A Föld mint részvényes – milyen lehetőségek rejlenek a vállalati felelősségvállalásban?

A felelősség kérdése, néha egy nagyon sokoldalú, a közéletben tökéletesen keretezhető kérdés. Sőt, néha addig keretezik, amíg végül senki sem lesz felelős semmiért. Ki a felelős a parajdi katasztrófáért? Ki a felelős azért, hogy a magyar gyerekek le vannak terhelve, s már élni sincs idő, csak tanulni? Ki a felelős azért, amit az emberek a választási kampányokból magukévá tettek? Ki a felelős azért, hogy a közösségi médián a világ szennyét hamarabb látjuk mint a szépségét? A felelősség kérdése nem azért fontos, hogy ujjal mutogassunk, ellenségképet kreáljunk, hanem azért, hogy változtatni tudjunk a sokszor bonyolult, de megváltoztatandó helyzeteken. A felelősség kérdése még izgalmasabbá válik, amikor mellé tesszük a bizalom kérdését, azaz azt nézzük meg kiben is, és mennyire, milyen körülmények között bíznak az emberek: a cégekben, a kormányzatban, a médiában, a non-profit szervezetekben?

Az Edelman PR és marketing cég 26 éve a világ több országában (jelenleg 28-ban) méri, kiben, miben bíznak az emberek. Ez azon ritka mérések egyike, amelyek a cégekbe, a civil szervezetekbe, a médiába és a kormányba vetett bizalmat is mérik. A 2026-os eredmények szerint az emberek a saját munkáltatójukban és a cégekben bíznak, míg a civil szervezetek, a média és a kormányzat semleges számukra (nem is bíznak ezekben, és nem is bizalmatlanok). De 2025-ben és 2024-ben is csak a cégekben bíztak. A 2021-es mérésük szerint, amit 2020 október-novemberben kérdeztek le, a 2020-as év tűnik fordulópontnak, amikor a négy szereplőből (cégek, kormány, civil szervezetek, média) csak a cégekben bíztak már az emberek, a többiek (kormány, média, civil szervezetek) a világszintű mérésben semlegessé váltak.

A Világbank cégeket érintő felmérései között a korrupció kérdése is szerepel. Ha az összes felmért országot nézzük, akkor a cégek 11,7%-a találkozott azzal az elvárással, hogy ajándékot adjon hivatalos személyeknek bizonyos lépésekért cserébe, ez Európában és Közép-Ázsiában 5,8%, míg Észak-Amerikában 3% volt. Mindemellett, világszinten a cégek 12%-tól várták el, hogy ajándékot adjanak azért, hogy kormányzati szerződésekhez jussanak, ez Európában és Közép-Ázsiában 7,5%, Észak-Amerikában 41,8% volt.

„A vállalkozásoknak egyetlen társadalmi felelősségük van: erőforrásaikat felhasználva olyan tevékenységeket folytatni, amelyek célja a profit növelése, feltéve, hogy ez a játékszabályok keretein belül történik, vagyis nyílt és szabad versenyben, megtévesztés és csalás nélkül” – írta Milton Friedman, a mainstream közgazdaságtan egyik központi alakja a hetvenes években, hat évvel azelőtt, hogy a közgazdasági Nobel-díjat megkapta volna (Milton Friedman, The Social Responsibility of Business is to Increase its Profits, The New York Times Magazine, September 13, 1970.). Az újságcikkben egy logikai levezetés után jut erre a következtetésre, abból kiindulva, hogy a cégvezető a cég tulajdonosának céljait kell teljesítse, ez pedig általában véve a profitszerzés. Friedman ugyanebben a cikkében azt is megjegyzi, hogy lehet, hogy a cég tulajdonosainak célja nem a profitmaximalizálás, hanem jótékonyság, de ez nem ment át a köztudatba.

Vele ellentétben számos közgazdász (Howard R. Bowen, Archie Carroll, Porter, Kramer, Joseph Stiglitz) mutatott rá, hogy egy cég nemcsak profitmaximalizálásról szól, vagy ahogy Stiglitz és Grossmann kimutatta, „a részvényesi kapitalizmus nem maximalizálja a társadalmi jólétet”.

A vállalatok társadalmi felelősségvállalásáról Friedman még több mint kilencvenévesen is vitázott Mackey-vel és T. J. Rodgers-szel. 2005-ben Mackey, az amerikai Whole Foods társalapítója és CEO-ja írta le véleményét a vállalatok társadalmi felelősségéről, amiben többek között azt mondja, magát üzletemberként és szabad-piaci libertariánusként definiálva, hogy a felelősségteljes vállalkozás minden érintett számára értéket kell teremtsen.

Manapság, a gyakorlatban, nemcsak a vállalatok társadalmi felelősségvállalása terjedt el (több-kevesebb sikerrel, ellentmondásokkal és botrányokkal), hanem olyan vállalatok is megjelentek, amelyeknek a profit mellett más kimondott céljai is vannak (mint például a Patagónia), olyan minősítések (B Corp) vagy olyan jogi minőségek (célorientált vállalat/société à mission a francia jogrendszerben), amelyek jelzik, hogy a vállalat többre figyel, mint a profit generálására, felelősséget vállal a társadalomért, a természetért is.

Az 1973-ban létrehozott Patagonia ruházati cég alapítója és tulajdonosa Yvon Chouinard, 2022-ben egy sajátos tulajdonosi szerkezetváltással fejezte ki, hogy a „Föld az egyetlen részvénytulajdonosunk”. A cég tulajdonosi jogait átadta két szervezetnek, egyrészt a Holdfast Collective-nek, másrészt a Patagonia Purpose Trustnak, kiemelve, hogy minden profitot, amit nem fordítanak vissza a cégbe, azt a természet védelmére fordítják. A Holdfast Collective birtokolja a Patagonia összes szavazati joggal nem rendelkező részvényét, azaz 98%-ot, míg a Patagonia Purpose Trust birtokolja az összes szavazati joggal rendelkező részvényt. A Holdfast Collective az USA adótörvénykönyve szerint egy olyan nem-adózó szervezet, amelynek joga van politikai lobbizást és érdekképviseleti tevékenységeket is folytatni, jelölteket támogathat, vagy jelöltek ellen kampányolhat a választásokon, de csak, ha nem ez az elsődleges tevékenysége. Az USA jogában létező 501(c) (4) típusú szervezeti forma (lásd itt), amelyet szociális jóléti szervezetnek (social welfare organizations) neveznek, lehetővé teszi, hogy a Patagonia nemcsak projekteket támogasson a természetvédelem területén, hanem a politikai döntéshozást is befolyásolja, több legyen mint a szigorúan vett profitcél köré épült tankönyvi cégek. Emellett a Patagonia Purpose Trust biztosítja, hogy az alapító és családjának az értékeit követi a cég, és megvalósítja célját, amely: „bebizonyítani, mint profitorientált vállalkozás, hogy a kapitalizmus a bolygó javát is szolgálhatja”.

A Patagonia B corp tanúsítvánnyal is rendelkezik. A B corp tanúsítvány célja, hogy olyan profitorientált vállalkozásokat ismerjenek el, amelyek nemcsak a részvényesek, hanem az emberek és a bolygó javát is keresik. B Corp tanúsítványt megszerezni nem egyszerű, jelenleg világszinten kicsivel kevesebb mint 10 600 cég rendelkezik vele. Ebből 3430 cég működik többek között az USA-ban is, Franciaországban 1575, Romániában 193. Az egyik legismertebb multinacionális cég, amelynek megvan a B Corp tanúsítványa, az a Danone, amely egy évtized alatt szerezte meg ezt, először a leányvállalatainak (amelyek erre jogosultak voltak) majd 2025-ben maga az anyavállalat is megkapta a tanúsítványt.

Franciaországban a 2019-es PACTE (a vállalkozások növekedéséről és átalakulásáról szóló) törvénnyel hozták létre a „küldetésorientált társaságot”, avagy a társadalmi célú vállalat minőséget, amelyet olyan cégek kaphatnak meg, amelyek a profit mellett célul tűzik ki, hogy pozitívan járuljanak hozzá a társadalomhoz és a természethez (az illetékes kereskedelmi bíróság jegyzője fogja ezt bejegyezni a cégjegyzékbe). A Danone volt az első francia tőzsdén szereplő cég, amely megkapta ezt a jellemzőt.

A gyakorlatban rengeteg vállalat létezik, ahol a menedzsmentnek és alkalmazottaknak fontos a közösségre, a természetre, a társadalomra kifejtett hatásuk, akik felelősséget vállalnak másért is mint a profit generálásért. Ha másképp nem, ezeket a mesterséges intelligencia segítségével is megtalálhatjuk, de az internet bugyraiban is ott vannak. Politikusok is vannak, akik felelősséget tudnak vállalni tetteikért vagy azok elmulasztásaiért (lásd például Schmitt Pál, Karl-Theodor zu Guttenberg, Ilkka Kanerva, legutóbb a lett miniszterelnök, Evika Siliņa és a hadügyminiszter, Andris Sprūds a drónbecsapódások miatt). A felelősségek kérdését törvényben is szabályozni kell, de ugyanolyan fontos az emberek, a társadalom hozzáállása ezekhez a kérdésekhez, a civilizált kérdezéskultúra megerősítése. Az egyéni értékek, a látott minták, a felelősségvállalás következményei, az ellenkező nézőpontok ütköztetésének magától értetődővé válása, mind hozzájárulhatnak ahhoz, hogy a felelősségvállalás egy rutinszerű mindennapi tevékenységgé váljon.