A gyilkos kontextus
Ki a gyilkos, és ki az áldozat, ha mindenki retteg? Egy válsághelyzetben nincsenek tiszta szerepek. Aki ma áldozat, holnap elkövető lehet – egyetlen döntés, egyetlen mozdulat választja el a védekezést a támadástól.
A CSI nyomelemzőjét, Greg Sanderst kiküldik egy gyilkosság helyszínére. Előző éjszaka „szórakozni vágyó” fiatal emberek agyonvertek egy mosodai munkást.
Most is éjjel van, Sanders kocsija araszol a sötétben. A helyszín közelében nagy csoportosulást vesz észre: fiatalok ütnek-rúgnak valakit. Dudál és feléjük megy. Az egyik fiatal felvesz egy követ, és előbb a földön fekvő test felé indul, aztán viszont Sanders kocsija irányába, betöri az ablakát. A nyomelemző gázt ad, félelmében elüti a srácot, aki a kórházban meghal. A Sanders melletti szobában fekszik: a nyomelemző hátsó ablakát is betörték, majd az oldalsó ablakon át kirángatták a kocsiból, és félig agyonverték.
A tárgyaláson, amely Sanders bűnösségét vizsgálja, az egyik tanú azt kérdezi: rendben van az, áthajtani egy afroamerikain?
Ekkor jöttem rá a humanizmus kockázataira. Dehogy van rendben áthajtani bárkin is. De az ember retteg, a saját életét félti, miközben az orra előtt ütlegelnek valakit. Egy másodperc töredéke alatt kell döntenie: nincs a közelben senki, a rendőrök, akiket hívott, öt perc múlva érnek ide. Egész örökkévalóság!
Rendben van megölni valakit? Hogy lehet ilyent kérdezni? De ha az ember életére törnek, már nem olyan egyszerű a válasz. Megölhetem azt, aki nekem támad? A tízparancsolat szerint nem, de válsághelyzetekben nem a tízparancsolat szerint élünk.
Az én ideálom is Guillaume őrmester, aki Kuncz Aladár Fekete kolostor-ában töltény nélkül megy a csatába. De hányan mennénk töltény nélkül a golyózáporba? Hány embertől lehet ezt elvárni? Felnézni lehet arra, aki így cselekszik, szerintem kell is, de úgy tenni, mint ő, ez nem elvek, hanem inkább személyiség kérdése.
A kontextuson emberéletek múlhatnak. És emberek megítélése is. A parancsolatok viszont akkor jók, ha kontextustól függetlenül folyton ugyanazt mondják.
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!