Hogyan került a budapesti V. kerületi önkormányzat döntési pozícióba a székelyföldi Gyilkos-tónál?

A Gyilkos-tó közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik, és magától értetődőnek tűnik, hogy mindazért, ami a tó körül történik, a város felel. A valóság azonban ennél összetettebb. A tóparti közvagyont nem közvetlenül az önkormányzat, hanem egy általa létrehozott cég, a Monturist Kft. kezeli, amelyben mára nem Gyergyószentmiklós a többségi tulajdonos.

Ez az egykor testvérvárosi együttműködésként indult konstrukció az évek során olyan irányba tolódott el, hogy a város egyre kevesebb rálátással és jogkörrel rendelkezik a saját üdülőterületén. Mindeközben a gyergyószentmiklósi városházán nem történt semmi látványos, nem volt rendkívüli tanácsülés, nem hangzott el bejelentés, és senki nem jelentette ki nyíltan, hogy a város elveszítette volna az irányítást a Gyilkos-tó fölött. A Monturist neve mégis egyre gyakrabban bukkant fel a közgyűléseken: elnapolt napirendi pontokban, megválaszolatlan kérdésekben, amelyek mögött egyre kevesebb magyarázat maradt, és mint előző riportunkban írtuk, egyre kevésbé volt érthető, mi zajlik a háttérben.

A hosszú és kanyargós történet közérthetősége miatt itt egy rövid kivonata a sztorinak, hogy egyben kirajzolódjon, mi történt és hol áll most az ügy:

• A Gyilkos-tó közigazgatásilag Gyergyószentmiklóshoz tartozik, de a tóparti közvagyont az 1996-ban alapított Monturist Kft. kezeli, amelyet a város és Budapest V. kerület közösen hozott létre.
• Az alapításkor Budapest már többségi (51%) tulajdonos lett, mert Gyergyószentmiklós földdel, a budapesti fél pénzzel szállt be a cégbe.
• A 2000-es és 2010-es években több tóparti terület kikerült a Monturist vagyonából, amit a város később sem pénzzel, sem más ingatlannal nem rendezett, ez pedig fokozatosan csökkentette Gyergyószentmiklós részesedését.
• A tulajdoni arányok jogi rendezése 2023–2025 között gyorsult fel: a törzstőke csökkentésével és a korábbi területkivételek elszámolásával Budapest részesedése 80% fölé nőtt, miközben Gyergyószentmiklósé 15% körülire zsugorodott.
• A folyamat végére a döntési súly egy működő, nyereséges cégben összpontosult, amely Gyergyószentmiklós területén gazdálkodik, de amelyben a város már nem tud érdemben irányítani.
• Amikor Gyergyó bevitte a földet és Budapest lapátolni kezdte a pénzt

A Monturist Kft. 1996-os létrehozása papíron sikertörténetnek indult. Gyergyószentmiklós önkormányzata és Budapest V. kerületének fideszes önkormányzata testvérvárosi együttműködésre hivatkozva közös céget alapított, amelynek feladata a Gyilkos-tó partjának kezelése és fejlesztése lett. A konstrukció lényege egyszerű volt: Gyergyó pénz híján a legértékesebb vagyonával, a tó melletti területekkel szállt be a cégbe, Budapest pedig készpénzzel és kapcsolati tőkével – így pedig a Fidesz már ekkor többségi, 51%-os tulajdonrészt szerzett Erdély egyik legfontosabb turisztikai célpontján, a Gyilkos-tón.

A gyergyói önkormányzat mintegy 4000 négyzetméternyi tóparti területet vitt be a Monturist törzstőkéjébe – azt az övezetet, amely a turizmust közvetlenül kiszolgálja: itt működnek a bódék, a csónakkölcsönzés, a parkolás –, ezt igazgatja és ebből szedi be a pénzeket.

A tulajdonosi arányok már az alapításkor is egyenlőtlenek voltak, hisz Gyergyószentmiklós kisebbségi tulajdonosa lett a saját területeinek, 46 százalék körüli tulajdonrésszel. A budapesti többségi tulajdonnak a fő oka a magyarországi pénzek útjának megkönnyítése volt, de Gyergyó biztosítékot is kapott: a fennmaradó 2,5 százalék egy helyi, városi tulajdonú céghez került, amiről azt hitték, mindig Gyergyót fogja szolgálni, és ennél nagyobbat nem is tévedhettek volna.

Ez a harmadik szereplő a városi közszolgáltató rt., hivatalos nevén: Gospodăria Orășenească SA (azaz GO SA, előtte IGO) volt, amelynek kis részesedése akkor még technikai jelentőségűnek tűnt, később azonban kulcsszerepet kapott a tulajdonosi viszonyok eltolódásában.

A konstrukció mögött ott volt a rendszerváltás utáni Erdély minden illúziója. A gyergyói döntéshozók abban bíztak, hogy a magyarországi önkormányzati partneren keresztül források érkeznek majd, amelyekből rendezett üdülőtelep, egységes infrastruktúra és hosszú távon fenntartható turizmus épülhet. A Monturist így nem egyszerűen egy szolgáltató cég lett, hanem egyfajta közvetítő: rajta keresztül lehetett volna pályázni, fejleszteni, beruházni.

A tulajdonosi arányok már ekkor is magukban hordozták a lehetséges későbbi feszültségeket. A tóparti parcellák – amelyek Gyergyószentmiklós legértékesebb közvagyonai közé tartoztak – a cég törzstőkéjébe kerültek, és ezzel kikerültek a közvetlen önkormányzati kontroll alól, mert mivel cég igazgatta, Gyergyó nem tudott EU-s forrásokat lehívni a fejlesztésre.

A konstrukció mégis működőképesnek tűnt, mert a budapesti többségi tulajdonos hosszú ideig nem élt aktívan a befolyásával. A döntések súlypontja Gyergyószentmiklóson maradt: a helyi városvezetés jelölte az ügyvezetőket, határozta meg a napi működést, kötötte a bérleti szerződéseket, és ő készítette a helyzetjelentéseket is a magyarországi partner számára. A Monturist formálisan közös cég volt, a gyakorlatban azonban gyergyói kézben maradt.

„A magyarországi pénzek, ha jöttek is, senki se tudja, hogy hová lettek” – jegyzi meg egy forrásom. Hozzáteszi, a cég által termelt bevételnek is mindig nyoma veszett. „A tulajdonosok egy eurót sem láttak abból az összegből, pedig már csak a bérleti és parkolási díjak is segíthették volna a Gyilkos-tó és a város fejlesztését” – tette hozzá.

Így kerültek ki tóparti parcellák a Monturist vagyonából

A Monturist történetében a kétezres évek elején elindult a fokozatos leépülés, de kifelé továbbra is azt kommunikálta a városvezetés, hogy a Gyilkos-tó ügye jó kezekben van. Ebben az időszakban vált a Monturist politikai játszótérré.

A várost ekkor Mezei János vezette, aki polgármesterként egy olyan politikai korszak kulcsszereplője volt, amelyben pártjának, a Magyar Polgári Pártnak a helyi hatalma együtt mozgott a Fideszhez és a gyergyói RMDSZ-hez köthető gazdasági–politikai érdekcsoportokkal. Ez volt az a periódus, amikor a fidesz az RMDSZ ellenében az erdélyi törpepártokat támogatta, ezek egyike volt a Mezei által vezett MPP, amelyiknek gyergyói bázisa szorosan integrálódott a fideszes erdélyi hálózatokba, ami jelentős magyarországi erőforrásokhoz és politikai háttérhez juttatta Gyergyószentmiklóst. Az időszakot meghatározták a helyi közüzemek (például a Go Rt.) körüli viták és az önkormányzati vagyonkezeléssel kapcsolatos ügyek. A korrupcióellenes ügyészség (DNA) éppen egy ilyen ügy – a gyilkostói kempingterület eladása – kapcsán emelt vádat Mezei ellen.

A Monturist ügyvezetését ebben az időben Virág Zsolt látta el, egy olyan szereplő, aki a rendszer belső embere volt: kezdetben Mezei kampányfőnöke, bizalmasa, majd később egyik legkeményebb ellenfele. Ez az ellentmondás önmagában is sokat elmond a korszak működéséről.

2008 és 2013 között a Monturist törzstőkéjébe korábban bevitt tóparti területekből összesen mintegy 16 ezer, más források szerint 24 ezer négyzetméternyi föld került ki a cég vagyonából.

Ezek a lépések papíron jogi aktusok voltak – tanácshatározatok, szerződésmódosítások, értékesítések, „jogos tulajdonosnak visszaszolgáltatások” –, a gyakorlatban azonban azt jelentették, hogy Gyergyószentmiklós a saját legértékesebb közvagyonát kezdte el darabonként kiengedni a kezéből – tehát azok, akik felesküdtek Gyergyóra, elnyerték a városlakók bizalmát, csúnyán visszaéltek vele és hivatalos indokokra hivatkozva kárt okoztak a városnak.

A legismertebb eset a mintegy 4000 négyzetméteres terület kivétele volt, amely országos sajtónyilvánosságot is kapott, és amely végül a román korrupcióellenes ügynökség, a DNA-nyomozás egyik kulcselemévé vált. Ez azonban nem elszigetelt ügy volt, hanem egy sor olyan döntés része, amelyek következményeit akkor sem a város lakossága, sem a budapesti társtulajdonos nem látta át teljes egészében.

A gyergyói közösség számára ezek az évek folyamatos ígéretekről szóltak. Hol szállodát, hol nagy turisztikai beruházást, hol „világszínvonalú” fejlesztéseket helyeztek kilátásba. A látványtervek jöttek-mentek, az érdemi megvalósulás viszont elmaradt, a tó körül élők és a gyergyóiak egyre inkább azt élték meg, hogy nincs valódi beleszólásuk, miközben a közvagyon lassan kicsúszik a város kezéből.

A konfliktus idővel a Monturiston belül is kiéleződött. Virág Zsolt – aki korábban a rendszer része volt – nyilvánosan is szembefordult Mezei Jánossal, és feljelentést tett. Ez indította el azt az eljárássorozatot, amely végül a DNA-ügyhöz vezetett, és Mezei János politikai bukásával zárult. Bár a büntetőjogi felelősség kérdése később is vitatott maradt, egy dolog világossá vált: a Monturist körüli döntések már nemcsak gazdasági, hanem súlyos politikai következményekkel is jártak.

A budapesti V. kerület eközben mindvégig kívül maradt a napi döntéshozatalon. A többségi tulajdonos formálisan jelen volt, de a gyakorlatban a Gyergyószentmiklósról érkező tájékoztatásokra hagyatkozott. Több, a Monturisthoz köthető forrás szerint a fővárosi önkormányzat csak 2015-ben szerzett teljes képet arról, hogy milyen mértékű területvesztés történt a korábbi években – vagyis akkor, amikor Mezei már távozott a polgármesteri székből, és a botrányok nyilvánossá váltak.

Budapest szemszögéből addig egy problematikus, de kezelhető partnernek tűnt Gyergyó. 2015 után azonban egyre inkább az a kép rajzolódott ki, hogy a Monturist nemcsak rosszul működött, hanem félrevezető információkra épülő döntéshozatal áldozata lett. A magyarországi fél számára ekkor vált világossá, hogy a korábban befektetett pénzek, a fejlesztési ígéretek és a valóság között olyan szakadék tátong, amelyet már nem lehet jóhiszeműséggel áthidalni.

Amikor Budapest már nem hitt el mindent

Miután a budapesti V. kerület számára is világossá vált, hogy a Monturist működéséről kapott korábbi beszámolók nem adtak teljes képet, és jelentős tóparti területek kerültek ki a cég vagyonából, felmerült a megszüntetés gondolata is, és az erről szóló határozatok meg is születtek, de a 2020-as választások előtt nem sikerült bezárni a céget. 2020 után pedig új polgármestere lett Gyergyószentmiklósnak: Csergő Tibor, az országos RMDSZ támogatásával, aki az előző közgyűlési irányt felbontotta. 2021-től új ügyvezető érkezett a Monturist élére is.

Egy Monturisthoz köthető forrás szerint ekkor vált végleg világossá a budapesti fél számára, hogy nemcsak Mezei János idején, hanem utódja, Nagy Zoltán hivatali ideje alatt is torz képet kapott a Monturist valós helyzetéről.

2021-re tehát a Monturist körüli helyzet gyökeresen megváltozott. Ekkor lépett színre igazán csak Török Csaba, aki meghatározó szereplője lett a Monturist működésének – egyszerre ügyvezetői környezetből érkező döntéshozóként és olyan lipótvárosi önkormányzat által támogatott szereplőként, aki szorosan kapcsolódik az új tulajdonosi struktúrához is. Egy forrásunk szerint Török ugyanis új egyezségre jutott az V. kerületi befolyásos szereplőkkel, akik meglátták a pénzforrás lehetőségét a Gyilkos-tóban.

Török Csaba és Csergő Tibor pedig nem kudarcként gondolt a Monturistra, hanem fejleszthető, „250 ezer eurós profitra képes cégre”, amivel Csergő meg tudta győzni az RMDSZ-es gyergyói városi tanácsot is, hogy több évi vadászat után, a 2020-ra már majdnem kivéreztetett céget veszni hagyják.

Egy Monturist közeli forrásunk ugyanis azt mondta, szerintük Nagy Zoltánék részéről tudatos „leértékelési folyamatról” lehetett szó. Állítása szerint a cég hosszú éveken át olyan működésre volt kényszerítve, amely a csőd irányába tolta el: elmaradt fejlesztések, elaprózott bevételek, növekvő költségek, miközben a területek értéke papíron csökkent, a valóságban viszont egyre vonzóbbá vált más szereplők számára. Azok, akik később átvették a Monturist irányítását, éppen ezért tartották egyben a céget: jogi keretként akarták használni arra, hogy a még megmaradt területek ne kerüljenek ki teljesen a közös vagyonból.

Kinek lett a jó üzlet és az akadályozó tényező?

A Monturist tulajdonosi arányainak átrendezése nem kivásárlással történt, hanem egy régi döntéssorozat cégjogi lezárásaként. A jelenleg futó eljárás a törzstőke csökkentéséről és a tulajdoni arányok ehhez igazításáról szól, arra hivatkozva, hogy a 2000-es és 2010-es években Gyergyószentmiklós több tóparti területet kivett a cég vagyonából.

Egy Monturist-közeli forrás szerint a 2008-ban kivett, mintegy 16 ezer négyzetméternyi terület akkori értéken került elszámolásra, és ezt a város később nem pótolta sem pénzzel, sem más ingatlannal. Ennek eredményeként Gyergyószentmiklós részesedése 15 százalék körülire csökkent, míg Budapest V. kerülete többségi pozícióba került.

A rendezés végpontja a forrás szerint egy 81–15–4 százalékos tulajdonosi felállás: 81 százalék Budapest V. kerületénél, 15 százalék Gyergyószentmiklósnál, a fennmaradó rész egy harmadik szereplőnél.

A folyamat még nem zárult le. A törzstőke-csökkentéshez szükséges iratokat január közepén nyújtják be a cégbírósághoz, az eljárás pedig a közzétételi és várakozási szakaszok miatt tavaszig is elhúzódhat.

A harmadik szereplő név szerint a Gyilkos-tóért Egyesület, amelynek alelnöke Török Csaba, aki így tulajdonosi pozícióba kerül a cégben, ami közvetetten 85 százalékra növeli a budapesti túlsúlyt. Az egyesületet 2024 májusában hozták létre, derül ki a totalfirme.ro oldaláról, egy forrásunk szerint azzal a céllal, hogy adományokból és különböző támogatásokból apróbb fejlesztéseket finanszírozzon a Gyilkos-tónál, a pénzt pedig visszaforgassa.

A Monturist-közeli forrás a cég mostani korszakát egyértelműen sikertörténetként keretezi a 2021 utáni időket. Azt állítja, hogy amikor 2021-ben átvették a cég működtetését, a Monturist „mínuszban volt”, most pedig felértékelés történt, és a nyereséget nem is akarták kivenni a tulajdonosok, hanem visszaforgatták – tehát nem igaz az, hogy Gyergyó nem kaphatott volna osztalékot a cég profitjából, állítása szerint nem is kértek ilyet.

A pénz így szerinte fejlesztésekre ment el. Konkrét számként közel 650 ezer lejt említ a gyilkos-tói munkákra (térkövezés, területrendezés, a WC-épület felújítása). A listafirme.ro adatai alapján a Monturist pénzügyi pályája az elmúlt években egyértelmű fordulatot mutat. A cég 2018–2020 között még veszteséges vagy alacsony nyereségű időszakokat zárt, 2021-től azonban stabilan profitábilissá vált: a nettó nyereség 2021-ben meghaladta a 120 ezer lejt, 2022-ben 100 ezer lej fölött maradt, 2023-ban pedig közel 40 ezer lejt tett ki. A 2024-es év már kifejezetten erősnek számít: az árbevétel átlépte az egymillió lejt, a nettó profit pedig megközelítette a 180 ezer lejt. Ezzel párhuzamosan a saját tőke folyamatosan nőtt, míg az összes kötelezettség mérsékelt szinten maradt, ami arra utal, hogy a Monturist jelenleg nem csőd- vagy felszámolásközeli állapotban működik, hanem pénzügyileg stabil, működő vállalkozás.

A Monturist tulajdonosi arányainak újrarajzolása tehát nem egyetlen mozdulat, hanem egy régóta húzódó, már egyszer elindított, de ipari kamaránál elakadt, 2008-ig visszanyúló örökség cégjogi „lepapírozása” – és közben egy új szereplő intézményesítése a rendszerben.

A Gyilkos-tóért Egyesület belépésével Török Csaba egyszerre kerül közelebb a döntésekhez és a történet narratív irányításához is: amikor a tulajdonrész és az egyesület a téma, név szerint szereplő; amikor a cég működéséről, a vitás ügyekről és a másik oldal felelősségéről beszél, Monturist-közeli forrásként kezelhető.

Hogy miért nem lép Gyergyó az ügyben?

Az ügyben kérdéseket küldtünk Gyergyószentmiklós önkormányzatának és a Monturist többségi tulajdonosának, Budapest V. kerületének is, válasz azonban egyik féltől sem érkezett a cikk megjelenéséig.

Megkeresésünkre Bajkó László, az EMSZ gyergyószentmiklósi önkormányzati tanácsosa, volt RMDSZ-es alelnök, aki a Monturist felszámolását majdnem véghez vitte ellenzékből, úgy vélte, a Monturist körüli bénultság nem jogi, hanem politikai természetű.

A városnak – állítja – lenne mozgástere és eszköztára ahhoz, hogy határozottabban lépjen fel: kérhetne részletes elszámolásokat, követelhetné a koncessziós feltételek újratárgyalását, vagy akár nyílt konfliktust is vállalhatna a többségi tulajdonossal. Ezek a lépések azonban szerinte rendre elakadnak, mert a gyergyói városvezetés nem mer szembemenni a budapesti, fideszes vezetésű V. kerülettel. Bajkó úgy látja, a félelem nem elsősorban a Monturist működéséből fakad, hanem attól, hogy egy nyílt konfrontáció politikai következményekkel járhat: megromolhat a testvérvárosi kapcsolat, és elapadhatnak a magyarországi támogatási csatornák.