Nyugtalankodási pótlékot az alkotmánybíróknak!

Annyira szeretem ezt a hírt, hogy kénytelen vagyok én magam is ráirányítani a Transtelex nyájas olvasóinak figyelmét.

A román alkotmánybíróságba az RMDSZ rakta bele ezt a magyar tagot (románul „membru”), amelyik [nem tévedés a névmás!], aszongyahogy „… az ő személyes döntésénél azt is figyelembe vette, hogy fennállt a lehetősége, hogy 4-4-gyel végződjék a szavazás, és akkor csak augusztus legvégén vagy szeptember elején tudtak volna ismét összeülni, mert az Alkotmánybíróság 9. tagja jelenleg szabadságát tölti …”

Vagyis így érvel a jogállam legfontosabb intézményének egyik tagja, akinek döntései, mint minden bírói döntés elsősorban a hatályos törvények – rendeletek és az Alkotmány betűjéhez van kötve. A döntésnek ellentmondásmentesnek kell lennie, a tényekből logikusan kell következnie.

Nohájnmál, bitté: a hatályos törvényekhez, az Alkotmány betűjéhez kötve, a tényekből logikusan következik a nagybetűs SZEMPONT: „nehogy 4-4-gyel végződjék a szavazás”. És ez a döntés nemcsak ellentmondás mentes, hanem egyszersmind ellentmondást nem tűrő. (Mobiltelefonon „turo”.)

Nagykorrupciós perek, súlyos bűnügyek évülnek el a sorozatos „véletlen” okok miatti halasztások eredményeként. (Legutóbb pont Călin Georgescu perét halasztották, mert a bírót fikszpont a tárgyalás előtt „helyezték át”.) Na, teccenek látni? Ezt az áldatlan állapotot sikerült a bölcs atyánkfiának elkerülni.

Hősünk érzékeny lelkülete megkímélte a szintén „gyomorideg alapon” fungáló kollégáit két heti nyugtalankodástól. A jelenlegi zavaros helyzetben, amúgy is kétséges lenne a „nyugtalankodási pótlék” bevezetése az alkotmánybírák számára.

Ilyen tehát egy, a román Alkotmánybíróság RMDSZ -től független magyar tagja, a rommagyar jogászok gyöngye: egyszerű és tiszta lélek. Megnyilatkozása majdhogynem költői.
„Egyszerű, de tiszta nóták
Amiket én dalolok -
Mert a szívem súgja őket,
Nem is olyan nagy dolog.”

A szóban forgó „tag” (vö. „membru”) 2005 – től 2025 -ig a romániai diszkrimináció ellenes tanács (CNCD) megdönthetetlen elnöke volt – szintén az RMDSZ -től függetlenként. (A fiatalabb, de szintén nyájas olvasók számára mondom: a „megdönthetetlen” kifejezésnek a vén rommagyarok fülében különös csengése van: „a dákó-román kontinuitás MEGDÖNTHETETLEN bizonyítéka” ... stb.)

Pontosítsunk „tsak”! Rommagyarok nemcsak a kolozsvári romkocsmák magyar ügyfelei.

A román alkotmánybíróság jelzett tagja a nagyváradi egyetem jogi karától kapott oklevelet. Mire is? A döntetlen elkerülésének magas szempontja gyakorlati alkalmazásának reményében?

Azért tudni kell, hogy Nyugat-Romániában jog-, bölcsészet terén kizárólag Kolozsvár számít.

Akarom mondani: aki Romániába teszem azt jogot akar tanulni és nemcsak jogászi oklevelet akar szerezni, az Bukarestbe, Iași -ba, Kolozsvárra menyen. A „maradék” a többi egyetemre. „Már közhírré szétdoboltatik: / minden kislány férjhez adatik, / szőkék legelébb, /aztán feketék, végül a barnák és a maradék.”

A nagyváradi „egyetem” 1990 -ben alakult. De nem isten kegyelméből. Az a PKE, az más. Na, hősünk ott, Nagyváradon kapott oklevelet 1997 -ben. Akkor a nagyváradi Egyetem már hét kerek éves történelmi múltra tekinthetett vissza.

Jóóóóóóók vagyunk. Mindig mondtam, van még tartalékunk exportra is. Nem lehetne neki, az Anyaországban, valami kiebrudalt erdélyi helyét megszerezni?

Intézkedjen „határainkon túl”. Minket meg hadd „nyomjanak el” a románok. Talán ők nem ennyire sötétek.