Jámbor András gondolkodik rajta, felvegye-e a mandátumát
Az intenzív terepmunka mellett az volt a kulcs, hogy helyben élő jelöltként szólt a választókhoz, mondta győzelméről Jámbor András összellenzéki jelölt, a Mérce volt főszerkesztője, a fudanos népszavazási kampány egyik legaktívabb figurája a 444.hu-nak. „Úgy magyaráztuk el az üzeneteinket, hogy azért akarom csinálni, mert itt lakom, és ez a saját életemről is szól. Értették, miről van szó, és értették a programot” – tette hozzá.
Jámbor szerint ezzel a kampánnyal a régi jobbikos szavazókat is megszólították, akik országosan nem követték pártjukat az ellenzéki összefogásba, inkább a Mi Hazánkra vagy a Fideszre szavaztak, esetleg otthon maradtak. „Azt gondolom, akik itt korábban a Jobbikra szavaztak, azok alacsonyabb keresetű, inkább nem értelmiségi szakmákat űző, alsó középosztálybeli emberek”, mondta. Jámbor szerint őket is elérhették a helybeliség hangsúlyozásával, a megélhetési, lakhatási témákkal.

Jámbor szerint ebben a helyzetben felmerül a kérdés, mit kezdjen az ember a mandátumával: „Erősen az a véleményem, hogy a választóim többsége azt akarja, felvegyem a mandátumomat. De végig kell gondolni, leváltható-e választásokon egy ilyen autokrácia. Ha a válasz nem, akkor azt a szellemi munkát kell elvégezni, hogy egy parlamenti mandátum vagy egy választáson való indulás milyen stratégiát szolgál.”
Alapvetően azt gondolja, győztes jelöltként képviselnie kell a választókat, mert konkrét ügyekre kapott felhatalmazást, és nehezen mondaná ezek után azt: „császtok, haverok, mégse”. Ezzel együtt szerinte korai végleges választ adni ezekre a kérdésekre, ahogy felelősöket sincs értelme keresni. El tudja képzelni, hogy támogatná Hadházy Ákos javaslatát, miszerint csak bizonyos feltételek mellett szabad beülni a parlamentbe, de szerinte erről is korai véleményt alkotni.
Friss bejegyzések
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!