Egy rejtett, ám radikális változás zajlik az erdélyi médiatérben?

„Ma a politikus (...) éppen a technikai globalizációnak a következtében közvetlenül tud szólni a választókhoz. Nincs ráutalva az újságírókra föltétlenül. Ha nem akarja a közvetítőt használni, akkor is ő közvetlenül a választói nagy részéhez el tud jutni. Ez átalakítja a viszonyt: átalakítja a politika és a média viszonyát, átalakítja a politika és a közösség viszonyát. Mert lehetőséged van (politikusként) olyan eszközöket használni, ami az újságíró eszköze volt ezelőtt 30 évvel, hogy eljuttassa az üzenetedet a választókhoz. Hogy ez jó vagy rossz? – Én ezt nem vitatom. Nem értékítéletet mondok” – jelentette ki Kelemen Hunor, az RMDSZ elnöke 2019-ben a Transindex huszadik születésnapján tartott beszélgetés keretében.

Amikor a mondat elhangzott, akkor azt hittem, Kelemen Hunor a közösségi médiára utal, amin keresztül a politikus valóban minden további nélkül elmondhatja mondanivalóját a szavazóinak. És valóban, az RMDSZ mint a világon bármelyik politikai párt, nagyon aktívan használja is a közösségi médiát is, hogy üzeneteit eljuttassa az emberekhez.

Viszont 2026 elején – visszatekintve az elmúlt évek történéseire – az elnök kijelentése más megvilágításba kerül, a politika és a média viszonya Erdélyben ennél radikálisabban átalakult: az RMDSZ immár sajtókiadóvá vált.

Az RMDSZ, mint újságíró gyakornok

Elsőként különböző tájékoztató weboldalakat hozott létre a magyar érdekképviseleti párt; és itt nem az RMDSZ vezette önkormányzatok honlapjaira, vagy akár nyomtatásban is megjelenő kiadványaira gondolok, ahogyan nem is a szervezet hivatalos honlapjára. Hanem arra, hogy 2017-ben az RMDSZ Nőszervezet a nők elleni erőszak elleni kampányában létrehozott egy önálló weboldalt a kampány számára.

A következő évben, 2018-ban, elindult az 1000 év Erdélyben, 100 év Romániában projekt, saját honlappal, több közösségi média oldallal, valamint ennek megfelelően szerteágazó kulturális tartalom előállítással: szövegek, képek, videók, és közlemények, hírek, cikkek, interjúk készültek, sőt, könyvkiadvány is lett belőle. A projekt mérete és kulturális jelentősége miatt értelemszerűen számos kulturális-közéleti személyiség és szakember vett részt a munkában.

2020-ban, a világjárvány közepette az RMDSZ központi irodája létrehozott egy tájékoztató oldalt, amely felületen már nem csak a Covid-19 okozta élethelyzetről nyújtottak tájékoztató, ismertető tartalmat, hanem részben sajtóból átvett híreket, interjúkat is közöltek, részben ezeket ők állították elő. Azaz előfordult, hogy az RMDSZ szerkesztett és közölt egy hírt valamely román politikus nyilatkozatáról, bejelentéséről, teljesen átvéve az újságírók feladatát és felelősségét. Bár a weboldal működtetése ideiglenesnek bizonyult – az elvonult pandémia után szükségtelenné vált – de az RMDSZ központi irodája minden jel szerint sokat tanult mindebből, mint sajtós gyakornok.

Az RMDSZ, mint médiaalapító, a politikus, mint újságíró

2025-ben egy RMDSZ-es politikus, Portik Vilmos, Marosvásárhely volt alpolgármestere, jelenlegi megyei tanácsos, valamint Zsigmond Barna Pál, a Fidesz országgyűlési képviselője, néhány az RMDSZ-hez és a Fideszhez közel álló, vagy velük politikailag-ideológiailag szimpatizáló újságíró bevonásával (Csinta Samu, Kádár Zoltán) létrehozták a Transzilvánt, amely így egy politikusok által kiadott és szerkesztett közösségi médiára épülő sajtóorgánumnak tekinthető. Mivel erről részletesebben beszámolt az erdélyi magyar sajtó is (lásd a kritikusabb Transtelex cikkét, vagy a kevésbé kritikus Krónika interjúját), nem térek ki részletesebben.

Viszont rögzítsük a tényt, hogy 2025 végén, Kelemen Hunorral, az RMDSZ elnökével az évértékelő nagyinterjút Portik Vilmos készítette, azaz egy RMDSZ-es politikus kérdezte, kérte számon az RMDSZ elnökén a magyar kisebbségi párt tevékenységét, és az RMDSZ kiadásában készült Transzilván közölte, „Nincs köntörfalazás!” mottóval. Ahogyan azt is érdemes megjegyeznünk, hogy

a romániai magyar közéletet immár rendszeresen egy politikus kommentálja újságírói, véleményformálói szerepkörben.

De a dolgok nem álltak meg itt: 2025 novemberében, a nők elleni erőszak napján az RMDSZ Nőszervezete elindította a havonta megjelenő Erőszakmentes Podcastot. Kétségkívül a romániai magyar nők jogait és sajátos érdekvédelmét tekintve a kezdeményezés minden további nélkül közérdekű és méltányolható, figyelembe véve, hogy nincs kimondottan erre a témára szakosodott orgánum.

Viszont tény, hogy az RMDSZ Nőszervezetének ügyvezető elnöke, parlamenti képviselő, Csép Éva Andrea, a csatorna fenntartója, kiadója és műsorvezetője, újságírói pozícióból kérdezett meghívott vendégétől… egy újságírótól, Farkas Istvántól. Meglátásom szerint ez a mozzanat jelentőségteljes, hiszen az ilyen radikális szerepcsere mélyen átformálja a politikum és a sajtószakma viszonyát: ugyanis ezek szerint immár a politikus, mint a döntéshozói hatalmi ágens átveheti az újságíró szerepét és számonkérheti akár a sajtó munkatársát is.

Az RMDSZ, mint sajtókiadó

Végül 2025 decemberében az RMDSZ központi irodája egy időseknek szóló, negyedévente megjelenő, nyomtatott és ingyenesen terjesztett magazinnal is belépett az erdélyi magyar médiatérbe, ez a 60 plusz.

A magazin önmagában nem újdonság, 2023 óta létezett mint a sepsiszentgyörgyi önkormányzat kiadványa – viszont némileg más jelentősége van a médiaszférában egy lokális önkormányzati kiadványnak, és más egy párt központjából irányított kiadási vállalkozásnak. Már csak abból a szempontból is, hogy egy országosan terjesztett 32 oldalas nyomtatott lap – papír, festék, nyomdai munkák – mekkora költségvetési keretet feltételeznek.

A feltehetően jelentős költségvetésből készülő magazin impresszumából egyértelműen kiderül, hogy a kiadó a kolozsvári RMDSZ központi irodája, a nyomdai munkákat pedig az Idea Nyomda vállalta. Azt is megtudhatjuk, hogy nincs főszerkesztője vagy felelős szerkesztője a lapnak, ami felveti a kérdést, hogy a kiadvány tartalmaiért ki vállalja a szakmai, jogi és erkölcsi felelősséget.

A szerkesztőség – ami elvileg a lap sajtószakmai minőségét és mivoltát hivatott biztosítani – egy hét tagból álló közösségből tevődik össze. Ezek között, egyetlen újságíró van, Demeter Virág Katalin, a Háromszék napilap munkatársa. Szintén szakmabélinek tekinthető Forró Eszter, olvasószerkesztő. A magazint még szerkeszti két középiskolai tanár, Barta Mónika, a csíkszeredai Márton Áron Gimnázium tanára, valamint Krecht Gyöngyvér Mária, a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium tanára, színházi szakember. Mellettük szerkesztőként szerepel Kondor Ágota, RMDSZ szenátor, Kovács Judit Tünde, az RMDSZ vezetésű sepsiszentgyörgyi önkormányzat kommunikációs munkatársa, valamint Románszki Zsuzsa, az RMDSZ kolozsvári központjának kommunikációs tanácsadója.

Egyébként átolvasva a magazint, megállapítható, hogy tartalmilag egy viszonylag jellegzetes időseknek szóló tartalomból áll össze, felerősített kisebbségi magyarság identitás- és közösségépítő hangsúllyal. A decemberi lapszámban szó van Bölöni Lászlóról, az Erdélyben működő nyugdíjas klubokról és azok hálózatairól, fizikai és mentális egészség-tanácsadó cikkeket találunk benne, helyet kapott benne a vallásos-spirituális tartalom, olvashatunk színházi és könyvajánlót, turisztikai érdekességekről is szó esik benne, valamint figyelmet szenteltek a szerkesztők a szociális szeretetszolgálatnak is. Mint a képes magazinok legtöbbjében itt is találunk kreatív kézimunkás, valamint receptes rovatot.

Annak nyoma, hogy mégis egy politikai érdekképviselet/párt a kiadója abban áll, hogy a lap köszöntőbeszédét Kelemen Hunor írta, a magazinban pedig létezik egy önkormányzati kitekintő rovat, ami különböző RMDSZ-vezetésű önkormányzati megvalósításokról számol be. Valamint találhatunk egy felhívást, hogy a különböző nyugdíjas szervezetek és klubok csatlakozzanak ahhoz a hálózathoz, amit az RMDSZ nőszervezete kezdeményezett 2018-ban.

Ugyanakkor találhatunk egy kissé kérdésesebb vonatkozást is. Az elmaradhatatlan rejtvény-rovatnál kiderül, hogy a helyes megfejtést beküldők között könyv- vagy élelmiszerre költhető vásárlási jutalmat lehet nyerni. Viszont itt egy erkölcsileg problémás helyzet áll elő, ugyanis egy apróbetűs rész szerint:

„BELEEGYEZÉSI NYILATKOZAT A megfejtés beküldésével beleegyezésemet adom, hogy az (EU) 2016/679 Rendelete (általános adatvédelmi rendelet) és a 190/2028-as törvény alapján, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség feldolgozza a személyes adataimat, abból a célból, hogy tájékoztasson az RMDSZ tevékenységéről, illetve egyéb közérdekű programokról és kampányokról, ahogy azt a 190/2018-as törvény 2. cikkelyének 1. bekezdésének f) alpontja értelmezi. Tudomásul vettem, hogy a jelen beleegyezésem bármikor visszavonható egy írásos kérelem benyújtásával, ímélen, az [email protected] címen vagy postai úton a Kolozsvár, Cardinal Iuliu Hossu utca, 41. szám, Kolozs megye címen.”

Ez a megoldás erkölcsileg kissé aggályos lehet, hiszen egy időseknek szóló lapban a nyereményjáték feltételeinek jogi vonatkozását apróbetűs szedésben közölték – ami tekintettel arra, hogy az idősek körében gyakori a gyengén látás problémája, illetve a jelenkori adatvédelmi jogtudatosság sem mindig megfelelő –, könnyen megtörténik, hogy az érintett csak a nyereményjátékban szeretne részt venni, de a teljes RMDSZ kampánycsomagot is megkapja. Például úgy, hogy választások előtt egy Kelemen Hunor nevű telefon-robot többször is felhívja, hogy elmondja miért és kire kell szavazzon.

Nyereménnyel motivált személyes adatok begyűjtése sérülékeny közösségtől és azok valamilyen más célból való felhasználása könnyen manipulatív és erkölcsi visszaélésnek tekinthető. Még ha formálisan jogilag a dolog rendben lévőnek tűnik, morálisan megkérdőjelezhető, hogy az érintettek valóban a tudatos és önkéntes beleegyezésüket adták a dologra.

Emellett akár jogilag is kérdéseket vethet fel, hogy mennyiben felel meg a GDPR szabályainak, ugyanis (EU) 2016/679 általános adatvédelmi rendeletének, 7. cikkelyének 2. bekezdése szerint „Ha az érintett hozzájárulását olyan írásbeli nyilatkozat keretében adja meg, amely más ügyekre is vonatkozik, a hozzájárulás iránti kérelmet ezektől a más ügyektől egyértelműen megkülönböztethető módon kell előadni, érthető és könnyen hozzáférhető formában, világos és egyszerű nyelvezettel. Az érintett hozzájárulását tartalmazó ilyen nyilatkozat bármely olyan része, amely sérti e rendeletet, kötelező erővel nem bír.” És kétségkívül itt két ügyről van szó, egyrészt a nyereményjátékban való részvételről, másrészt a kampányanyagok fogadásáról. Jelen esetben a kettő egybe van kötve: nincs lehetősége az érintettnek részt venni a nyereményjátékban, és nem igényelni a kampányanyagokat.

Az erdélyi magyar médiahelyzet kontextusa

A romániai magyar sajtó annak ellenére, hogy egy nagyon kis médiateret képez, igyekszik fenntartani a plurális változatosságot. Igaz, ez csak azzal a megszorítással jelenthető ki, ha csak az Erdélyi térséget nézzük mint általános régiót; helyi szinten a változatosság és sokszínűség nem tud megvalósulni.

Nagy vonalakban mégis kijelenthető, hogy egyrészt léteznek a román állami közmédia magyar kiadványainak viszonylag autonóm és törvény által szabályzott kis szerkesztőségei (TVR, Rádió, hírügynökség), amelyre viszont a román államot vezető politikumnak létezik némi ráhatása – a magyar kisebbségre nézve ez a ráhatás értelemszerűen az RMDSZ részéről érkezik.

Másrészt létezik egy réteg, amit a Romániai Magyar Demokrata Szövetség tart fenn vagy támogat anyagilag, közvetlenül vagy közvetetten finanszírozva azt: ez érinti az általános regionális, de számos lokális kiadványt, illetve magába foglal printet, online portált és tévé csatornát is. Az utóbbi évtizedben sajnos többször is láthattunk olyan történéseket, amelyek expliciten vagy csak utalásos szinten, de jelzik, hogy a politikai párt beavatkozik a szerkesztőségi autonómiába, közvetett kontrollt gyakorol az általa támogatott médiumok felett. (Ezekről sokat tudnának mesélni a 2016-ban megszüntetett Erdélyi Riport munkatársai, a maszol 2016-ban elbocsátott publicistái, az Erdély TV megszüntetett műsorainak kritikusabb vezetői, hirtelen megemelt szerkesztőségi helybérlés, stb.)

Harmadrészt számolni lehet a magyar kormány finanszírozásával fenntartott szegmenssel, amelyek bár nem helyezkednek szembe az RMDSZ-támogatott orgánumok hangvételével, ahhoz képest mégis mást képviselnek, attól némileg függetlenebb működésük van, ritkán de megjelenik RMDSZ kritika is. Ez fordítottan is igaz, ugyanis az RMDSZ által támogatott orgánumok a magyarországi közélettől függetlenebbek és – elvétve – FIDESZ-kritikusabb mozzanatokat is találhatunk. Itt elmondható, hogy megvalósult egyrészt egy nagyszabású központosítás, jelentős mértékű befektetés, majd hirtelen jött korlátozás, a támogatások szűkösebbé váltak, több lap is megszűnt, több munkatársat is elbocsájtottak, a vezetőséget többször is váltották, legutóbb tavaly ősszel. Ha úgy tetszik az RMDSZ-támogatottságú sajtószegmens viszonylag stabil, de határozottan mederben tartott jelenség, akkor a FIDESZ-támogatottságú médiarész kissé kapkodó, instabil, kaotikusabb és kiszámíthatatlanabb képet rajzol.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az RMDSZ időnként saját hatáskörben állít elő tartalmat, amit aztán a sajtó fentebbi szerkesztőségei leközölnek sajtó-tartalomként, néha jelezve, hogy támogatott, fizetett tartalom, azaz reklámszöveg, máskor meg semmiféle jelzést nem használva, azt a látszatot keltve, hogy valóban sajtótartalomról van szó. Ilyen esetet dokumentált a Transtelex 2023-ban, de az eljárást azóta is alkalmazza az RMDSZ és az általa támogatott sajtó: a múlt hónap közepén előbb a Maszolon jelent meg egy Kelemen Hunor interjú („Évet értékelt Kelemen Hunor: »idén is megvédtük a magyarokat!«”), amelyet egy „P.B.” szerző készített. Csakhogy ilyen monogramú munkatársa nincs a lapnak, a szövetségi elnök sajtótanácsosa viszont Péter Blanka). Az interjú közlésekor semmi sem jelezte, hogy az egy RMDSZ támogatott tartalom lenne, ahogyan azok a lapok sem, amelyek az RMDSZ-támogatásából tartják fenn magukat és szintén leközölték az interjút azt a látszatot keltve, hogy saját interjút közölnek (lásd itt, itt, itt). A magyar kormány által támogatott sajtóorgánumok szintén leközölték az RMDSZ-tartalmat, viszont feltüntetve, hogy fizetett hirdetésről van szó (lásd itt vagy itt).

Negyedrészt létezik a politikától teljesen független orgánumok nagyon szűkös és nehéz helyzetben lévő része, akik pályázatokból és közösségi finanszírozással igyekeznek fennmaradni, és ellátni a kritikus sajtó feladatait.

Ötödrészt érdemes megemlíteni az önkormányzati kiadványokat, bár azok gyakorlatilag láthatatlanok a szélesebb nyilvánosság előtt, hiszen nagyon erős és korlátozott lokális vonatkozású kiadványok ezek. Tekintettel arra, hogy az önkormányzat, mint kiadó egybeesik a politikai hatalommal, itt csak egyoldalú tájékoztatásról beszélhetünk, lényegében a polgármesteri hivatalok egyirányú kommunikációja valósul meg a lakosság felé.

Hatodrészt bár nem kimondottan sajtónak minősül, de mindenképpen árnyalja a nyilvános közbeszédet a kis civil podcast műhelyek (Miközöd, Csakabaj), valamint a közéleti szereplők – legyenek civilek vagy politikusok – közösségi médián megjelenő tartalmai. Talán ez tekinthető leginkább plurálisnak, sokoldalúnak, viszont roppant kiszolgáltatott az a diskurzus a közösségi média algoritmusának, és hatásai is csak pillanatnyiak, benyomásszerűek.

Nos, ebbe a törékeny és korlátolt médiatérbe jelentkezett be a tavaly az RMDSZ immár mint médiakiadó. Talán nem túlzás azt állítani, hogy a több szempontból (anyagilag, politikailag, szakmailag) kiszolgáltatott újságírók munkáját és helyzetét nem segíti elő, és nem várható, hogy pozitív hatással lenne rá.

Ugyanis, amikor a döntéshozó hatalom immár nem (fel)használja a sajtót, nem kívülről, támogatói pozícióból kontrollálja azt, hanem sajtókiadóként megjelenik közöttük mint konkurens, akkor egy rendkívül veszélyes helyzet állhat elő.

Hiszen ha a politikai párt maga a kiadó, a szerkesztő és a politikus az újságíró, akkor nem egy semleges sajtóágens lesz a sok közül, hanem a másokat ledomináló fél: hiszen ő az aki rendelkezik az anyagi forrásokkal, az információkkal, és az országos beágyazottsággal. Emellett mint hatalmi ágens, olyan pozícióba hozza magát, amelyben ő maga dönti el, hogy ki az aki számonkérhet, kérdezhet, válaszolhat. Sőt: a politikai párt dönti el, hogy mi tekinthető újságírónak és sajtó szakmaiságnak – nem az újságírók, és nem a szakmai intézmények. Ez struktúraátalakító tényező.

Következtetések helyett

Ha az RMDSZ döntéshozói szükségét látták Erdélyben az újszerű orgánumok (közösségi médiás újságírás) vagy tematikus (nők elleni erőszak, női jogok), vagy korosztályos (idősek) fókuszú média létrehozását, akkor eljárhattak volna másként is.

Az RMDSZ égisze alá tartozó támogatásokat kezelő Communitas Alapítványnak ugyanis van egy Sajtó Szaktestülete: ez felmérhette volna, hogy ilyen orgánumok létrehozása és fenntartása milyen anyagi költségvetést igényel. Másrészt létezik az RMDSZ által támogatott, de szervezetileg tőle független Romániai Magyar Újságírók Egyesülete, ami a sajtószakmailag kidolgozhatta volna az új orgánumok szakmai minimumát, működési folyamatának alapjait. Miután elkészült volna egy átlátható és nyilvánosan vállalható költségvetés, illetve a sajtószakmailag kidolgozott koncepció, meg lehetett volna nyilvános pályázaton hirdetni, és hagyni, hogy az újságírók végezzék a dolgukat.

Természetesen ha ez valósult volna meg, akkor is lenne helye a kritikának, mert sem a Communitas, sem a MÚRE nem biztos, hogy maradéktalanul megfelelne minden szakmailag felvethető bírálatnak: de kétségkívül demokratikusabb és szakmaibb megvalósulás lehetett volna.

Meglátásom szerint ennek a lehetőségnek a figyelmen kívül hagyása, és az olyan megvalósulás, ami szakmailag teljes anomáliát jelent a szakmában (politikus kéri számon újságíróként a politikust, politikus újságíróként kommentálja a sajtó működését, vagy politikus kérdezi újságíróként az újságírót), komoly mulasztás és nagyon durva gesztus egyrészt minden erdélyi magyar újságíró számára, másrészt a romániai magyar nyilvánossággal szemben.

A történésekből levonható következtetéseket, illetve az arról való elgondolkodást, hogy ez a folyamat milyen irányba vezet, milyen hatásokat válthat ki, így a sajtószakmára és az olvasókra bízom.

Ami viszont tény, hogy Kelemen Hunornak igaza volt: átalakult a politika és a média viszonya. Az RMDSZ tevékenységének köszönhetően immár nem csak technológiailag, hanem sokkal radikálisabban, a dolgok lényegét érintve. Hiszen tetszik vagy sem, ez a változás immár a demokratikusságot, a sajtószabadságot, és a polgárok tájékozódáshoz való jogát is érinti.