Egysebességű, többsebességű, százsebességű Európa

Időről időre felmerül a közéletben a többsebességes Európai Unió mint politikai termék, amin aztán ki-ki vérmérsékletének megfelelően vagy szörnyülködni, vagy mosolyogni kezd. A többsebességű Európa a politikai mezőben, a sajtóban, de a közösségi médiában is jól használható kifejezés, hiszen azonnal két tábort teremt. Alkalmas az ellenfél megbélyegzésére, és egy nehezen elmagyarázható helyzet leegyszerűsítésére egy bináris kategóriában.

Az Európai Unió történetileg azt „tanulta meg”, hogy a gazdaság az az alap, amelyre építeni lehet. Gazdasági területről indult, és évtizedeken keresztül ezen az úton haladt előre. A politika, illetve a politikai döntések szerepével való tudatos szembenézés elmaradt. Voltak persze gondolkodók és politikusok, akik felvetették azt a néha technikainak tűnő, sokak számára unalmas kérdést, hogy mi történik akkor, ha egyik vagy másik tagállam nem akar, vagy nem tud ugyanolyan ritmusban haladni a gazdasági összefonódásban. Fair-e az, ha néhány tagállam megakadályozza vagy visszahúzza azokat, akik gyorsabban akarnak és tudnak haladni? Elméletinek tűnő kérdés, pedig egyáltalán nem az.

Az Európai Unió alapja ma a közös piac: huszonhét ország fizikai területén elhelyezkedő, körülbelül 450 millió lakosból álló tér. Ezen a piacon egy romániai cég ugyanazon feltételek mellett adhat el, mint egy német cég. Vagyis nem kérhetnek tőle mást, mint egy hozzá hasonló németországi cégtől, és nem érheti versenyhátrány. Így írják a szerződések. Ezt azonban nehéz megvalósítani, hiszen ezen a piacon huszonhét különböző állam van jelen, eltérő elképzelésekkel, politikai érdekekkel, belpolitikai helyzetekkel, hagyományokkal, történelmi emlékezetekkel és szabályrendszerekkel.

Lehet egy adott kormány érdeke a nemzeti cégek előnyben részesítése. Amennyiben azonban olyan méretű vállalatokról van szó, amelyek az EU piacán érdemben versenyeznek, és mondjuk a francia cégeket a kormány előnyben részesíti más „nemzetiségű” cégekkel szemben, akkor – még ha ezt politikai érdek is diktálja – az uniós piacon sérülhetnek a tisztességes verseny feltételei.

Egy tagállam politikusai számára azt mutathatja a közvélemény-kutatás, hogy a lakosság szerint az argentin marhahús elárasztja az ország piacát, vagy hogy a Mercosur-megállapodás rossz. Ennek nyomán, a közvéleménnyel való konfliktust nem felvállalva, a politikai elit dönthet úgy, hogy a mezőgazdaság védelme, a választókkal való „össze nem veszés”, illetve a közelgő választások megnyerése fontosabb, mint az ipar potenciális lehetőségei, és ezért a szerződés ellen szavaz. Ezzel azonban az EU egész piacára hatást gyakorol.

Gondolhatja egy politikus azt is, hogy az ország önállóságához hozzátartozik, hogy kizárólag az adott ország hatóságai vizsgálhatják, és adott esetben bíróság elé vihetik az Európai Uniós pénzekkel való visszaéléseket. Ugyanakkor több tagállam politikai elitje gondolhatja úgy, hogy egy európai szintű vizsgálat bőven belefér.

A szerződések egyértelműen rögzítik, milyen témákkal foglalkozhatnak az Európai Unió intézményei: a Bizottság, a Parlament és a Tanács. Az is pontosan meg van határozva, hány szavazat szükséges egy javaslat elfogadásához vagy elutasításához az Európai Parlamentben vagy a Tanácsban. Egy ideje, 1997 óta, az amszterdami szerződés nyomán technikai megoldás létezik arra a kérdésre is, hogy mi történik akkor, ha egyes tagállamok – de nem a többség – bizonyos ügyekben együtt szeretnének működni más tagállamokkal. A nehezen marketingelhető, megerősített együttműködésnek nevezett szabályozás lehetővé teszi, hogy legalább kilenc tagállam, jól meghatározott eljárásrend szerint, meghatározott területeken együtt dolgozzon.

Az első terület, ahol a Tanács jóváhagyta a megerősített együttműködés alkalmazását – többek között Románia, Magyarország, Németország, Olaszország és Franciaország részvételével –, a válások közös szabályozása volt. Egy valóban létező, gyakorlati problémát oldottak meg, hiszen az emberek szabad mozgása a korábban említett 450 milliós piacon nemcsak azt jelenti, hogy különböző nemzetiségű emberek házasságot kötnek, hanem azt is, hogy el is válnak. Ez pedig olyan esetekben, amikor a felek nem azonos állampolgárságúak, esetleg más országban élnek, kifejezetten bonyolulttá válhatott.

Az Európai Ügyészséget is a megerősített együttműködés eljárásával hozták létre. Mivel azonban Magyarország, Csehország és Szlovákia tavaly decemberben nem támogatta, hogy az EU 2026–2027-re hitelt nyújtson Ukrajnának, ezt a támogatást a többi huszonnégy tagállam szintén a megerősített együttműködés keretében biztosítja.

Ez a nem hangzatos, inkább technikai megoldásnak tűnő eljárás valójában mozgásteret ad minden tagállamnak. Annak is, amely bizonyos kérdésekben együtt akar dolgozni másokkal, és azoknak is, amelyek adott pillanatban ezt nem szeretnék. A megoldás egyik legnagyobb előnye az is, hogy ha később megváltoznak egy korábban kimaradó tagállam érdekei – ahogyan az az Európai Ügyészség esetében Lengyelország vagy Svédország kapcsán történt –, utólag is lehet csatlakozni egy megerősített együttműködés révén létrehozott szabályozáshoz vagy intézményhez. Nem kizárnak egyes tagállamokat, hanem lehetőséget teremtenek azok számára, akik együtt akarnak dolgozni.