Vajon mit is kavar Dragnea séf, miközben rotyog a babfőzeléke az indukciós főzőlapon?

A PSD volt elnöke főzőműsort indított a YouTube-on, ahol „román alapanyagokból” készült recepteket mutat be. Két nappal azután, hogy felfedte, hogyan főzi a zsenge sárga babot, a csatorna már 400 ezer megtekintést regisztrált, és az egész sajtó megtelt pro és kontra véleményekkel. Bár sokan ironikusan kommentálták, rámutatva, hogy Liviu Dragnea a román államban szinte abszolút politikai hatalommal rendelkező emberből került a fazék mellé, voltak olyan elemzők, akik szerint a volt PSD-elnök elérte célját, amennyiben mindenki a YouTube-csatornájáról beszélt az induláskor. Azóta már megjelent a második recept is, ezúttal gombás-zöldséges rizst készített Dragnea, és szépen emelkedik a nézettsége a második videónak is.

Akik nagyon jól szórakoztak Liviu Dragneának a Főzzünk otthon! Youtube-csatornáján, azoknak tudniuk kell, hogy nem ők a célközönség. Viszont minden egyes reakciójukkal, legyen az egy dühös fej vagy egy ironikus komment, csak a klip propagálását segítik elő. És Dragnea nem is akar ennél többet, csak bejutni minél több házba, minél több képernyőre. No, nem azért, hogy a nézettség után majd beszedje a neki járó pénzt a Youtube-tól, bár arra is sor kerülhet a számokat elnézve, hanem azért, hogy miközben ügyetlenül a hagymát aprítja, és a fakanállal boldogtalankodik, eljuttassa politikai üzeneteit a célközönségéhez.

A főzőműsor mindenkit váratlanul ért, senki nem számított arra, hogy az egykor teljhatalmú szociáldemokrata politikus ilyen utat választ a nagy visszatérésre, miután ismét szabadlábra helyezik. De Dragneának nem azért sikerült hosszú éveken keresztül az ujja köré csavarnia a legnagyobb romániai pártot, és igazi miniszterelnökök helyett bábokkal kormányozni az országot, hogy ne legyen most is pontosan kiszámítva minden lépése. Aki rákattintott a videóra, ugyanazt a megszokott arcot láthatta, és a megszokott modorral találkozott. Liviu Dragnea mindenféle flancolás nélkül, közérthetően kommunikálva, közvetlenül szólította meg a nézőket, és azt mondja nekik, amit hallani akarnak. Igaz, ez még nem egy konkrét kampányműsor, de ne feledjük el, hogy egy év múlva már „nem babra megy a játék”.

A lehető leghatékonyabb eszközt választotta. A „főzős” csatornákat rengetegen követik, nemtől, kortól, társadalmi rétegtől függetlenül, hiszen mindenki eszik.

Természetesen a női közönség – Romániában amúgy is többségben vannak a nők –, reagál a legérzékenyebben egy ilyen tartalomra, nemcsak azért, mert a nők főznek a legtöbbet, hanem azért is, mert mivel mindig a „fakanálhoz” utasítják őket, értékelik azokat a férfiakat, akik nemcsak tudnak, de nem is szégyellik megmutatni, hogy tudnak főzni. Szóval ez már eleve piros pont Dragneának, anélkül hogy bármit is mondott volna politikai programjáról. Elég volt felkötnie a kötényt, és elrebegnie, hogy azért indította el a csatornát, hogy megossza a nézőkkel kulináris tapasztalatait.

De miért baj az, ha Dragnea főz? – szegezhetnék nekem a kérdést sokan. A baj azzal van, hogy ez nem is főzőműsor. Ez egy politikai célokra felhasznált platform, amelyen egy olyan politikus próbál jófej lenni, és visszatérni a közéletbe, aki a velejéig korrupt: választási csalás, lopás, hivatali hatalommal való visszaélés és sok egyéb írható a számlájára. És ne higgyünk a két szemünknek, amikor azt látjuk, hogy Dragnea egy viszonylag egyszerű konyhában főz. Egy egy stúdió, amelyet azért béreltek ki, és építettek neki egy konyhát bele, hogy minden pont olyan legyen, amilyen üzenetet el szeretne juttatni a célközönségének.

Másrészt, a gombás rizs vagy a babfőzelék kinek árthatnak? Egyszerű, mindenki számára elérhető alapanyagokból készülnek, a receptben nincs semmi extra, azonban az újdonsült vlogger helyenként megszórja mérgező ultranacionalizmussal a készülő kaját. Igaz, csak olyan kis mennyiségben, ami elsőre nem mérgezi meg a nézőt, de elég ahhoz, hogy közép- és hosszútávú károkat okozzon.

De nézzük meg konkrétan is, hogy a receptekbe rejtve

mit üzen nekünk Dragnea séf a fazékban való kavargatás közepette?

• Azt, hogy a szupermarketekben kapható cuccok veszélyesek.
• Hogy ezek a szupermarketek, amelyek, mint tudjuk, nagy külföldi cégek tulajdonában vannak, nem lehet tudni miféle áruval etetik a román népet.
• Még a román nyelvet se tisztelik, ezért szinte olvashatatlanok a címkék.
• Hogy az állami intézmények nem védik meg a románokat a külföldiek gazemberségétől.
• Hogy román termékeket kell használnunk, mert az az igazi, egészséges, nemzeti kaja.

Persze sok a képmutatás is. Például az indukciós főzőlap, amelyen Dragnea úr főz, óhatatlanul importált. Az oliva olajat, amelyet állítólag előnyben részesít, nem sajtolhatták román olajbogyóból. A fűszerpaprika, amit az ételébe tesz, nagy valószínűséggel nem román termék. A bors és a babérlevél szintén messzi földről érkezett.

De amíg nem figyelnek oda az ilyen részletekre, az emberek azt hallják, amit hallani akarnak: hogy az egyszerű román polgárok áldozatok, hogy az idegenek veszélyeztetik életüket, egészségüket, miközben elveszik pénzüket is, mert drágán árulnak nekik minőségen aluli termékeket.

Liviu Dragneának mindig is feküdt ez a szuverenista, nemzetieskedő, „kicsit nackó, de még elcsúszik” diskurzus. Viszont amiben különbözik a mostani fellépése az egykori Dragneáétól az, hogy most úgy tesz, mintha nem politizálna, mintha kimondottan a sárga babos, böjtös fogásról osztaná meg gondolatait másokkal. A politikai vitákat sok esetben az emberek már unják nézni, de egészen más dolog közérthető, laza ételrecept-klippel elérni ugyanazt a hatást. Meg kell adni, mesteri a csavar.

Szinte látom magam előtt, ahogy egy-egy ilyen kiszólásra helyeslőn bólogat a hétköznapi néző, és eszébe sem jut, hogy most épp egy politikai kampányműsort néz. Ahogy arra sem gondol senki, hogy a leszidott szupermarketekben lévő árunak meg kell felelnie bizonyos előírásoknak, elsősorban élelmiszerbiztonsági követelményeknek. Másrészt a piaci bódéból vásárolt paradicsom esetében, csak a jó ég tudja, mennyi műtrágyát, növényvédő szert és egyéb vegyszert tartalmaz. Azt senki sem ellenőrzi.

Visszatérve Dragnea üzenetére, innen már csak egy kisebb ugrás kiterjeszteni ezt a logikát más területekre is: ha az importált élelmiszer ennyire mérgező, akkor sokak szerint jogosan feltételezhető, hogy minden import mérgező: nemcsak a kávé, mosópor vagy fekete bors hanem az elvek, a demokratikus szabályos, a jogállamiság követelményei sem a román állampolgároknak valók.

Egyszóval a sárgababos recepttel Dragnea visszakavarta magát a szuverenista, nacionalista politikusok térfelére. Oda, ahol Simion és Șoșoacă is kavarnak. Ha valaki nem figyelt volna fel rá, akkor itt vissza lehet keresni, ahogy az ex-szocdem vezér decemberben kifejezetten dicsérte Șoșoacát, akiről azt állította, hogy együtt tudna működni vele.

Liviu Dragnea nyilvánvalóan soha nem lesz az, aki volt. Egy ilyen bukás után nem tér vissza az ember. És olyan erős gépezetet sem fog tudni összegrundolni, mint a PSD. De, mint látjuk, még mindig van egy adag politikai érzéke, néhány támogatót össze tud gyűjteni, tudja, hogyan kell nacionalista témákat papírra vetni, a szuverenista kórus erősítéséhez hozzá tud járulni.

Tévedés azt gondolni, hogy ez a vonulat a román politikában az AUR-ra redukálódott. Ez a párt a leglátványosabb és legfejlettebb pillanatnyilag. De a dolgok csak rosszabbodni fognak, ha egy párt helyett egy olyan pólus alakul ki, amely összefogja az összes szálat, mindegyik jön majd a maga bálványaival, amelyeket ugyanazok a frusztrációk és ugyanazok az EU-ellenes manipulációk egyesítenek, amelyeket most Dragneától hallunk.