Cégek, állam, szuverenitás: komplex viszonyok a technológia által dominált világban

A 2020-as évek óta egymásra tevődő válságok láthatóvá tették azt, hogy a gazdaság állapota meghatározza az állam mozgásterét. Ismét bekerültek a gazdaságot is érintő közbeszédbe olyan fogalmak, mint a szuverenitás vagy a függetlenség. Megint hallhatunk olyan cégekről, amelyeknek a nemzeti érdekeket kell szolgálniuk. A cégek és az állam függetlenségének bonyolult kapcsolata nemcsak politikai kérdés, hanem vállalati kérdéssé is vált. Az alábbiakban – és egy következő cikkben – ennek a kérdésnek néhány elemét villantom fel, amely a közelmúltunkban de Gaulle-tól, Ukrajnán és a Palantiren keresztül az Európai Unió digitális szuverenitásáig terjed.

A kölcsönös függőség az a kifejezés, amely talán a legszemléletesebben írja le a cégek és az állam kapcsolatát a mai világban. Az állam megszabja a vállalkozások működésének feltételeit, az alapítástól kezdve az adózáson keresztül a piaci versenyig. A cégek működése pedig befolyásolja az állam működésének kereteit, valamint az állam által az embereknek nyújtott közszolgáltatásokat. Az, hogy egy ország vezetője vagy kormánya mekkora hatalmat tud felmutatni, mekkora nyomást tud gyakorolni, illetve milyen üzleteket tud kötni a nemzetközi porondon, a gazdaságának helyzetétől és a cégei által gyártott termékektől is függ.

Ezek a „termékek” néha egészen szokatlanok is lehetnek, mint például Ukrajna esetében. Az ukrán vezetés a háború adta lehetőségeket használja ki a háború megvívására: kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a termék maga a háború. Egyrészt a drónokkal való küzdelem során szerzett tapasztalatokat és az új drónok gyártását viszi „vásárra”. Másrészt magát a háborús terepet „árulja” azoknak a cégeknek, amelyek élesben akarják tesztelni robotjaikat és fegyvereiket. Harmadrészt magát a háborút is „adja”: a háborús felvételek egy jelentős részét elérhetővé tette a mesterséges intelligencia tanítására.

A cégek nyomást tudnak gyakorolni az államra, az állam pedig képviselheti a cégek érdekeit a nemzetközi tárgyalásokon. A jelenlegi amerikai kormányzat egyértelműen és jól láthatóan ezt teszi, amikor meg akarja szüntetni az Európai Unióban a személyes adatok védelmét, illetve az online szolgáltatásokat, platformokat és a mesterséges intelligenciát érintő szabályozásokat. Az amerikai kormányzat ilyenkor a Google, a Facebook és a többi technológiai vállalat érdekeit nemzeti érdekként keretezi.

A történelem folyamán többen is úgy tekintettek a cégekre, mint az ország függetlenségének alapjára. De Gaulle szerint az állam függetlenségének alapja a gazdasági függetlenség. A tábornok ezekhez a szavakhoz konkrét cselekvést is társított. Elnöksége alatt az iparfejlesztési célokat úgy határozták meg, hogy azok az ország függetlenségéhez járuljanak hozzá. Az atomenergia előtérbe helyezése és finanszírozása, a Concorde repülőgép, valamint a Calcul-terv mind az ország függetlenségét szolgálták. A Calcul-terv célja egy nemzeti informatikai ipar létrehozása és fejlesztése volt. A terv létrejöttének egyik oka egy vállalatfelvásárlás volt: az amerikai General Electric felvásárolta egyik európai versenytársát, a francia Bullt.

Jelenleg is a technológiai ipar és a hadiipar az a két terület, ahol a cégek úgy jelennek meg, mint amelyek biztosítják az állam függetlenségének és szuverenitásának alapját. Ma már ezt nemcsak a politika mondja ki – elég az Európai Unió digitális szuverenitási törekvéseire gondolni –, hanem maguk az érintett cégvezetők is, különösen a hadiiparban és a technológiai iparban. A Palantir például azt írja, hogy azért alapították a céget, hogy „az amerikai nemzet biztonságát erősítsék, védjék az amerikaiakat és szabadságukat”.

A Covid évei, az ukrán–orosz háború és Trump második elnöksége egyértelművé tette, hogy a nemzetközi gazdasági rendszerben óriási kockázatok rejlenek az államok és az emberek számára. Gondoljunk például az európai országok néhány függőségére: a kínai maszkoktól, az orosz gáztól, az amerikai fegyverektől, az amerikai szoftverektől vagy az amerikai közösségi médiától való függőségre. Ezek a függőségek bizonyos mértékben kölcsönösek, de vannak olyan területek, ahol már az egyoldalúságot közelítik. Amit az utóbbi években az európai országokban és az Európai Unióban néhány területen láthatunk, az a függőségi kockázatok elleni védekezés. Ez történik a fegyverkezés területén, és ez történik a technológiai iparban is. Ezt kellene felgyorsítani. Az államok – például Franciaország –, de az Európai Unió is lépéseket tesz, és olyan cégekbe, projektekbe fektet be, amelyek az Amerikától való függőség csökkentését szolgálják. Ide tartoznak a hadiipari fejlesztések, az állami szférában az amerikai szoftverek európai megoldásokkal való felváltása, az európai digitális iparba való befektetések, valamint európai közösségimédia-platformok fejlesztése.

Az, hogy éppen a technológiai iparban és a hadiiparban vált látványossá ez a kérdés, részben annak is köszönhető, hogy ez az a két iparág, ahol a piaci verseny már nem működik igazán, és ahol amerikai cégek dominálnak. Ezekben az iparágakban ma már óriási befektetésre van szükség ahhoz, hogy egy cég megjelenhessen és meg is maradhasson a piacon. A Mistral AI, amely európai (francia) mesterségesintelligencia-startupként Európában a legsikeresebb volt a seed finanszírozási körben, 2023-ban 105 millió eurót kapott a befektetőktől. Ehhez képest az OpenAI eredeti befektetéseinek összege 2019-ben 133,2 millió dollár volt, az Anthropic seed köre pedig 2021-ben 124 millió dollárt tett ki.

Az amerikaiak és az európaiak másképp működtetik a gyakorlatban a versenyre épülő piacgazdaságot. Más a versenyszabályozás, és más az elképzelésük arról is, hogy az emberek mit várhatnak el az államtól. Mindkét kontinensen megjelentek ugyanakkor olyan cégek, amelyek a nemzeti érdeket – az Egyesült Államokban –, illetve az ország vagy az Európai Unió szuverenitását szolgáló szereplőkként határozzák meg magukat.

Az Andreessen Horowitz, a világszinten ismert magánkockázatitőke-alap, 2023-ban hozta létre American Dynamism nevű programját, amelynek kimondott célja, hogy olyan alapítókba és vállalatokba fektessen be, amelyek a nemzeti érdekeket szolgálják, mégpedig pontosan meghatározott területeken: az űriparban, a védelemben, a közbiztonságban, az oktatásban, a lakásépítésben, az ellátási láncok fejlesztésében, valamint az iparban és a gyártásban.

Ez azonban nem akadályozta meg magát a céget – pontosabban nem ezt a speciális befektetési programját –, hogy befektessen a Mistral AI-ba. Annak a Mistral AI-nak a vezérigazgatója, Arthur Mensch 2026. május 12-én a francia nemzetgyűlésben úgy fogalmazott: „Szakítanunk kell azzal a felfogással, amely a szuverenitást elszigetelődésként értelmezi. Ehelyett az üzleti gondolkodás logikáját kell követnünk, és azt kell vizsgálnunk, milyen érdekérvényesítő eszközökkel rendelkezünk. Egy olyan helyzetben, amelyben digitális szolgáltatásaink teljes egészét az Egyesült Államokból szereznénk be, nem lenne mozgásterünk arra, hogy befolyást gyakoroljunk rájuk. (…) Ha nincs más választásunk, mint hogy digitális szolgáltatásaink teljes egészét az Egyesült Államokból importáljuk, akkor valódi problémával állunk szemben.”

Az, hogy az európai országok USA-tól való technológiai függőségének csökkentése miért fontos nekünk magyaroknak, milyen lépések történtek ebbe az irányba, miért nem könnyű ezeket meglépni, és hogyan kapcsolódik ide a Palantir amerikai cég, egy következő cikkben fogjuk körüljárni.