A szemforgatásról

Egyrészt, ugye, a médiából – főként a fősodrú, központi finanszírozású, vagyis a legtöbb magyar anyanyelvű fogyasztóhoz eljutó felületekről beszélek – megtudjuk, hogy a magyar népet a keresztény/keresztyén értékrend maximális tisztelete határozza meg: erkölcsös, dolgos, istenfélő, monogám, a heteroszexuális családjának él, mindenek felett tiszteli az anyákat, hiszen a gyermek a világon a legfontosabb kincse a közösség mindegyik tagjának. Szóval a vallás-család-gyermek szentháromság ennek a közösségnek az alfája és omegája.

(Zárójelben megjegyezném, hogy persze, van egy kis probléma azokkal a magyar anyanyelvű egyedekkel, akikről ilyen-olyan módon kiderülnek dolgok: pl. bűnös módon elmulasztottak a szép ruhájukban bevonulni a vasárnapi misére-istentiszteletre, esetleg hallotta őket valaki pozitívan nyilatkozni Darwin elméletéről, istenőrizz, nőként nem 1000%-os anyák szeretnének lenni hanem vezetői pozícióra áhítoznak és 8-16 órát akarnak dolgozni, meg ilyesmik – két ilyen nőt nemrég lemondattak tisztségükről a gyermekekkel szembeni kötelességük elmulasztása okán... Szerencsére az ilyenekről gyorsan el lehet mondani, hogy ateisták, sorosisták, dollárlibsik vagy hasonlók, ezzel a bélyeggel ki lehet rúgni őket a magyar nemzeti közösségből, így aztán nem állnak többé szóba velük az igazi magyarok, nem terjednek mételyként a fentebbi borzasztó gondolatok.)

De másrészt, ugyanezeken a médiafelületeken arról is értesülünk, hogy például a Böjte atya intézményében megbecstelenítik a kiszolgáltatott árvákat, vagy hogy a katolikus egyház tulajdonában lévő székelyudvarhelyi iskolaépület a romjai alá temetett egy-két gyermeket.

Böjte atyát többször is kitüntették az intézményében történt bizonyított gyermekbántalmazás óta. Az udvarhelyi tragédiával kapcsolatban pedig épp most („Mi dőlt össze?” – Kovács Gergely gyulafehérvári érsek nyilatkozata a Maszolban) megtudhattuk, hogy

a tulajdonosnak, a gyulafehérvári katolikus érsekségnek nincs erkölcsi felelőssége sem – jogi felelős természetesen nincs és nem is lesz, ezt már a tragédia után rögtön ki lehetett találni.

Vagyis az, hogy valami szörnyűség történik a gyermekeinkkel, nem akadályozza meg az egyházi vezetőket és az egyszerű hívő magyar tisztségviselőket abban, hogy nyugodtan aludjanak. A lényeg az, hogy ne felejtsük naponta elmantrázni a médiában, hogy szemünk fénye a gyermek.

Végül is: az Úr útjai kiszámíthatatlanok, Isten azt bünteti, akit legjobban szeret stb.