A futball lordja

Valósággal ömlenek a nekrológok, a búcsúztató posztok és interjúk Jenei Imréről. Gheorghe Hagi, Balint, Aurel Țicleanu, Marcel Pușcaș és más klasszis román labdarúgók köszönik meg, amit tett értük, s leginkább azt emelik ki, hogy mennyire tudott bízni bennük – Marcel Pușcaș szerint egyenesen ez volt az igazi erénye, a titka: hogy tudott bánni az emberekkel.

Mindenki kiemeli a gentleman-mivoltát is, és az szabad szemmel is látható, mennyire különbözött az olyan elvetemült alakoktól, mint mondjuk Dumitru Dragomir vagy Gigi Becali. Soha nem személyeskedett, szókincse nem volt „övön aluli”. Azok közé tartozott, akik a pályán akartak győzni, nem a nyilatkozataikban. Ezért lehetett, mint sokan mondják, „egy lord”, „egy bécsi személyiség”.

„A magyarokkal magyarul beszéltem, a románokkal románul. Mindannyian focisták voltunk” – emelték ki egyik interjújából. Transzilvanista volt a legsötétebb időkben. Korábban azt is nyilatkozta, hogy „Várad közelebb van a civilizációhoz”. Ennek a mondatnak az iránya jellemző rá, nem a fölényessége.

Nem volt fölényes ember. Pedig lehetett volna: sokan azt is mondják, hogy „talán a legjelentősebb román edző”. Nem volt román, de most ne akadjunk fenn azon, amin ő sem akadt. Jelentős romániai edző több van, kezdve mindjárt Kovács Istvánnal, aki két BEK-et nyert az Ajax-szal, a Steauval viszont „csak” három bajnokit és egy román kupát.

Mondhatjuk persze, hogy a Barcelona büntetőit Duckadam hárította, nem Jenei, de ha megfontoljuk, amit többen mondanak az emberismeretéről és arról, hogy mindig a megfelelő pillanatban tudta bátorítani a játékosokat, akkor még ez sem ilyen egyértelmű.

Akárhogy is, kiemelkedő edző és sportszakember volt.

Isten nyugtassa békében!