Kolozsváron RMDSZ-es kokárdákkal, zászlókkal és ellentmondásos beszédekkel ünnepelték a március 15-öt

Az eseménysorozat kedden kezdődött, családi programokkal csábították az érdeklődőket a Heltai Folkcenterbe, ahol kézműves foglalkozásokkal és élőzenés gyermektáncházzal lehetett készülni a szombati ünneplésre, kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Volt még ifjúsági kokárdakészítő est, vetítettképes előadás, cserkészeknek huszárműhely, minden, ami a magyar szem-szájnak ingere lehet.

A hab a dobostortán (vagy ma már lehet a Bindzsisztán-szeleten) mégis a 15-ei megemlékezés volt, ami egy vezetett sétával indult a Házsongárdi temetőben, koszorúzással egybekötött megemlékezéssel folytatódott, amit a szokásos felvonulás-istentisztelet-központi ünnepség hármas követett. Aki pedig még a főtéri Magyar Banda koncert után is azt érezte, hogy a nap (soha) nem érhet véget, az még kétszer megemlékezhetett és elmehetett este Pilvax-kvízre és forradalmi táncházba.

A gyülekező szokás szerint a Protestáns Teológiai Intézet épülete előtt zajlott, ahol kokárdával teli kosarakkal várták az embereket a lelkes (márciusi) ifjak. A magyarok talpon voltak szombat délután, hívta őket a haza és ők meg jöttek, ünneplőbe öltözve, gyerekkel, nagymamával, a forradalom emlékétől csillogó szemmel.Nem sokkal kettő után a csendőrök elfoglalták helyeiket, a forgalom leállt a Bocskai-tér mentén, az emberméretű kokárda vezette tömeg pedig magyar dalokat zengve tudatta Kolozsvár népével, hogy nem enged a ‘48-ból. Az RMDSZ szervezésében megvalósult felvonulás Bem József emléktáblájánál megállt egy szuszra, meghallgatták az éneket, megkoszorúzták Bem tábláját, mosolyogtak a szalutáló kiscserkészeken, majd újult erővel indultak a Szent Mihály-templomba, ökomenikus istentiszteletre.

Az istentisztelet után a következő programpont a központi ünnepség volt, ahol beszédeket lehetett meghallgatni. Az inkluzivitás szellemében a felvezetéseket románul is elmondták a színpadon lévők. Azt már nem tudni, miért csak a felvezetéseket, találgatni meg nem mertünk. Oláh Emese, Kolozsvár alpolgármestere elmondta, azért gyűltünk itt ma össze ismét, hogy „fejet hajtsunk azok előtt, akik 1848-ban egy szabad, független és erős magyar nemzetért küzdöttek”. „Látjuk, hogy a világban és Romániában is milyen könnyen el lehet veszíteni mindazt, amit elődeink hosszú évtizedeken át építettek” – mondta az alpolgármester, majd hozzátette, egyetlen rossz döntés, és a biztosnak hitt jogaink csorbulnak. Azt már nem mondta el, mi a rossz és mi a jó döntés, ezt a magyarok józan eszére bízta.

Beszédében kitért még a törékeny demokráciánkra, nem magától értetődő szabadságra, feledésbe merülhető hagyományokra. „Azt akarjuk, hogy Románia megmaradjon azon az úton, amit az ország 35 évvel ezelőtt választott: Európa, a Nyugat, a jólét, a jobb út felé vezető úton” – mondta Oláh Emese. Ebben a beszédben Európa nem „Ukrajna nélküli”, Nyugat pedig nem „hanyatló” volt, jobb útból ezek szerint pedig akkor több is van.

Grezsa Csaba, Magyarország kolozsvári főkonzulja követte őt a színpadon, aki továbbította Orbán Viktor miniszterelnök jókívánságait a külhoni magyaroknak. Erről az üzenetről itt írtunk, Grezsa Csaba pedig a főtéren ismételte el, hogy mindenki hallja, együtt kell kiállnunk az „őrült tervek” ellen, amik háborúba taszítanák Európát. Megismételte a miniszterelnök azon kijelentését is, miszerint Petőfiék ‘48-ban a felforgatás helyett a rendet, háború helyett a békét választották. Ezek a márciusi ifjak, egyik pillanatban azt halljuk, küzdöttek, a következőben azt, hogy a rendet és a békét választották a felforgatás helyett, ki tud rajtuk kiigazodni…

Maria Forna, Kolozs megyei prefektus követte őt a mikrofonnál, aki másik kedvelt miniszterelnökünk, Marcel Ciolacu üzenetét továbbította a jelenlevőknek, amiről itt számoltunk be részletesen. Ciolacu szerint az 1848-as forradalmak idején a románok és a magyarok egyaránt modernizációt, egyenlő jogokat, tisztességes politikai képviseletet akartak. Az akkor meghirdetett eszmék hangsúlyai eltértek ugyan, ám lényegében egyformán a békére és a megértésre, a szabadságra, az egyenlőségre és a haladásra való törekvéseket fejezték ki. A forradalom összehozza az embereket, úgy tűnik még így 177 év távlatából is.

A beszédek sorát László Petra, a KMDSZ elnöke zárta, aki többek között elmondta, a márciusi ifjak öröksége nem fakuló emlék, a szabadságot nem adják ingyen és nem is hull az ölünkbe, nem ajándék, a kényelmes hátradőlés pedig nem opció. Akkor mégis a felforgatást kellene választani?