A gyilkos kontextus

A CSI nyomelemzőjét, Greg Sanderst kiküldik egy gyilkosság helyszínére. Előző éjszaka „szórakozni vágyó” fiatal emberek agyonvertek egy mosodai munkást.

Most is éjjel van, Sanders kocsija araszol a sötétben. A helyszín közelében nagy csoportosulást vesz észre: fiatalok ütnek-rúgnak valakit. Dudál és feléjük megy. Az egyik fiatal felvesz egy követ, és előbb a földön fekvő test felé indul, aztán viszont Sanders kocsija irányába, betöri az ablakát. A nyomelemző gázt ad, félelmében elüti a srácot, aki a kórházban meghal. A Sanders melletti szobában fekszik: a nyomelemző hátsó ablakát is betörték, majd az oldalsó ablakon át kirángatták a kocsiból, és félig agyonverték.

A tárgyaláson, amely Sanders bűnösségét vizsgálja, az egyik tanú azt kérdezi: rendben van az, áthajtani egy afroamerikain?

Ekkor jöttem rá a humanizmus kockázataira. Dehogy van rendben áthajtani bárkin is. De az ember retteg, a saját életét félti, miközben az orra előtt ütlegelnek valakit. Egy másodperc töredéke alatt kell döntenie: nincs a közelben senki, a rendőrök, akiket hívott, öt perc múlva érnek ide. Egész örökkévalóság!

Rendben van megölni valakit? Hogy lehet ilyent kérdezni? De ha az ember életére törnek, már nem olyan egyszerű a válasz. Megölhetem azt, aki nekem támad? A tízparancsolat szerint nem, de válsághelyzetekben nem a tízparancsolat szerint élünk.

Az én ideálom is Guillaume őrmester, aki Kuncz Aladár Fekete kolostor-ában töltény nélkül megy a csatába. De hányan mennénk töltény nélkül a golyózáporba? Hány embertől lehet ezt elvárni? Felnézni lehet arra, aki így cselekszik, szerintem kell is, de úgy tenni, mint ő, ez nem elvek, hanem inkább személyiség kérdése.

A kontextuson emberéletek múlhatnak. És emberek megítélése is. A parancsolatok viszont akkor jók, ha kontextustól függetlenül folyton ugyanazt mondják.