Összhangban, mivel?

Túl vagyunk a Magyar-Kelemen találkozón, nagy összecsapás nem volt, mindkét fél elmondhatta a saját verzióját a beszélgetésről. Magyar: garanciát kapott Kelementől, hogy az RMDSZ a jövőben tartózkodni fog az anyaországi pártpolitikai küzdelmekbe való beavatkozástól. Kelemen: Magyar kérte, „a kérést meghallgattam, eddig se szóltunk bele a magyar belpolitikába.” Magyar: ki kell vizsgálni a 2026-os országgyűlési választások során tapasztalt szabálytalanságokat, különös tekintettel a levélszavazás rendszerére. Kelemen: vannak reklamációk, de ezekkel nem tud foglalkozni, nem tudja kommentálni, egyébként meg nem kapott „olyan észrevételt, miszerint olyasmi történt, ami a választások menetét befolyásolta volna.” Ha lesz olyan törvény, „hogy a levélszavazatok eljussanak valamilyen más, biztonságos úton a választási hatósághoz”, akkor jó. (Kelemen válaszai innen.)

A két politikus megbeszélése kettejük között zajlott, nincs olyan forrás, ahonnan objektíve megtudhatjuk például, hogy Kelemen adott-e garanciát, vagy csak meghallgatta „a kérést”. De tulajdonképpen erre nincs is szükség, jóval érdekesebbek az RMDSZ elnök utólagos kommentárjai, amiket feltehetően Magyar Péternek nem adott elő, csak a találkozó után, a hazai közönségnek, a visszakérdezés veszélye nélkül. Szavazás: vannak reklamációk, de ezek nem befolyásolták a választások menetét. Egyébként pedig az RMDSZ a garancia arra, hogy a levélszavazatok eljussanak „biztonságos úton a választási hatósághoz”. Akkor biztonságos a rendszer vagy nem? És miért lenne csak az RMDSZ (Eurotrans) biztonságos, szemben például a postával? A választás előtt Kelemen minden lehetséges alkalommal elmondta, hogy Orbán Viktort támogatja, de „eddig se szóltunk bele a magyar belpolitikába”. Itt a logika feltehetően az, hogy az erdélyi szavazóknak szólt az Orbán-támogatás, ők meg nem a magyar belpolitika részei. Csakhogy egy szoros választási eredményben az Erdélyből „érkező” 1-2 országgyűlési mandátum sok mindent eldönthetett volna a magyar belpolitikában. De ezt ő is pontosan tudja.

Kelemen egy korábbi interjúban is fogalmazott meg a cinizmus határait súroló állításokat a magyarországi választások kapcsán. Reagált arra a felvetésre, hogy az eredmény tükrében le kellene mondania, amit visszautasított azzal, hogy „amit én képviseltem 2026-ban, az összhangban volt az erdélyi magyarok 91-92 százalékával, és ezért nem kell hamut szórnom a fejemre”. Majd nyomatékosítja: „egyszerűen ezt a logikát nem értem. Nyilván meghallgatom mindenkinek a véleményét, de számomra a kollégáimnak és közösségemnek a véleménye a legfontosabb.”Az érvelés érthető, de azért érezhető, hogy valami nincs rendben vele. És ez nem április 13-án kezdődött.

A demokrácia paradoxona, hogy a politikus és a választó(k) céljai általában nem esnek egybe, ha a politikus cselekvése tisztességes és felelős. A választó céljai rövidtávúak: biztonságban akar élni, tervezhető életet, a munkáját és a befizetett adóját becsüljék meg, a gyerekeinek biztosíthasson jó oktatást, télen sítábort, nyáron tengerparti lazulást, vehessen fel jelzáloghitelt, amit fizetni is tud, emellett ápolhassa a beteg szüleit. A felelős politikus céljai hosszú távúak, épp azért, hogy a szavazó (vagy a gyerekei) rövid távú igényeit kielégíthesse.

A politikusnak perspektívában kell látnia a helyi és a nemzetközi folyamatokat, kidolgoznia stratégiákat több forgatókönyv esetére. Ebbe beletartozik az is, hogy látja, ha romlani fog a konjunktúra, és akkor figyelmezteti a választót: készüljön fel, nehéz időszak jön.

A választó reakciója borítékolható: gazember vagy, nem ezt ígérted, mondjon le. Ennek a fordítottja viszont nem igaz: amikor a dolgok jól mennek, senki nem köszöni meg, legfeljebb újraválasztják.

A felelős politizálás feltétele a bátorság. Felelős politikus nem mondja azt, hogy „összhangban van” a szavazóinak 91-92 százalékával, hogy a közösségének a véleménye a legfontosabb. Ez a populista, rövid távú, felelőtlen politika. Medgyessy Péter összhangban volt a szavazóknak tett ígéretével, nyugdíjakat, közalkalmazotti béreket emelt, lett is gyorsan 486 milliárd költségvetési hiány. Miből? Abból, amit Bokros Lajosnak – Horn Gyula fogcsikorgatva megadott jóváhagyásával – sikerült stabilizálnia pár évvel korábban, amikor szembement az „összhanggal” (majd évekig gyalázták a nevét). Még korábban, 1990 októberében a világpiaci fejlemények miatt az Antall-kormány 65 százalékkal emelte egy nap alatt az üzemanyagok árát a „közösségemnek a véleménye” ellenére. Jött a hírhedt taxisblokád, amitől viszont nem oldódott meg az üzemanyag-ellátási válság.

A „közösségemnek a véleménye” egészen szélsőséges is lehet. Egy tavalyi felmérés szerint a romániai megkérdezettek közel fele mondta azt, hogy a kommunizmusban jobb volt az élet és csak egyharmada gondolja, hogy akkor rosszabbul éltek az emberek. Több, mint 55 százalék szerint a kommunista rendszer inkább jó volt az ország számára, 77 százalék (!) szerint 1989 előtt Románia gazdagabb ország volt, mint ma és kétharmad szerint az állam akkor jobban gondoskodott a polgárairól. Miközben több mint 82 százalék arról is hallott, hogy romániaiak százezreit kínozták és ölték meg a kommunista börtönökben.

Ha tehát elfogadjuk azt az érvet, hogy a politikának összhangban kell lennie a választói akarattal, akkor vissza kell állítani a Ceausescu rendszert - egyébként is 66 százalék szerint jó vezető volt.

Említettem korábban, hogy a politikusnak perspektívában kell látnia a helyi és a nemzetközi folyamatokat, kidolgoznia stratégiákat több forgatókönyv esetére. Röviden: óvatos. Ehhez hozzátartozik az is, hogy a politikus nem támad akkor, amikor a tettének semmi tétje nincs. Két évvel ezelőtt, az Európai Parlamenti választások után a Tisza Párt másodiknak végzett a Fidesz után, több szavazattal, mint a többi mainstream ellenzéki párt együtt. A Tisza kérte a felvételét az Európai Néppártba, amit az RMDSZ a Winkler-Vincze szavazással elutasított. Miért? „Magyar Péter felvételét az RMDSZ EP-képviselői nem támogatták, erkölcsi és politikai okokból kifolyólag.” (Winkler válasza a Transtelexnek.) Az RMDSZ ezzel 1.352.699 magyar állampolgárt helyezett az erkölcs határán kívül egy gombnyomással. Elégedett volt ezzel az erdélyi 91-92% Orbán-szavazó? Bizonyára. Volt értelme? Semmi. A Tisza felvételét két szavazat nem tudta megakadályozni. Két évvel később viszont Winkler Gyula, Csoma Botond és mások egy emberként továbbították Kelemen Hunor üzenetét, miszerint „most az a legfontosabb, hogy egymás felé forduljunk” és „senki nem kevésbé magyar azért, mert másképpen gondolkodik”, valamint „beszéljünk egymással, ne toljuk el magunktól azokat sem, akik másképp látják a dolgokat. Tiszteljük egymást akkor is, ha más a véleményünk.” Az, hogy ez mind csak most lett szempont, nem utal felelős politikára.

Feltehetően szintén a megfelelő szempontot kereste az RMDSZ, amikor tavaly tavasszal Orbán Viktor Tihanyban támogatta George Simiont abbéli meggyőződésében, hogy „most a nemzetek Európájának, a keresztény Európának van itt az ideje”. Akkor még Simion esélyesként indult az elnökválasztáson és Orbán egyértelmű üzenetet küldött minden európai vezetőnek, aki nem akarna vele együttműködni győzelem esetén: „semmilyen elszigetelést, politikai retorziót nem fogunk támogatni Romániával és annak vezetőivel szemben”. Tekintsünk el attól, hogy mind a romániai, mind a magyarországi népszámlálások mutatják a felekezetek gyülekezeteinek csökkenését, és nézzük az RMDSZ álláspontját Orbán kijelentéséről. A Szövetség ez esetben nem döntött „erkölcsi és politikai okokból kifolyólag”, hanem igyekeztek eltakarni a politikai kulisszát azzal, hogy „beszéltünk telefonon, Viktor megértette, miről van szó”. A Viktor, akiről a sok mítosz közül az egyik a „nem igaza van, hanem igaza lesz”. Ekkor már az IDEA Intézetnél a biztos szavazók között a Tisza 44%-on állt, a Fidesz 37%-on. Megfelelő momentum lett volna legalább felvenni a kapcsolatot a Tiszával, hiszen Orbán vállalhatatlan fellépése egyértelműen mutatta, hogy neki nem az erdélyi magyar közösség számít, hanem a politikai (szélsőjobbos) közösség. A kapcsolatfelvétel nem történt meg.

Akkoriban már súlyos volt a helyzet Parajdon, a sóbányánál. Az RMDSZ harmincéves érve, hogy azért kell kormányon lennie (és a parlamentben), mert csak így tudja hatékonyan képviselni a romániai magyarok érdekeit, szertefoszlott.

A magyar kormány évi több milliárd forintos erdélyi támogatásai sem jutottak el az erdélyi magyarok büszkesége és sok száz család megélhetési forrásának fejlesztéséhez vagy legalább szinten tartásához. Az RMDSZ-nek kormányon évek óta folyamatosan követnie kellett volna a sóbánya állapotát, egyeztetnie az ott dolgozókkal (nem a Salrommal), „összhangban az erdélyi magyarok 91-92 százalékával”. Ez szintén nem történt meg, a TVR pár napja mutatott be drámai riportot az azóta eltelt egy évről.

Idén januárban az is kiderült, hogy az RMDSZ kormányzati munkája vagy inkompetens, vagy semmilyen információval nem rendelkezik a lakosság pénzügyi helyzetéről, tűrőképességéről.

Amikor bejelentették a helyi adók és illetékek emelését, a tiltakozások nyomán az RMDSZ hirtelen úgy kezdett viselkedni, mintha ellenzékben lenne és semmit nem tudott volna a bevezetett intézkedésekről. Sepsiszentgyörgyön szürreális jelenet volt, amikor Antal Árpád polgármester a Tisza Párt és Magyar Péter képeinek kivetítése közben magyarázta, hogy bomlasztó erők (is) gerjesztik a lakosság indulatait.

Végül említsük meg még Orbán Viktor 2022 tusnádfürdői beszédét is a fajok keveredésének káros voltáról. Akkor az Országos Diszkriminációellenes Tanács elé került, amely végül kimondta, hogy Orbán kijelentései „ellenséges és megalázó” légkört teremtettek, de a magyar miniszterelnök nem szankcionálható. Az eset nyomán viszont az RMDSZ kikerült a román kormányból, mivel Kelemen Hunor – saját bevallása szerint – nem volt hajlandó egyértelműen elítélni az Orbán-beszédet. Tehát vannak szempontok, amelyek felülírják a kormányzásban részvétel szükségességét, mint az erdélyi magyarság fő érdekét.

A fentiek csupán néhány példa arról, hogy Kelemen érvelése, miszerint az erdélyi magyarok többségével összhangban cselekszik, nem állja meg a helyét, illetve amikor igen, akkor az nem az ő érdeküket szolgálja. Még rövid távon sem.

Szintén a fentiekből kiderül, hogy a problémák általában akkor kezdődnek vagy mélyülnek el, amikor a Fidesz vagy Orbán Viktor is megjelenik. Kelemen Hunornak nem azért kell távoznia, mert Orbán vesztett a magyarországi választáson, még amiatt sem, mert Kelemen őt támogatta. Hanem azért, mert sem ez, sem az eddigi szereplése elnökként nem szolgálta az erdélyi magyarok érdekeit. Ez pedig azért történt, mert az RMDSZ-t (és Kelement) túlságosan lefoglalta a politikai harc, a kormánypozíciókért folytatott, pártként érthető küzdelem, miközben elsikkadtak a közösség érdekei. Az RMDSZ-nek ketté kellene válnia: szövetséggé és politikai párttá. Az utóbbit vihetné tovább Kelemen Hunor és köre és akár ki is léphet az Európai Néppártból és át a Patrióták csoportba a Fidesz mellé, ha úgy gondolja, hogy „csak a Fidesz”. A Szövetség pedig szorosabban dolgozhatna helyi szinten, vitákkal, platformokban, tervekkel, projektekkel. Gazdasági válság van, aminek nem látjuk a végét, az erdélyi magyarság fogy (az anyaországi is), nincs több idő politikai üresjáratokra és semmitmondó érvekre.

Dönteni kell, most. Kevésbé politikai, jóval inkább morális okokból.