Szilánkok – szarkasztikus jegyzetek a hírzaj közepéből 9.

Ha valaki még nem értette volna, Kelemen Hunor most világossá tette: Trump ideológiáját meg kell érteni, különben Európa sosem jut dűlőre Amerikával. Közben Trump szerint már béke van, tűzszünet, sőt, az emberiségért dolgoznak – miközben Putyin épp drónokat küld Ukrajna fölé, Zelenszkij meg túlélni próbál. És ebben a szellemi közegben erősödnek a román szuverenisták, akik szintén „elmennek a végsőkig” – bár arról nem beszélnek, az hol van, és kinek a javára.

Szóval adott két önjelölt világrendező, azoknak helyi tanítványai Georgescu és Simion személyében, és egy kisebbségi párt vezetője, aki intellektuális erőfeszítést kér számon – de maga is csak asszisztál ehhez a tragikomédiához. Ja, és közben boldogságot is mértek a világban. Érdekes módon, bizonyos helyeken nemigen találták.

Kelemen Hunor, az erdélyi trumpológus intellektuális erőfeszítései

Kelemen Hunor a IV. Erdélyi Gazdasági Fórumon előadta, hogy az Európai Uniónak már tíz éve számítania kellett volna arra, hogy az Egyesült Államok nem fogja a végtelenségig garantálni Európa biztonságát. Azt is hozzátette, hogy szerinte az európai politikai elit nem tesz intellektuális erőfeszítést, hogy megértse: a Trump-adminisztráció döntései mögött „rendkívül szilárd alapokon nyugvó ideológia” áll. Enélkül – szerinte – lehetetlen az amerikaiakkal való közeledés.

További kulcsmondatai szerint a Pax Americana véget ért, Európa ingyen ebédre számított, és most fel kell ébrednie: Amerika távolodik, a csendes-óceáni térség felé fordul, nekünk pedig keményen be kell fektetnünk a hadseregbe, védelmi iparba, know-how-ba.

Valaki érez önkritikát ebben a megszólalásban? Mert én inkább ujjal mutogatást. Kelemen kívülállóként beszél, mintha nem lenne semmi felelőssége abban, amit most Európán kér számon. Pedig ő több mint tíz éve pártelnök, a pártja jelenleg is kormányon van, ő maga volt miniszter, helyettes miniszterelnök. Akkor ki is mulasztott el időben reagálni? Ha ő már tíz éve „tudta”, hogy Amerika kihátrál, miért nem figyelmeztetett másokat? Miért nem kezdeményezett, tett le konkrét javaslatokat, lépett? Hol volt a saját „intellektuális erőfeszítése”?

A valóság az, hogy most játszik okos megmondóembert, miközben csendben nézte végig az elmúlt évtizedet, és most, utólag, felülről osztja a leckét – pont azt a leckét, amit Orbán Viktor már évek óta szajkóz. A Trump-adminisztráció „megértéséről” Orbán már doktorálhatna, ő ugyanis nemcsak megértette Trumpot, hanem Trumpot látja magában is. Kelemen most ugyanebbe a szerepbe simul bele: mintha egy Trump-értelmező konferencián tartana előadást, nem pedig egy európai politikai fórumon.

Az „ideológia” mögött Kelemen szerint értékek állnak, de vajon mik ezek? A lojalitás? Az együttműködés? Aligha. A Trump-féle értékrend szerint a szövetségeseket zsarolni kell, a bajba jutottakat sarokba szorítani, és ahol lehet, hasznot húzni a másik gyengeségéből. Ez lenne az, amit meg kellene „érteni”? Ezek azok az értékek, amikhez közeledni kellene?

Aki a hatalmával nem él, hanem visszaél, az nem partner, hanem fenyegetés. A valódi érték nem az erőből diktált együttműködés, hanem az, ha az erősebb védi a gyengébbet – nem úgy, mint Putyin, aki agresszor, vagy Trump, aki politikai zsaroló. Ha Kelemen szerint ez „szilárd alap”, akkor tényleg más világról beszélünk.

A kérdés nemcsak az, hogy miért nem figyelmeztetett másokat, ha tudta. Hanem az is, hogy mit csinál most. Kívülállónak tűnik, de belül van. Megértésről beszél, de közben hallgat arról, hogy ezek a „megértett” értékek hová vezetnek. És főleg: másoktól vár erőfeszítést, miközben a sajátját nem látjuk.

Vajon Kelemen is úgy képzeli, mint Orbán, hogy ha kellően hajbókol Trump előtt, akkor megmenti magát és pártját a jövőtől? Vagy már csak a szerep maradt: a kártyák kiosztva, most lehet értelmezni, amit mások lépnek. Intellektuálisan persze.

Luxusutazások a legfelsőbb szinten a romániai adófizetők pénzén

Mindig is tudtuk, hogy jó dolog Cotroceni-palotában lakni – luxuskivitelben különösen. Nem véletlen, hogy a májusi elnökválasztásra sokan tolonganak. De most nem erről van szó.

Iohannis utazásmániája évek óta nyilvánvaló, de a pontos számok csak most kerültek elő. Tíz év alatt 193 oda-vissza repülőút, több mint 113 millió lejért. Ennyit költött el Klaus Iohannis 2015 és 2025 között külföldi útjaira – mindezt a romániai adófizetők pénzéből. A számokból jól látszik: második mandátuma alatt már nem érdekelte, mennyi közpénzt éget el a Covidból épp csak kilábaló Románia. A kényelmet előtérbe helyezve rendszeresen bérelt luxusgépeket.

Csak viszonyításként: Nagykároly város 2021-es teljes éves kiadása 88,7 millió lej volt – ebben benne van a városháza, iskolák, hivatalok, szociális ellátás. Iohannis utazásaira 113 millió ment el. Mitől került egy pesti repülőút 451 ezer lejbe (2024-ben)? És milyen haszna volt a 2023-as afrikai körútnak, ami 3,5 millió lejbe fájt? A dél-amerikai út pedig több mint 7,5 millióba került. Ezeket az adatokat talán még az állami számvevőszék sem ismeri – már ha egyáltalán érdekelte őket. Ők általában szelektíven vizsgálódnak.

Az újságírók sokáig hiába kérdezték az Államelnöki Hivatalt, mert azt közölték: az utak adatai, költségei, útvonalai „titkosak” – mentesülnek az állampolgári hozzáférés alól. Pedig ez nem igaz. A közpénzek elköltése nyilvános kell legyen. Ez a titkolózás inkább diktatúrákra jellemző reflex – ebben sajnos jól teljesítenek vezetőink. Közpénzherdálásban is.

Vannak európaibb politikusok – máshol persze –, akik menetrendszerinti gépekkel utaznak, nem bérelt luxusgépekkel. És talán még eredményesebbek is, mint az előző államfőnk, aki az évtizednyi elnökösködésével nem történelmet hagy maga után, hanem lyukat – az amúgy is likas – állami költségvetésben.

A mester és a tanítványok

A mester Călin Georgescu jelöltsége elbukott – finoman szólva megsemmisült. Ezután a szuverenista hármas – majdnem szentháromságot írtam – úgy döntött: ketten indulnak, hogy a végén csak egyikük maradjon. A Fiatal Emberek Pártja (POT) vezetője, Anamaria Gavrilă, és az AUR éléről George Simion jelentkeztek be. A forgatókönyv már ismert volt: a jelöltségek jóváhagyása után az egyikük visszalép az esélyesebb javára – nehogy a „nemzeti szavazat” megoszoljon.

Nem volt meglepetés: a „hunyó” Gavrilă lett, aki Simion javára lépett vissza. Ez borítékolható volt – politikai újonc, ráadásul nő, ami nem feltétlenül javítja az esélyeit egy olyan mezőnyben, ahol a macsó-harc az alapbeállítás.

George Simion be is jelentette: Călin Georgescu tanácsát követve „továbbvisszük a szuverenista mozgalmat, folytatjuk, amit elkezdtünk… Elmegyünk a végsőkig. Nem egy személyről van szó, hanem egy elvről.”

Az elv érdekelne. Tényleg. De még jobban érdekelne, hol van az a „végsőkig” határ, amit emlegetnek. Két forgatókönyv is eszembe jut:

1. Ha tényleg szuverenisták, akkor egy orosz támadás esetén Simion, a „mester”, és a teljes csapat az utolsó töltényig védené hazáját. Hősiesen.
2. Vagy – oroszbarátságuk miatt – ők lennének az elsők, akik tárgyalóasztalhoz ülnek a hódítóval. Sőt, akár helytartóként is bejelentkeznének.

A „végsőkig” ilyen irányban is értelmezhető.

Egy március közepi felmérés szerint George Simion, a Georgescu-tábor örököse, a szavazatok 30,4 százalékára esélyes. Mögötte Bukarest főpolgármestere, Nicușor Dan 26 százalékkal, majd leszakadva a PSD–PNL–RMDSZ közös jelöltje, Crin Antonescu, 17,9 százalékkal. A kutatás a második fordulóra is rákérdezett: a legvalószínűbb párosítás Dan és Simion között alakul. Jelen állás szerint 42,1 százalék Danra szavazna, 35,3 százalék Simionra. 22,6 százalék viszont egyikükre sem.

És a kampány még el sem kezdődött. Dant eddig is érték támadások, de most minden irányból össztüzet kap majd. Simion – a tanítvány – már a startvonalnál előnyben van, kérdés, hova viszi „a mester tanácsa” és az elv, amit senki nem fejt ki, de mindenki hivatkozik rá.

Trump békéje, ami nincs, és tűzszünet, ami nem létezik

A régóta várt Putyin–Trump telefonbeszélgetést sokan nagy reményekkel figyelték – a végeredmény viszont igencsak kétséges.

Trump – szokásához híven – nem sokkal a hívás után már posztolt is a közösségi oldalán. Kicsit dicsekedett, ahogy szokta. Öt dolgot állított: szerinte a hívás „nagyon jó és produktív” volt, gyorsan el akarnak jutni a teljes tűzszünetig, és szóba került az esetleges békeszerződés több pontja is. Azt is hozzátette, hogy mind Putyin, mind Zelenszkij szeretné befejezni a háborút – ami szerinte eleve ki sem tört volna, ha ő lett volna az elnök. Kijelentette, hogy a tűzszünet már hatályba lépett, és végül úgy fogalmazott: „az emberiség érdekében elvégezzük a munkát.”

Trump öt állítását érdemes kicsit közelebbről megnézni:

• Gyorsan el akarnak jutni a teljes tűzszünetig.

Az ukránok – akik szenvednek, pusztulnak – valóban szeretnének tűzszünetet. De nem úgy, hogy közben feldarabolják, vagy végleg megszüntetik államiságukat. Az oroszok (Putyin) ezzel szemben nem sietnek. Ők kivárnak. Kifárasztanak. Kivéreztetnek. És megosztanak – nem csak Ukrajnát, de a támogatóit is. Trump a többes számot használja, mintha mindenki ugyanazt akarná. Ez vagy önámítás, vagy tudatos hazugság. (Tipp: utóbbi.)

• A békeszerződés pontjai is szóba kerültek.

Hogy pontosan mik, arról semmi konkrétum. Putyin véleményét nem ismerjük, és nem valószínű, hogy egy posztban szereplő „több pont” mögött bármi komoly tartalom lenne. Lásd első pont: az oroszok nem kapkodnak.

• A háború ki sem tört volna, ha ő az elnök.

Ezt Trump annyiszor ismételte már, mint a „24 óra alatt véget vetek a háborúnak” szlogenjét. Már több mint két hónapja elnök, a háború viszont továbbra is tart. Ráadásul az oroszok 2022-ben nem kértek senkitől engedélyt a támadásra – akkor sem, most sem. Az atomháborús fenyegetésekkel kísért inváziót Trump most úgy adja elő, mintha a világ csak rajta múlt volna. Ez nem történelmi ismeret, hanem saját nimbusz gyártása. (Olcsó és hamis.)

• A tűzszünet hatályba lépett.

Ez nem igaz. Nincs semmiféle aláírt tűzszünet. Ellenkezőleg: az orosz dróntámadások felerősödtek, az ukránok válaszolnak. Tény: volt egy fogolycsere. Trump ezt felnagyítja, mintha már félig béke lenne. Valójában: PR-trükk. A részletek nem számítanak, csak a hangzatos mondat.

• „Az emberiség érdekében elvégezzük a munkát.”

Trump – saját bevallása szerint – az emberiségért dolgozik. Nem bajkeverő, hanem békecsináló. A „mi” alatt talán Putyint is érti? Ő is a nagy béke érdekében dolgozik? Viccnek is rossz.

A BBC és más külső megfigyelők szerint a két fél nem kapta meg, amit akart. Trumpnak nem sikerült Putyint rábírnia teljes tűzszünetre – sem szárazföldön, sem vízen, sem levegőben. Az ukránok számára most az is mentsvár, ha legalább az energetikai célpontokat nem támadják. A hadseregük viszont hátrányban van, mert nem csapolhatják meg az orosz üzemanyag-forrásokat, finomítókat.

Egy kis ízelítő Putyin stílusából: a hívás csak azután történt meg, hogy az orosz elnök befejezte látogatását az orosz iparosok és vállalkozók gyűlésén. Trumpot tehát megvárakoztatta – finoman szólva nem túl udvarias. De ez Trumpnak belefért. Mert azt hiszi, Putyin az ő kottájából játszik.

Valójában Putyin csak azt játssza, amit ő akar – és addig, ameddig neki tetszik. Trump ezt nem érti? Vagy csak úgy csinál, mintha nem látná?

Zseniális Trump, ugye?

Hol van a boldogság mostanában?

Március 20. az ENSZ Boldogság Nemzetközi Napja – ilyenkor adják ki a globális boldogságrangsort, több mint 140 ország lakóinak válaszai alapján. A lista az előző három év életértékeléseit összegzi, hat fő tényező mentén: egy főre jutó GDP, társadalmi támogatás, egészséges életkilátások, szabadság, nagylelkűség és korrupció érzékelése.

Nem csak az anyagi jólét számít. Fontos a szabadság is – a demokrácia alapja –, az egészség, a pozitív élmények (nagylelkűség), és a negatívumok, például a korrupció hiánya.

A listát idén is a skandináv országok vezetik: 1. Finnország, 2. Dánia, 3. Izland (északi, nem skandináv), 4. Svédország, 7. Norvégia. Az USA a 24., Románia a 35., Magyarország csak 69. A magas boldogságszint hátterében az északi országokban kiváló egészségügyi, oktatási és szociális rendszerek állnak, de fontos az emberek hozzáállása is – például nagyobb eséllyel juttatják vissza az elveszett pénztárcát. Érdekes: kevesebb napsütés, több köd és fagy, mégis boldogabb, nyitottabb és becsületesebb társadalom.

A politikai hangulat és a boldogság szintje között van összefüggés. Az USA-ban és Európa egyes részein a boldogság csökkenése és a társadalmi bizalom eróziója hozzájárult a politikai polarizációhoz és az „elitellenes” szavazatok erősödéséhez. Különösen az amerikai fiatalok érzik egyre rosszabbul magukat: kevésbé támogatottnak, kevésbé szabadnak, kevésbé optimistának.

És ezt a hullámot remekül meglovagolják a felelőtlen, gátlástalan kalandorok – vagy a képzelt megváltók.

Hol van tehát mostanában a boldogság? Hát semmiképp sem Amerikában.

Post scriptum

1. Amikor ezeket írom, Trump már bő két hónapja elnök, de az orosz–ukrán háború még mindig tart. Három éve zajlik. A Donald név hallatán nekem továbbra is a kacsa ugrik be először. (Néha más állatok is.)
2. A világot jelenleg két önjelölt alfa-hím tartja bizonytalanságban – mondhatni rettegésben: Putyin és Trump, vagy Trump és Putyin. De valójában nem alfák, csak két hiú, korlátolt, bosszúálló, rosszindulatú, közveszélyes, zsaroló, erkölcstelen fickó. Putyin ráadásul alattomos, álmacsó, Trump pedig konteóhívő, improvizáló ripacs. A középkorban az uralkodók melléknevet kaptak jellemük alapján, úgyhogy javaslom:
   Kegyetlen-Zsarnok-Ukránölő Vlagyimir és Hantás-Szószátyár-Önfejű Donald.
3. Most már értem, miért lakik a Télapó Finnországban, és nem Amerikában. Mert Finnország a legboldogabb emberek hazája – rendesek, becsületesek. Ők megérdemlik a Télapót. Mert a Télapó sem bírja a korrupciót.