült. És hogy miről szól? Miért is keveredtem ide? Hát azért, mert az idézett videó „pontosan, szépen”, ahogy „érdemes”, összefoglalja, mikor és milyen körülmények között vonult vissza Markó Béla az RMDSZ éléről. Nemrég a Transtelex is foglalkozott a témával.

Úgy tűnik, a téma határainkon innen és túl is napirenden van.

A videó Tőkés László Fidesz által támogatott, RMDSZ-ellenes szerepére van kihegyezve. Annak ellenére, hogy színtiszta igazságot tartalmaz, felmerül a kérdés: miért éppen Tőkésre hegyezték ki?

Minden bizonnyal azért, mert Tőkés önként kínálta fel magát, amikor kiemelkedően primitív és agresszív „üzemmódban” kötött bele a választási győzelmet spontán örömtánccal ünneplő Tisza-képviselőbe. A spontán örömtánc pillanatok alatt világhírű lett.

Nem lehet elégszer hangsúlyozni: 2026. április 12-én három magyarországi szavazóból kettő a NER, és ezzel a Fidesz ellen szavazott. Eszményi prosztónak kell lennie annak, aki ilyen körülmények között az örömmámorban ünneplőkkel kötekedik. És eszményi „billog”, amelyet a Markó-ellenességre lehet sütni.

A Markó-féle RMDSZ-szel szembeni ellenállás megtestesítőjévé tenni az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnökét – akitől a szervezet ügyvezető elnöke is markánsan elhatárolódott – igen hatékony fogás. És kemény jelzés a többieknek is (vö. A tizedes meg a többiek).

Egy ősi kipcsak – de Trianonnál tőlünk galádul eltulajdonított, ezért általam már csak román nyelven megismert – közmondás szerint: „Üsd a nyerget, hogy értsen belőle a kanca” (bate șeaua să priceapă iapa).

Na, vajon kik vagy mik lehetnek a nyereg alattiak?

Most viszont már értem, miért „a következő lesz megbüntetve” – germanizmus –, illetve miért „büntetődik majd meg” – székelyizmus.

Ki lehet a következő? Sajnálom szegényt.