AZ RMDSZ volt minisztere: Politikai alapon osztják a határon túli támogatásokat, nem az eredmény számít

Élesen bírálta a magyarországi támogatással felépített erdélyi foci- és hokiakadémiákat az RMDSZ volt sportminisztere, aki szerint a rendszer nem hozta a várt eredményeket, és a források elosztása sem volt elég átlátható. Emellett arról is beszélt, hogy a Fidesz–RMDSZ viszony hogyan alakult az elmúlt években, és hogyan látja saját szerepét a szövetségen belül.

Novák Eduárd szerint az RMDSZ 2023 óta több hibát is elkövetett, és 35 év alatt nem sikerült megoldania, hogy az erdélyi magyarság ne legyen elszigetelt Romániában. A „román kártya” szerinte jól működik, de hosszú távon csak az biztosítja egy politikai képviselet sikerességét, ha valós fejlődési lehetőséget ad az embereknek. A Román Paralimpiai Bizottság elnöke, világ- és Európa-bajnok kerékpározó 2020 decembere és 2023 júniusa között volt sportminiszter, amíg a koalíciós megállapodás szerinti kormányváltáskor a tárcáját meg nem szüntették, és az RMDSZ ki nem szorult akkor a kormányból, aminek szintén a Fideszhez fűződő viszony volt az egyik meghatározó oka.

Onnan kezdeném, hogy személy szerint nem tartom demokratikusnak, hogy egy párt, egy politikai szervezet, egy miniszterelnök vagy államelnök – mert a magyarországi miniszterelnöki pozíció több, mint a romániai, kombinált hatalmat jelent – 16 éven keresztül vezessen egy országot. Ennek persze van oka, a Fidesz eddig mindig egyedül volt a startnál, nem igazán voltak ellenfelei, és a konkurenciahiány mindenhol ugyanúgy működik, az üzleti életben, a sportban és a politikában is, ha nincs kihívód, kompetens ellenfeled, akkor hajlamos vagy hibát hibára halmozni, mert nyugodt vagy, hogy téged nem tud senki onnan lecserélni. Ez történt szerintem, az utóbbi jó pár évben rengeteget hibáztak. Pontszerűen nem tudom megmondani, hogy mit, mert nem élek Magyarországon, de ezt bizonyította, hogy amikor Magyar Péter kiállt és nyilatkozott, rá egy hétre tízezer ember összegyűlt és óriási mozgalom indult el. Mindenki belekapaszkodott, hogy most van esély, hogy lecseréljük a Fidesz-kormányt. Látszik, hogy volt egy felhalmozott frusztráltság, elégedetlenség az emberekben, és Magyar Péterben láttak egy lehetőséget, hogy ezt most meg tudják változtatni.

Szinte biztos voltam benne, hogy nem szoros lesz a győzelem, hanem nagyon nagy lesz a különbség. És a magyarországi szavazatok által, nem az erdélyi szavazatok által. Tudom, hogy az erdélyi magyarok 90 százaléka még mindig Fidesz- és Orbán Viktor-párti, de az tudja eldönteni, hogy jó-e vagy nem jó egy kormány, aki reggeltől estig abban az országban él, adót fizet, a gyerekeit elviszi iskolába, a szülőket elviszi kórházba, nap mint nap szembesül a kormány döntéseivel. Mi erdélyiek csak kaptunk, lett útlevelünk, lettek bizonyos befektetések, felújítások, juttatások anyáknak, sportbefektetések, ezért is van ez a nagy kontraszt, hogy a magyarországiak ekkora arányban a Fidesz ellen szavaztak, mi pedig még mindig rájuk szavaztunk. Azért kapaszkodtunk az Orbán-kormányba, mert onnan jöttek bizonyos javak. De Magyarország döntötte el, hogy mire van szükségünk.

Azt látom, hogy az erdélyi magyarság még mindig nem tudott sajnos felnőni arra szintre, hogy a saját lábán megálljon, még mindig várjuk, hogy a magyarországiaktól mit kapunk, ahogy vártuk a kilencvenes évek elején vagy még a nyolcvanas években a „karikarágcsit” és a Dunakavicsot. A magyarság még mindig elszigetelt. Nem tudnak a fiataljaink románul, nem tudnak integrálódni az országba. Mindenkiben benne van ez a frusztráltság, hogy románok ilyenek, a románok olyanok, nem tudunk menni Bukarestbe vagy Brassóba, mert nem értjük a nyelvet, nem tud senki alkalmazni. Megértem az RMDSZ politikai elméletét is, hogy szükség van a magyar szavazatokra, de az sem korrekt, hogy a magyarságot a múltban tartsuk, ennyire kössük a régi hagyományokhoz, és ne adjunk lehetőséget nekik, hogy fejlődjenek, integrálódjanak, legyen egy jó munkahelyük.

Igen, biztos, hogy azért sok minden történt, és a kétéves Magyar Péter-kampány valamilyen szinten csak átjött. A fiatalok azért kezdték tisztábban látni, hogy mi történik Magyarországon, miért van ez a nagy ellenzék.

A Fidesz kampánya nagyon agresszív volt, csak Ukrajna, csak a háború, csak Brüsszel, egyfolytában csak megfélemlítés, alig hallottál valamit Magyarországról, hogy akkor ott mit kellene jobban csinálni. A szüleimmel is sokat vitatkoztunk, bennük is, mint mindenkiben, megjelent ez a félelem, hogy nem akarnak háborút, nem akarják, hogy a gyerekeik elmenjenek, én meg mondtam, hogy senki nem megy sehová, senki nem háborúzik még.

Mivel Erdélyben is csak az RMDSZ képviselte a magyarokat az utóbbi 30 évben, valamilyen szinten a Fidesz-RMDSZ kapcsolat fel volt vállalva, láttuk a befektetéseket, sportban, kultúrában minden politikai úton történt. Ha nem is volt kimondva, de látszott ez az elkötelezettség, ez a kapcsolat, és az RMDSZ-t erősítette, hogy tudott javakat hozni, ezzel szavazatokat nyert a magyarok körében. De a két politikai irány teljesen más, más a politikai iránya a Fidesznek, és más, amit az RMDSZ Romániában képviselt.

Lehetett volna diszkrétebben is csinálni. És a támogatásokat átláthatóbban lehívni, mert azok a befektetések, amik történtek, például a sportban is, mind politikai úton történtek, és a gyenge eredmények láttán sincs változás. Elég drasztikus véleményem van az akadémiákról is. Nem mindenki született futballistának vagy hokisnak, vannak sportolók, gyerekek, akik mást szeretnének. A sporteredmények sem azt mutatják, amit kellene, tíz éve létezik ez az akadémiai rendszer, és egyszerűen a gyerekeket ledarálták. Annyit lehet elmondani, hogy azok a gyerekek valahol mozogtak, valahol sportoltak, de tíz év alatt alig pár focista játszik első ligában. Szinte ugyanígy a hokival is. Óriási a veszteség.

Azért mondom, hogy veszteség, mert persze minden gyerek Messi és Ronaldo akar lenni, bemennek a rendszerbe, és aki tehetséges, kicsit többet bírja, aki nem, az hamar kihull. De egy 14-18 éves volt futballistával más sportban már nincs amit kezdeni. Lényegében ez a rendszer, amit kialakítottak az akadémiákkal, azt generálta, hogy más sportoktól elvették a fiatalokat, elvették az esélyt, hogy tehetséges atléták, úszók vagy kosarasok legyenek. Ez is egy politikai döntés, tudjuk, hogy miért van ez így – rengeteg szülő, rengeteg szavazat –, de sajnos sportszempontból ez egy katasztrófa. Persze nem minden gyermekből lesz olimpiai bajnok, de az biztos, hogy az arány egyéni sportban sokkal nagyobb, mint amit itt elértek a foci és a hoki akadémiákkal.

Ezeket az akadémiákat mind az RMDSZ-en keresztül hozták létre, ez volt a közös egyezség, ezt felvállalták, most mindenki majd a következtetést azt levonja. Remélem, hogy a sporttámogatásokban fog valami változni – ha a Tisza-kormány tényleg akarja támogatni az erdélyi magyar sportot –, úgy, hogy nyílt pályázatok legyenek, és akinek eredménye van, aki megfelel a kritériumoknak, az pályázzon, akár úszók, kerékpárosok, atléták, dzsúdósok.

Nem, soha meg sem kérdeztek. Voltak kollégáim, akik úgymond jobban értették és szorosabb politikai kapcsolatban voltak a Fidesszel és ők ezt letárgyalták, soha nem kérték ki a véleményemet.

Egyszerűen volt egy hivatalos látogatásom a magyar kormánynál, Szijjártó miniszter úrral, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úrral tárgyalások, beszélgetések, és nagyjából ennyi volt a mi kapcsolatunk, nagyon nem tudtam építkezni, egyről a kettőre jutni.

Igen, más vonalon működött a sport. Ezek a kapcsolatok sokkal régebbiek voltak, mint ahogy én miniszter lettem, és így én nem jutottam információkhoz, meg nem is kérték ki a véleményemet.

Tánczos Barna és szerintem az elnök, Kelemen Hunor.

Romániának nem volt sportstratégiája, Magyarországnak pedig sikerült azt 2007-ben beépíteni, kezdett is működni. A legfontosabb tényező az volt, hogy mi is prioritizáltuk a sportjainkat. Magyarországon 5-6 csapatsport priorizált, a többi 15 egyéni sport, és mi is próbáltuk ezekből a priorizálásokból kiindulva kidolgozni a finanszírozást. Magyarország sportfinanszírozás szempontból elég jól áll, az egy olyan modell volt, amiből lehetett tanulni, bár Romániában ez teljesen másképp működik, nem lehet úgy megvalósítani. Ha megfigyeljük a magyarországi eredményeket, azok egyéni sportban születnek, a vízisportokban, a vívásban, atlétikában, a futballnak nincs nagy fejlődése, és ugyanúgy az akadémiákra van az egész alapozva. A vízisport az egyetlen csapatsport, amelyben Magyarország tényleg évek óta a legsikeresebb válogatott a világon. Ezért mondom, hogy Erdélyben is kellett volna egy kaput nyitni az egyéni sportokra is és nem csak két sportnak az akadémiájára építeni.

Nem a Fidesz csinálta, 2007-ben ültették a gyakorlatba, de a stratégiához tartották magukat a fideszesek is. Miután a stratégiát beépítették, utána kezdtek igazán stabil eredmények születni az olimpián minden kategóriában.

Szerintem az RMDSZ is pont ugyanabban a hibában van, mint a Fidesz. Túl rég vannak hatalmon, elfelejtették lényegében, hogy a népnek mire van szüksége, és nincs konkurencia, nincs, aki őket provokálja, arra késztesse, hogy váltsanak irányt. 2023-ban kijöttünk a kormányból, pedig nyugodtan maradhattunk volna, ha kicsivel jobb tárgyalás lett volna, de hazaküldtek. A 2024-es választásokkor mi történt? Azt se tudta a nép, hogy kit kell támogatni, egyik héten egyiket, másik héten másikat. Utána, amikor jöttek ezek a drasztikus váltások, adók, meg minden, akkor nem lett volna, szerintem, mit keressen az RMDSZ a kormányban, ellenzékbe kellett volna vonulni, egy kis 6 százalékos párt… ugyan miért kellett mi belemásszunk ebbe? Persze megvannak a politikai egyezségek, szerintem ezért is maradt kormányon az RMDSZ. 2023 óta rengeteg hibát követett el egymás után, egyfolytában megyünk fejjel a falnak, és az emberek felháborodása látszik, akármelyik RMDSZ-es politikusnak megnézed a kommentjeit. De úgy látom, még most sem akarnak irányt váltani, nem akarnak semmi mást csinálni, gondolják, hogy letesszük a fideszes pólót, és felvesszük a tiszás pólót, s megy minden úgy, ahogy eddig. De nem fog úgy menni, mert ennek a magyarországi változásnak szerintem nagy hatása lesz idővel Romániában is, teljesen más mentalitás, teljesen más kapcsolat lesz, minden másképp fog működni, úgyhogy, ha az RMDSZ meg akar maradni, akkor az RMDSZ-nek változtatnia kell.

Az a helyzet, hogy a népesség fogy, már csak 1 millió 100 ezer erdélyi magyar van és a számok csak csökkennek. Ugyanez a politika nem fog működni, nem érdemes visszamenni megint a múltba, valahogy konkrétan kellene valamit segítsenek, befektetéseket hozzanak, elérjék, hogy a gyerekek tanuljanak meg románul, fejlődést kellene adni a fiataloknak, nem pedig visszamaradást, mert abból csak frusztráció lesz, nem fogják megkapni a szavazatokat, előbb-utóbb el fognak távolodni az emberek.

Én az erdélyi magyarság esetében a csak magyar pártot már nem látom reálisnak, ameddig a magyaroknak magyar pártjuk van, a románoknak román pártjuk van, addig mindig valakinek a szolgái kell legyünk, valakinek a kedvében kell járjunk. A magyarság nem tud egyenjogú nép lenni Romániában, mivel így vagyunk képviselve. Miért ne lehetne egy olyan párt, amelyik románokat, magyarokat egységesen képvisel, és mindenkinek a kultúráját, az igényeit tiszteletben tartja? Az, aki nem tudja az ország nyelvét, nem tud integrálódni, nem talál munkát Bukarestben, Brassóban, de még a csíkszeredai Dedemanban sem, az nem egyenjogú polgár. Ha nem találsz jó munkahelyet, egyszerűen nem tudsz fejlődni, frusztrált ember leszel, és akkor jön a választások előtti propaganda, hogy „jönnek románok, elveszik a jogainkat, menjetek szavazni”, pedig nem kell románok jöjjenek Székelyföldre, mi magunk között elintézzük egymást. Székelyföld mentalitásban kellene fejlődjön, azoknak pedig, akik a székelységet vezetik, kellene legyen víziójuk, bátorságuk, hogy ne másodrangú népként kezeljenek.

Ilyet nem látok, és az a helyzet, hogy ezt a lépést mi kell megtegyünk a szavazók felé, ők nem fognak jönni. Meg kellett volna oldani 35 év alatt ezt a kérdést. Az nem normális, hogy egy bukaresti nem tudja, hogy Erdélyben miért beszélnek magyarul. Ezt meg kellett volna rég oldani, csak sajnos ez a kártya nagyon jól működik, amikor kell. De ez nem korrekt.

Én nem is politikusként jöttem, hanem sportszakemberként, ezért csak a sportminisztérium érdekelt, az, hogy segítsek a romániai sporton, hogy kidolgozzunk egy stratégiát, építsünk infrastruktúrát. Velodromot akartam építeni Székelyföldre, de érdekes, hogy amilyen projektem volt Székelyföldön, valahogy semmi sem tudott összejönni, főleg Csíkszereda körül, sajnos a kollégáim minden projektemet elvágták. Elég bosszantó, hogy a saját pártodon belül, amikor egy történelmi pillanat van – mert azért sok magyar sportminiszter nem volt előttem, és biztos utánam sem lesz –, amikor infrastruktúrát, hokipályát, gyorskorcsolyapályát kellett volna átadni, akkor azt nem kérték, nem tudtuk megcsinálni. Valahogy Székelyföldön, vagy Csíkszereda környékén, az én minisztériumi mandátumom alatt, azon kívül, hogy a sportklubot is támogattam, és jó sok pénzt adtam neki, ezen kívül sajnos semmit nem tudtam csinálni. De tudtunk csinálni máshol az országban, lesz Craiován velodrom.

Ennyi év és a személyes tapasztalatom után teljesen másképp látom az RMDSZ pozicionálását, politikáját. Nekem teljesen más vízióm van, többet szeretnék, többet érdemelne az erdélyi magyarság is, és nem pénzről van szó, hanem egyszerűen képviseletről és segítségről, és ameddig nem lesz változás, addig én inaktív szereplő leszek, vagy majd meglátom.

Várok még, aztán meglátom. De ami történik 2023 óta, az nem jó egyáltalán. Tudom, hogy sokkal többre lennénk képesek. Az emberek nem az épületek renoválásától és az utcafelújítástól boldogok, hanem attól, hogy kiteljesednek, van lehetőségük fejlődni, kimozdulni. Ez teszi az embereket boldoggá, nem az, hogy megalázkodj és várj bizonyos javakat jobbról-balról, ettől-attól.