Évtizedek óta nem bírja senki sem követni, hogy mi folyik a Gyilkos-tó partját felügyelő Monturist cég körül

2022. szeptember 26. – 13:05

frissítve

Évtizedek óta nem bírja senki sem követni, hogy mi folyik a Gyilkos-tó partját felügyelő Monturist cég körül
A Gyilkos-tó – Fotó: Rattodi Sabina / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Hiába Erdély egyik leghíresebb turisztikai látványossága, továbbra is áldatlan állapotok uralkodnak a Gyilkos-tó partján. Bár a gyergyószentmiklósi városi tanács a tó körüli területért felelős Monturist Kft. felszámolását szeretné – amelynek tulajdonosai a gyergyószentmiklósi és a Budapest V. kerületi önkormányzat –, Csergő Tibor polgármester megakadályozta, mert szerinte végre éppen most indulhatna a tó környéke és a cég fejlődésnek. Mindeközben a Gyilkos-tó vize fokozatosan apad, a környezetvédők szerint körülbelül 80 év múlva egy mocsaras területté alakulhat át. A helyszínen jártunk utána a közel 30 éve húzódó szövevényes ügy részleteinek, amelybe korábban egy polgármester is belebukott.

Egy újabb turistaszezon járt le nemrég, de a Gyilkos-tó körüli terület méltó és fenntartható kezeléséről szóló, évtizedes vitákban idén sem haladtak előbbre a helyi döntéshozók. Újabb pereskedések és kusza érdekszövetségek nehezítik a tó helyzetének rendezését, amelyben a politikai ellenfelek is folyamatosan egymásnak feszülnek. A Gyilkos-tó körüli üdülőtelep továbbra is siralmas látványt nyújt az ide érkezőknek: hiányzó infrastruktúra, roskadozó, elhagyatott épületek, a szennyvízhálózat rendszerváltás óta csak halogatott kiépítése.

Az igazán vadregényes táj látványa sem elegendő ahhoz, hogy elterelje a figyelmet a hanyagul karbantartott pázsitról, az omladozó lépcsőfokokról, az építkezési improvizációkról és a szemetes ösvényekről. Egyből magára a vonja például a figyelmünket a Szent István király fából faragott szobra mellett egy rózsaszín körhinta: mint ahogy a hazai turisztikai látványosságoknál gyakran lenni szokott, itt sincs semmilyen összhang vagy egy átfogó elképzelés.

Évtizedek óta cikkezik a sajtó is arról, hogy a turisztikai bevételekkel kecsegtető természeti látványosság veszélyben van, nem vigyáznak rá eléggé, helyi érdekcsoportok kényük-kedvük szerint használják a közterületet, egyesek gyanúsan gyorsan gazdagodnak meg. A helyi politikai szereplők egy-egy botrány után pedig egymásra mutogatva keresik a felelősöket.

Látványelemek: Szent István-szobor és a rózsaszín körhinta – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
Látványelemek: Szent István-szobor és a rózsaszín körhinta – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

Honnan indult a Monturist Kft. pályafutása?

A közvetlenül a tópart mellett található, 4000 négyzetméteres terület a ‘90-es években Gyergyószentmiklós önkormányzatának tulajdonába került. Ez az az övezet, amely a turizmust kiszolgálja: itt zajlik a csónakkölcsönzés, árulják a lángost és a kürtőskalácsot, a miccset és a sört. Ezt a területet az 1996-ban létrehozott Monturist Kft. kezeli, a cég felel a parkolási díjak beszedéséért is, és adja bérbe a területet a különböző kereskedőknek, szolgáltatóknak stb.

A Monturist Gyergyószentmiklós és a Budapest V. kerület (Belváros-Lipótváros) önkormányzata testvérvárosi együttműködésének megerősítéseként jött létre. A magyar fővárosi önkormányzat pénzzel, a gyergyóiak pedig pénz híján (ne feledjük, a rendszerváltás utáni, felocsúdó Románia korszakában vagyunk) a Gyilkos-tó melletti értékes területekkel szálltak be a törzstőkébe. Ezeken kívül az akkori gyergyószentmiklósi vízművek 2,5%-kal került be a tulajdonosok közé. Gyergyószentmiklós akkor még a többségi tulajdonos volt, és az ő pozíciójukat erősítette az is, hogy a városhoz tartozó vállalat számított a mérleg nyelvének a döntéshozatalban is.

Azóta változott a helyzet, jelenleg 50,99%-os részesedése van a budapesti kerületi önkormányzatnak, Gyergyószentmiklós polgármesteri hivatala pedig a részvények 46,43%-val rendelkezik, továbbá 2,56%-nak a Gospodăria Orășenească SA. volt a tulajdonosa. Csakhogy időközben az utóbbi cég csődeljárás alá került, a tulajdonrészét pedig a jelenlegi ügyvezető, Török Csaba édesanyjának a cége vásárolta meg. Az ügyvezető kérdésünkre maga is megerősítette: valóban egy, az édesanyja nevére bejegyzett cég (Innovativ Const.) vette meg a részesedést. Amikor erről kérdeztük, Török azt válaszolta, hogy neki mindehhez semmi köze, és „akinek ez nem tetszik, az perelje be”. Szerinte minden téren törvényes úton jártak el, így semmi egyebet nem kíván hozzáfűzni. (A szóban forgó céget 2021-ben jegyezték be és egy év alatt több mint 30 ezer lejes profitot termelt.)

A Monturisttal az indoklás szerint Budapest és Gyergyószentmiklós közösen szerette volna fejleszteni a Gyilkos-tó környékét, közös beruházásokban gondolkodtak. A gyergyóiak azt remélték, hogy a budapesti önkormányzaton keresztül jó magyarországi kapcsolatokra tesznek szert, és az ő segítségükkel kiépíthetnek egy vonzó turisztikai központot, ami mindkét fél számára igen jövedelmező lehetett volna. Háttérbeszélgetéseinkből tudtuk meg, hogy a cégen keresztül szerettek volna hoteleket, villákat is felújítani (például a Kassai villát), ahová majd vendégül láthatják a Magyarországról érkező vendégeiket, de gyerektáborok és más szabadidős tevékenységek szervezése is a terveik között szerepelt. Az elképzelésekből végül semmi látványos nem teljesült, több helyi forrásunk is arról számolt be, hogy a Magyarországról érkező támogatások nagy részéről egyszerűen nem tudni, hogy végül mire lettek fordítva.

„Ez a cég több mint 20 éven keresztül használta Gyergyószentmiklós egyik legértékesebb területét, csak sajnos a mindenkori ügyvezetők mindig úgy alakították a vállalatot, hogy sosem volt pénz, mert az mindig elkelt. Hazavitték fizetés formájában, kiadták delegációba, viszont befektetés nem történt, de még a tulajdonosok sem láttak belőle semmit. Gyakorlatilag az történt, hogy a mindenkori, általában a piaci árnál sokkal alacsonyabb béreket beszedték és felélték”

– meséli az előzményeket Bajkó László, a gyergyószentmiklósi tanács POL-os (Szabad Emberek Pártja) képviselője. Mint mondja, mindez azért történhetett meg, mert a tulajdonosok valójában teljesen érdektelenül álltak a természeti látványossághoz.

Ez a felületesség abból adódott, hogy a mindenkori városvezetők – legyen szó RMDSZ-es vagy MPP-s politikusokról – , mindig egy üzleti vagy politikai bizalmasukat nevezték ki a Monturist ügyvezetőjének – érvel Bajkó, aki szerint valójában semmiféle kontroll nem volt a Gyilkos-tónál zajló történésekre. Így az egy „játszótérré” változott, ahol a vezetők hozták a saját ismerőseiket, baráti alapon adták nekik bérbe a területeket, és rövid időn belül ezek a kereskedők szép summát gyűjtöttek be évente a turistáktól.

„Senki nem tartotta be a szabályokat, például, hogy a liciten legtöbbet ajánló cégnek adják ki a területeket. Legutóbb 2017-ben hozott a Monturist közgyűlése egy olyan határozatot, ahol feketén-fehéren előírták: a Monturist által kezelt területeket nem lehet licit és újságban való meghirdetés nélkül bérbe adni. De onnantól kezdve ezt ugyanúgy figyelmen kívül hagyták, mint azelőtt, hiába foglalták határozott utasításba az ügyvezetőknek” – meséli a városi tanácsos.

Az árusok bódéi a Monturist által kezelt területen – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
Az árusok bódéi a Monturist által kezelt területen – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

A jelenlegi Monturist adminisztrátor, Török Csaba azt mondta a Transtelexnek, hogy az elődje idejéből származó aktákat idén nyáron vizsgálta át az országos adóhivatal (ANAF), ennek során pedig jelentős rendellenességeket állapítottak meg Rusu Róbert volt Monturist ügyvezető idejéből, aki Nagy Zoltán MPP-s polgármester mandátuma alatt vezette az a céget. Nagy a szintén MPP-s Mezei Jánost követte a polgármesteri székben, aki 2008-tól állt a város élén, és aki ellen 2015-ben indított eljárást a DNA (Országos Korrupcióellenes Ügyészség), gyakorlatilag az akkori Monturist-ügyvezető, Virág Zsolt által tett feljelentés alapján. Pedig forrásainak szerint egykor éppen ő segítette Mezeit a polgármesteri székbe.

Mezei akkori nyilatkozataiból egyértelműen kitűnik, hogy ő is egyfajta hadjáratot indított a „homályos körülmények között működő” Monturisttal szemben, sőt, felszámolási eljárást is kezdeményezett a cég tetemes adótartozására hivatkozva. Mezei akkor nagyjából ugyanazt szerette volna elérni, amit a jelenlegi Erdélyi Magyar Szövetség (EMSZ) és RMDSZ-es városi frakció többsége is szeretne: megszüntetni a Monturistot, hogy semmissé váljon az 1996-ban megkötött koncessziós szerződés, így Gyergyószentmiklós visszavehesse a cég törzstőkéjéből a tóparti területet.

Mi köze a történethez a Viridis Kft.-nek?

A Gyilkos-tó ügy egy másik kulcsfontosságú szereplője a csónakáztatást üzemeltető Viridis Kft, amelyik a Monturisttól 2026-ig szimbolikus áron bérel egy 300 négyzetméternyi tóparti területet. A cég története még 2000-be nyúlik vissza, amikor a gyergyószentmiklósi tanács úgy döntött, hogy a népszerű turisztikai szolgáltatásokat, így a csónakáztatást a Viridis Kft.-nek adja. (A fő tulajdonos a cég adminisztrátora, Nagy Attila 25%-os részesedéssel, rajta kívül még további 7 magánszemély rendelkezik nála kisebb mértékű Viridis tulajdonrésszel.)

A cég körüli huzavona akkor kezdődött, amikor 2004-ben Pál Árpád akkori RMDSZ-es polgármester aláírt egy olyan dokumentumot, amely hosszabbítással onnantól kezdve 2026-ig biztosította a csónakáztatási szolgáltatás jogát a Viridis számára. A választások után az új, szintén RMDSZ színekben megválasztott polgármester, Pap József nyilvánosan vitatta ennek a módosításnak a jogosságát, és pert is indított ennek semmissé tételére. A döntés azonban már Mezei János mandátuma idején, 2010 decemberében született meg. Ekkor véglegesen kimondták: a szerződés módosítása valóban törvénytelen volt.

Ennek kapcsán Pál Árpád a Transtelexnek beismerte: valóban követett el hibákat, de meglátása szerint, ha még egy mandátumot hagytak volna neki (és nem fordít neki hátat az akkori RMDSZ-frakció), akkor a Gyilkos-tó környéke ma már nem így nézne ki. Ő dolgozta ki ugyanis az SOS Gyilkos-tó nevű területrendezési stratégiát, amely a polgármesteri mandátumának végén a süllyesztőben végezte.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a tó vize az Országos Vízügyhöz, de a terület, amelyen a tó található, már az erdészethez és a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park kezelésébe tartozik, a jogszabályok értelmében tehát nem a város, hanem a nemzeti park döntheti el, hogy kinek adja oda a csónakázás megszervezését. Hegyi Barna, a park igazgatója a Transtelexnek elmagyarázta, egykor létezett egyfajta megegyezés köztük és a Viridis között, miszerint a vállalkozás bért ugyan nem fizet a tó használatáért, ám szponzorációként 50 ezer lejjel járul hozzá a park működéséhez.

Mint kifejtette, 2020 óta fejlesztési kiadásokra hivatkozva már nem fizettek, a park aztán megvonta a Viridis működési engedélyét (mert nem léptek velük szerződéses viszonyba), mindezek ellenére még a 2022-es idényben is gondtalanul folytathatták tevékenységüket.

Egy cikk miatt került ismét a figyelem központjába a Gyilkos-tó

A Gyilkos-tó helyzetét 2022 elején Hantz Péter kutató A Gyilkostó gyilkosai – nyílt levél Székelyföld közvéleményéhez és Gyergyószentmiklós Városi Tanácsához című írása hozta be ismét a köztudatba. Ebben többek között szó esett arról a 2019-ben indítványozott (de csak 2020 elején bemutatott), átfogó jelentésről, amelyben egy sor szabálytalanságot állapított meg négy gyergyószentmiklósi tanácsos: Bajkó László (POL), Antal Szabolcs (EMSZ), Keresztes Zsombor (RMDSZ) és Elekes István (egykori MPP-s tanácsos). A jelentésben főként a „balkáni” rendezetlenségre, a szennyvízhálózat és csatornarendszer hiányára, a hiányos közvilágításra, de ugyanúgy a kaotikus parkolásra és a gyalogosok számára kialakított járdák hiányára tértek ki részletesebben, de komolyabb rendellenességek is szerepeltek a jelentésben. Például több bérlő nem tartja be a szerződésben kötött feltételeket, de felfedeztek olyan szerződés-kiegészítéseket is, amelyek által egy vállalkozó szinte kétszer nagyobb területet használhat az eredeti szerződésben foglaltakhoz képest, ám erről a Monturist elszámolásai között semmit nem lehetett találni.

Hosszasan ecsetelik ugyanakkor azt is, hogy a Monturist állítólag feketén alkalmazott személyekkel árusított olyan parkolójegyeket, amelyeknek ráadásul csak egy töredékét számolták el a könyvelésben.

A helyi tanácsosok épp a koronavírus-járvány előtt mutatták be a jelentésüket az önkormányzati testületnek. Bajkó szerint azonban beütött a pandémia, ami lelassította a problémák megoldására javasolt intézkedéseket, végül 2021-ben született a Monturist tulajdonosok szintjén egy döntés a cég felszámolásáról, „mert már kellemetlenné vált ez az ügy mindenkinek”. Csakhogy a volt ügyvezető addig húzta az intézkedéseket, hogy közben jött az új RMDSZ-es városvezetés Csergő Tibor polgármesterrel, és az utolsó percben mégis visszakoztak. Bajkó úgy gondolja: ha sikerülne felszámolni a Monturistot, az adott terület újra Gyergyószentmiklós önkormányzatának tulajdonába kerülne, így átfogó területrendezési tervvel és sokkal kedvezőbb pályázati feltételekkel tudnának pénzt szerezni a Gyilkos-tó melletti terület rehabilitációjára.

Bajkó László – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
Bajkó László – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

Mint kifejtette, gyakorlatilag most már az egész tanács ebben látja a megoldást, az EMSZ-es és RMDSZ-es frakció is, leszámítva Csergő Tibor polgármestert, és két, vele mindenben egyetértő tanácsost, akik szerinte meglehetősen egyedül maradtak ebben a „háborúban”. Ezzel kapcsolatban Bajkó a Transtelexnek még kifejtette, szerinte a jelenlegi ügyvezető, Török Csaba is Csergő bizalmasa, “komája”, akinek a kinevezését szerinte semmilyen szakmai tapasztalat sem indokolta. Idén április 28-án aztán született egy tanácshatározat (12-es napirendi pontnál), amely kimondja: a város felbontaná a koncessziós szerződést a Monturisttal és visszavenné a törzstőkébe bevont területeket. Ez a határozatat azonban utólag semmisnek nyilvánították, mivel a Hargita megyei prefektúra későbbi döntése és indoklása szerint „a helyi testület határozata nem szolgálja a közérdeket”.

Mivel érvel a polgármester?

„Gyergyóban az a szokás, hogy aki nem fogad szót, azt tönkretesszük vagy ellehetetlenítjük„ – kezdi rögtön beszélgetésünket Csergő Tibor polgármester, aki szerint a Monturistnál kialakult helyzet igazából csak egy parányi része a város problémáinak. Csergő úgy tartja, neki semmi köze a Monturistnál történt visszaélésekhez, mégis hirtelen ő lett a közellenség mindenki szemében.

”A bolhából elefántot csináltak, mert mi magánérdekeket kezdtünk sérteni a kérdéseinkkel. Mi voltunk azok, akik első ízben kezdtük el megnézni visszamenőleg is a papírokat, és látjuk, hogy a korábbi vezetésnek (utalva a több évig hatalmon lévő MPP-s frakcióra – szerk. megj.) bőven van takargatnivalója. Csergő kérdésünkre válaszolva elmondta: ő egyelőre azért nem akarja megszüntetni a Monturistot, mert nem látja előre, hogy a gyakorlatban hogyan is zajlana a Gyilkos-tó melletti terület adminisztrálása. Mint fogalmaz, alternatívákra lenne szükség és kérdés az is, hogy a cég felszámolása után megmarad-e a testvérvárosi viszony a budapesti önkormányzattal.

Csergő legfontosabb érve viszont az volt, hogy a Monturist cég kulcsfontosságú a Mezei ellen indított peres eljárásban, amelyben az akkori polgármestert hivatali visszaéléssel, zsarolással és sikkasztásra való felbujtással vádolták meg. Kérdésünkre kitért arra is, hogy a budapesti önkormányzattal egészen válságossá alakult a gyergyóiak kapcsolata akkor, amikor Mezei János letartóztatásában a Monturist körüli problémák játszották a kulcsszerepet.

Csergő úgy tudja, Mezei János volt polgármester úgy nyúlt hozzá a cég törzstőkéjéhez és adott el a Monturist által kezelt területekből négy árnyi területet Portik Csaba vállalkozónak, hogy nem konzultált erről a Budapest V. kerületi önkormányzattal, a „procedúra nem volt rendesen végigvezetve a Monturist közgyűlésén”. Elmondása szerint az akkori ügyvezető, Virág Zsolt ezért elment panaszt tenni Budapestre, ahol abban maradtak, hogy eljárást indítanak. Szerinte ez nem korrupciós ügynek indult, csak meg akarták támadni a döntést annak érdekében, hogy visszaszerezzék a területeket, ám ekkor elindult egy lavina, amiből végül egy korrupciós ügy kerekedett. „Ez az ügy itt most mellékszál, de az utórezgéseit ma is érezzük” – szögezte le a polgármester, utalva arra, hogy szerinte Bajkó László és az EMSZ-es tanácsosok is inkább azért fogtak össze ellene, mert valójában Mezei érdekeit védik.

Csergő Tibor polgármester a monturistos látványterveket mutatja – Fotó: Kádár Kata / Transtelex Csergő Tibor polgármester a monturistos látványterveket mutatja – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
Csergő Tibor polgármester a monturistos látványterveket mutatja – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

„A cég megszüntetése egy kedvező lehetőséget teremtene Mezei korrupciós ügyében, hiszen érintett fél, tehát ha megszűnik, akkor azt jelenti, hogy nincs kár, és Mezeit felmenthetik. (...) Sok mindent megpróbáltak a Monturist cégen belül intézni az utóbbi évben, hogy minél kedvezőbb helyzetet teremtsenek ennek az ügynek a lezárásához” – véli a polgármester. Erre egy példát is felhozott.

„Még a csíkszeredai bíróságon, a Mezei perében olyan aktákat tettek le, amelyek szerint a cégnek nem származott semmiféle kára, minden a legnagyobb rendben van. Nos, ez nem biztos, hogy így van. 2016-tól errefelé a cégvezetés nem volt a helyzet magaslatán, rengeteg probléma felmerült: a szerződéseket illegális módon kötötték meg, és olyan építkezési engedélyeket adtak ki, amiket nem szabadott volna” – magyarázta a polgármester.

Ezek a dokumentumok szerinte nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy Mezeit Csíkban felmentették, azonban mikor újra alapfokon kezdték el tárgyalni az ügyet a Maros megyei törvényszéken, akkor Csergő szerint már nem merték letenni ugyanazokat a dokumentumokat. Mint fogalmaz: „Rusu már nem tudta az új perhez legyártani az aktákat, mert időközben lejárt az ügyvezetői megbízatása a Monturist cégnél".

Mezei Jánost az alapfokra visszaküldött és újratárgyalt perben 2022. március 22-én ismét felmentette a Maros megyei törvényszék is, amely szintén kimondta, hogy az állítólagos bűncselemény, amivel vádolják, valójában nem szerepel a büntető-törvénykönyvben. Mivel az ügyészség és a többi fél is fellebbezett, így a másodszorra is meghozott alapfokú ítélet után a Marosvásárhelyi Táblabíróságon tovább folytatódik Mezei pere.

A gyergyószentmiklósi EMSZ két helyi tanácsosa, Antal Szabolcs és Kémenes László szerint Csergő Tibor elmélete teljesen alaptalan, azaz Mezei János korrupciós ügye és a Monturist felszámolása között semmiféle jogi kapcsolat nincs. Kémenes a Transtelex kérdésére elmondta, hogy a kérdéses négy ár terület kiszakításáról valójában már 2008-ban döntött a helyi testület, csakhogy Mezei hajtotta végre azt, amit az elődje elfogadott. Hogy miért pont emiatt a négy ár terület miatt robbant ki, és hogy valóban ez az ügy lenne-e a valódi oka a Mezei János elleni vádaknak, a helyi önkormányzati képviselők inkább nem kívánták kommentálni. A Transtelex által megkérdezett jogász egyébként az EMSZ-es tanácsosoknak adott igazat ebben a kérdésben, mivel álláspontja szerint a cég felszámolása nem vonná automatikusan maga után a peres eljárás megszüntetését, hiszen az esetleges bűncselekmény elkövetésének tényén ez nem változtat.

A 2020-ban bemutatott jelentésre kitérve Csergő Tibor még elmondta, hogy a tanácsosok igaz, hogy kiderítették a problémákat a Monturist működése kapcsán, csakhogy semmi érdembeli változás nem történt azon kívül, hogy az önkormányzat előtt bemutatták. ”Eljátszották, hogy utánanéztek a problémáknak, de valójában semmilyen intézkedést nem hoztak a rend érdekében. Aztán hirtelen rájöttek, hogy jobb, ha megszüntetik„ – fakadt ki a jelenlegi polgármester.

A tó irányából a mosdók felé vezető út – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
A tó irányából a mosdók felé vezető út – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

A jelenlegi ügyvezetővel kapcsolatos állításokra is reagáltattuk Csergőt, amire ő azt válaszolta, hogy Gyergyószentmiklós kis város, nem tehet róla, hogy sok embert közelről ismer. Azt is megkérdeztük tőle, miért pont Török Csabára esett a választás, erre kifejtette, hogy korábban egy autókereskedéssel foglalkozó vállalatot kezelt, tehát átlátja, hogyan kell egy céget jól vezetni.

Mit szeretnének elérni a megreformált Monturisttal?

Csergő Tibor és Török Csaba tehát a tanácsbeli többséggel szembe menve azon dolgozik, hogy a megszüntetés helyett inkább életképessé tegye a zűrös múltú Monturistot. Elmondásuk szerint egyelőre annyit sikerült elérni, hogy a Gyilkos-tónál áruló kereskedők többségével (30-ból 24-gyel) kiegyeztek a korábbi bérekhez képest egy ”piacközelibb„ árban: 4 euróban négyzetméterenként. Ez az árszint tehát jócskán növeli a bevételeket, hisz korábban olyan cég is volt, amelyik csak 5 lejt fizetett havonta, mások 1500 négyzetméterért háromezer eurót évente. Török Csaba szerint mandátuma megkezdése óta körülbelül 50 ezer eurós profitot termelt a cég és sikerült a korábbi negatív mérleget kiegyenlíteni.

De ennél ambiciózusabb tervek is készülnek: a polgármester látványterveket is bemutatott, egységes építményekkel és a szemnek tetszetős zöld területekkel, amelyet a cég valósítana meg a tópart környékének rehabilitációjára. Csakhogy az EMSZ-es helyi képviselők szerint Török Csaba terveiről csak utólag értesült a helyi testület, az új területrendezési tervezet pedig számos konfliktust generált, hiszen meglévő épületeket kellene lebontani, aminek nyilvánvalóan nem örülnek a kereskedők.

Bajkó szerint hiába törekedik a jelenlegi ügyvezető arra, hogy nagy profitot termeljenek, hiszen a többségi tulajdonos Budapest V. kerületi önkormányzat nyerne ebből a leginkább. Ő úgy látja, hogy egy értéktelen céget hiába vagyonosítanak be, inkább rendezni kellene a tulajdonosok részeit, kivásárolni a részvényeket és visszaszerezni Gyergyószentmiklósnak azt, ami az övé.

”Ezek az értékes területek Gyergyónak kellene termeljenek, hiába vagyonosítjuk Budapestet. Ha kicsit vállalkozói szemmel nézzük ezt, akkor egyértelmű, hogy értéktelen cégből könnyebben kifizetjük a másik részvényest. Ha a terület újra a városé lenne, akkor kialakíthat egy saját apparátust, a saját alkalmazottait tehetné oda és nem kellene egy külön céget ezért fenntartani„ – érvelt a városi tanácsos, majd hozzátette: azért gondolja mindezt így, mert a többségi tulajdonos korábban egyértelművé tette, hogy nem akar több pénzt befektetni a cégbe, így 2 vagy 3 éven belül sem lesz annyi tőkéje a Monturistnak, hogy grandiózus pályázatokat tudjon lehívni, amelyeknél 20 vagy akár 60 százalékos önrészt is le kell tenni.

A Monturist céggel kapcsolatos elképzeléseiről a többségi tulajdonost, Belváros-Lipótváros önkormányzatát is kérdeztük, akik válaszukban ezt közölték:

Az 1990-es években Belváros Önkormányzata segítő szándékkal, a testvérvárosi kapcsolatra tekintettel, gazdasági érdektől mentes indíttatásból vett részt a Monturist Kft. alapításában. Az akkori politikai mikroklíma azt sugallta, hogy csak így őrizhető meg, hogy a Gyilkos-tó a helyiek, a gyergyóiak birtokában maradjon és ezt a különleges természeti értéket tiszteletben tartó, annak javát szolgáló üzemeltetés valósuljon meg. Bár Belváros Önkormányzata többségi tulajdonban van, de soha nem befolyásolta és most sem befolyásolja a Kft működését, működési irányát. Gyergyószentmiklós Önkormányzata számára bármikor adott a tulajdonrészünk megvásárlási lehetősége, amennyiben Belváros Önkormányzata felelős gazdálkodásának megfelelő ajánlatot tesznek.

A sok huzavona közepette lassan eltűnik ez a természeti látványosság

A Békás szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park 7600 hektárnyi állami-, magán-, illetve közbirtokossági tulajdonba tartozó területet felügyel, ebbe beletartozik a Gyilkos-tó és az üdülőtelep jelentősebb része. A parkőrök feladata, hogy a környezetszennyezést meggátolják, a visszaéléseket jelentsék a környezetőrségnél, azon felül feltérképezik a vadállományt, a növényfajokat, valamint gyerektáborokat és környezetismereti eseményeket szerveznek. Közben pedig rengeteg szemetet szednek össze.

Az alkalmazottaik szerint a tavat legfeljebb még 80-100 évig csodálhatják az arra járók, helyébe egy mocsaras, lápos tisztás alakul majd ki. A völgyelzáródással keletkezett tavaknál egyébként ez természetes folyamat, a csermelyek és patakok hordalékának kitakarítása csak ideiglenesen nyújt megoldást a tó fennmaradásának kérdésében. Elsősorban tehát nem az emberi behatás következménye a tó eltűnése, persze ez nem jelenti azt, hogy a folyamatos szennyezés és az erdők visszaszolgáltatása után felgyorsult fakitermelés nem gyorsította fel a folyamatot.

A Gyilkos-tó vize – Fotó: Ivanvieito / Getty Images
A Gyilkos-tó vize – Fotó: Ivanvieito / Getty Images

”Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a turizmus 99%-a ebben a völgyben koncentrálódik, máshol autóval nem lehet megközelíteni a nemzeti parkhoz tartozó védett területeket. Igaz, a Gyilkos-tó környékén az üdülőtelepen kívül is sok szemét van, amit mi és a hegyimentők gyűjtünk, bár nem tartozik bele a munkaköri leírásunkba. Nagyon sok akciót szervezünk, felnőtteket és gyerekeket bevonva, hogy valamennyire tisztán tudjuk tartani a helyet. Sajnos a szemétgazdálkodás a Békás-szorosnál még mai napig megoldatlan probléma, pedig rengeteg felelőtlenül viselkedő turista jár-kel naponta. Évente több tonna szemetet gyűjtünk utánuk. A bakancsos turisták már azért sokkal tudatosabbak„ – meséli Hegyi, amikor felvetjük a Gyilkos-tó környékére jellemző szemetelés problémáját, mint súlyos környezetvédelmi kérdést. Szerinte a Gyilkos-tóról sok szép kép és videó készült, de ha benézünk a képeslapok mögé, akkor a káosz az, amit láthatunk.

A vendéglátóegységek kötelesek szerződést kötni a szemétszállító társasággal, mégis a szezon lejárta után többnyire mi takarítanak utánuk, miután azok mind ”eltűnnek„

- panaszolta. A szennyvízhálózat hiányára kitérve a Nemzeti Park vezetője azt is elmondta, hogy még a rendszerváltás előtti időkből kerültek elő ilyen-olyan patakba vezető csövek, tehát gyakorlatilag követhetetlen, hogy a vendéglátóegységek, a hotelek és villák hogyan oldják meg ezt a kérdést. Aki most vagy az elmúlt időszakban építkezett, annak külön engedélyt kellett kérnie a Nemzeti Parktól a szennyvíztárolók kiépítésére. Ezekbe szűrőrendszert tesznek, és a megtisztított vizet engedik a szabadba, legalábbis így működik a jobbik esetben.

Hegyi szerint ettől függetlenül könnyen előfordulhat, hogy ezek a szűrőberendezések a tulajdonosok gondatlansága miatt leállnak, így a szennylé egyenesen beleömlik a Békás-patakba. Olyan is előfordult, hogy a településen kívül épült hétvégi házaknál hajnalban, titokban eresztik ki a kanális tartalmát, amikor senki nem látja. Az igazgató elismerte, sajnos nincs kapacitásuk ekkora területen mindent szemmel tartani.

Gyakran lehet improvizált csőrendszereket látni a településen – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
Gyakran lehet improvizált csőrendszereket látni a településen – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

Több háttérbeszélgetésben is felrótták a Nemzeti Park vezetőjének, hogy olyan vendéglátóegységeknek is engedélyezték a működését, amelyeknél nincsen szűrő berendezéssel ellátva a szennyvízhálózat. Ezzel kapcsolatban az igazgató elmondta: a nemzeti park csak egy előzetes engedélyt ad, amelyhez csatolni kell a vízügyi engedélyt, a végső felhatalmazást maga a Hargita Megyei Környezetvédelmi Ügynökség kell kiadja.

”Ha szennyvízzel van tele a patak, annak általában szaga is van és olyankor mindig értesítenek bennünket, akkor pedig rögtön utánajárunk„ – reagált még a vádakra Hegyi. Elmondása szerint Magyarországról érkező szakértővel felmérték a patak hal faunáját és arra az eredményre jutottak, hogy a szennyvíz okozta károk szerencsére nem jelentősek.

Nemzeti Park vs. Viridis Kft.

Az emberek kártékony tevékenységei mellett a Nemzeti Parknak talán még nagyobb fejtörést okoznak a Gyilkos-tó partjánál tevékenykedő vállalkozók, többek között a csónakáztató Viridis Kft., amely 2020 óta nem rendelkezik az általuk kiadott engedéllyel, mégis zavartalanul folytathatja tevékenységét. Hegyi rámutatott: azért szükséges a Békás szoros–Nagyhagymás Nemzeti Park jóváhagyása, mert a tó területe erdészeti parcellának számít, tehát az Országos Erdészeti Igazgatóság (Romsilva) tulajdona, amely szigorúan védett terület. A csónakáztatáshoz tehát kell a Nemzeti Park engedélye, amelyet csak úgy tudnak kiadni, ha évente szerződéses megállapodást kötnek, olyan módon, ahogy korábban, egészen 2019-ig tették.

A Viridis ennek értelmében minden évben 50 ezer lejjel járult hozzá a ”természetvédelemhez„, cserébe a park alkalmazottai élővilág monitoringot végeztek, a turisták számára pedig útba igazítást nyújtottak. Ez egy olyan fajta együttműködés, amelyet az állam ír elő. A nemzeti park igazgatója ugyanakkor elmondta: a Viridis a Monturistnak emellett körülbelül még 7000 lejt fizetett évente a bérért, (5 euró/négyzetméter, ezt a 300 nm-es területre vetítve 1500 euró, tehát kb. 7000 lej) ami a valószínűsíthetően hatalmas jövedelmükhöz képest aprópénznek számít.

A Viridis Kft. által használt, engedélyek nélkül felépített stég és a körülötte lévő csónakok – Fotó: Starpik / Getty Images
A Viridis Kft. által használt, engedélyek nélkül felépített stég és a körülötte lévő csónakok – Fotó: Starpik / Getty Images

”2020-ban a Viridis azzal jött hozzánk, hogy ők nem fizetnek, mert turizmusfejlesztés céljából nagy befektetést végeznek. Aztán eltelt egy év, 2021-ben sem kötöttek szerződést és továbbra is engedély nélkül adták ki a csónakokat a turistáknak. A Romsilva végül közölte velünk, hogy a jövedelemforrás kiesése miatt hirdessünk versenytárgyalást, hogy új vállalkozással oldjuk meg a csónakok kiadását„ – mondta el Hegyi Barna.

Rögtön azt is hozzátette: a Nemzeti Park gyakorlatilag a Romsilvához tartozik, a költségvetésük pedig mintegy 90%-a származik az erdészettől, a többi 10% bevétel szponzoroktól és engedélyek kibocsátásának a költségeiből jön be. ”A környezetet nem károsító, turisztikai tevékenység utáni jövedelemre csak ez az egy lehetőség van, amit a csónakázás engedélyezéséért szednek be, ezt akarta pótolni valamilyen módon az erdészet. Nem mellékes, hogy peres eljárást is indítottak, amelyet nemrég nyertek meg a Viridis ellen.

Engedély nélküli építkezések

Hegyi Barna igazgató elmondása szerint a csónakáztatásra tehát új versenytárgyalást hirdettek, ekkor pedig (2021. áprilisában) gyanús leveleket kapott a Romsilva és más környezetvédelmi intézmények, de többek között a minisztérium is. Egy bizonyos Korondi Gyopártermesztők Egyesület a csónakázás lebonyolítására potenciális jelentkező Lolo Park Resort Kft. vállalkozást illegális építkezés gyanújával jelentette fel, a Nemzeti Parknak pedig felrója, hogy egyes vállalkozók számára kivételeznek az engedélyek kibocsátásával.

”A feljelentő egyesületről utólag kiderült, hogy egy nem létező entitás (valóban nincs nyoma az egyesületek országos adatbázisában – szerk. megjegyzés), de nagyon úgy tűnt, hogy valaki ezáltal szerette volna megakadályozni a Viridis csónakáztatási jogának megvonását. Mindenesetre, a feljelentések nyomán komoly ellenőrzéseket hajtott végre a regionális építkezési felügyelet (ISC) és hamar kiderült, hogy valójában a Viridis is folytat tevékenységet két illegális építményben, és egy törvényes formák nélkül létező stégen. Igaz, a bepanaszolt Lolo Park is illegálisan épített fel öt faházat, de erről még a nemzeti park küldött értesítést az erdészeti felügyelőséghez és emiatt kellett lebontani – vázolta a szövevényes ügyet Hegyi Barna.

Ennek eredményeképp Gyergyószentmiklós önkormányzata visszavonta a vállalkozásnak kiadott engedélyeket, amelyeket még Nagy Zoltán ígéretére kaptak meg egy szabadidős park kiépítésére. Ezt az engedélyt azonban a frissen kinevezett Csergő Tibor írta alá, aki megerősítette: utólag a saját aláírását támadta meg a bíróságon, miután tudomást szerzett arról, hogy „hamis dokumentumok alapján kiállított engedélyt” írt alá a mandátuma kezdetén. Mindezért a korábbi polgármestert tette felelőssé.

A hajdani diszkó épülete Gyilkostó üdülőtelepülésen – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
A hajdani diszkó épülete Gyilkostó üdülőtelepülésen – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

A Lolo Park vezetője, Kémenes Lóránt a Hargita Népének adott interjújában arról panaszkodott, hogy a helyi önkormányzat a helyi vállalkozók ellehetetlenítése árán „próbál rendet csinálni az elmúlt évek fejetlenségét követően”. Arról is beszélt, hogy már tavaly nyáron megkeresték az illegális vállalkozások tényével, mivel a Monturist eleve be nem építhető területekre szóló szerződéseket kötött. „A polgármester azzal fogadott, hogy vicc, amit mondunk. (...) Annak a bérlőnek, aki csupán három hónapra veszi ki a területet, szabad. Hasonló tevékenységre én viszont nem kaptam engedélyt, mert a polgármester azt mondta, a koncessziós szerződés alapján a Monturist vezetőjének a beleegyezése szükséges, az azonban elutasította az engedélykérelmemet. Felfüggesztette a szerződésemet a területen” – mondta Kémenes.

A vállalkozó panaszát részben igazolja, hogy vele ellentétben a Viridis Kft. mai napig zavartalanul szolgálja ki a csónakázni kívánó turistákat, pedig a polgármesteri hivatal a Nemzeti Park adatigénylésére vonatkozóan tavaly júniusban kimondta: a cég illegálisan építette a tó partjára a csónakok tárolására használt melléképületet, valamint a jegyek árusítására szolgáló bódét is, amelyre még 2009-ben fizettek egy büntetést. Mindemellett a stég is engedélyek nélkül volt felhúzva, csakhogy azt még 1989 előtt építették (akkor más szabályok voltak érvényesek), azt pedig utólag renoválták.

Ennek kapcsán fejlemény, hogy egy június 23-án tartott sajtótájékoztatón Borboly Csaba megyei tanácselnök és Csergő Tibor polgármester elhatárolódtak ettől a vitás ügytől. A Hargita Megye Tanácsa által kiadott közleményben az áll, hogy ők nem tudnak a Nemzeti Park és a Viridis Kft. közötti vitába beleszólni egészen addig, amíg tart a pereskedés, „minden szerv, amely vizsgálódásba kezd, csupán egy kisebb részt képes átfogni, ahol esetlegesen szankciókat is kirónak, ami ugyancsak a felek közötti szakadékot mélyíti” – mondták. Hegyi szerint a peres eljárások több évig is elhúzódhatnak, tehát ha a város vagy a területet kezelő Monturist nem tesz semmit, akkor a Viridis egy jó ideig még biztosan ki fogja szolgálni a turistákat.

A Viridis Kft. épületei. Bal oldalt a stég melletti, illegálisan épített jegyárusító bódé – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
A Viridis Kft. épületei. Bal oldalt a stég melletti, illegálisan épített jegyárusító bódé – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

Hegyi szerint már többször kérdezték a hivatalt, mit tehetnek a Viridis illegális építményei ellen, csakhogy ezek már a nemzeti park megalapítása előtt ott álltak, így nem tehetnek semmit: „kaptak egy büntetést még 2009-ben és annyi, ezzel le volt tudva”.

Mikor arra kérdezünk rá, hogy milyen eszközeik vannak az ilyenszerű visszaélések esetén, az igazgató elmondta: egy természetvédelemre vonatkozó menedzsmentterv alapján tudnak csak jelképes összegű büntetéseket kiszabni. A nemzeti park és a Viridis közötti pereskedés ide vezethető vissza: Hegyi Barna 2021-ben a Viridis Kft.-nek egy 5 és egy 10 ezer lejes büntetést szabott ki, ezeket megfellebbezték, így várni kell a döntésre. „Nekem a törvény nem ad olyan eszközt, mint a környezetőrségnek, akik betilthatják a tevékenységeket. Nos, ha a büntetéseimet jóváhagyja a bíróság, akkor az ügyészségen folytatódik az ügy, ami évekig elhúzódó procedúra” – avatott be a részletekbe.

Hegyi Barna egy bürokratikus abszurditásról is beszámolt: miután kiadta a büntetéseket, a helyszínre kijött a környezetőrség és nem a Viridist, hanem a nemzeti park igazgatóját büntették meg, mert kellett volna egy hatástanulmányt készítsen arról, hogy a vállalkozás káros hatással van a környezetre, avagy sem. A nemzeti park a jogszabály szerint tehát csak akkor adhat ki büntetést, ha előzőleg negatív véleményezést ad az adott cég tevékenységéről.

„Engem tehát azért büntetett meg az országos környezetőrség, amiért nem egy jelentés alapján nem adtam ki az engedélyt. Később kiderült persze, hogy van jelentés is, csak nem azzal a címmel adtam le, hogy »raport«. Miután sikerült tisztázni a helyzetet és látták, hogy milyen rendellenességek vannak, a bíróság eltörölte az én büntetésem” – mesélte.

Nagy Attilát, a Viridis ügyvezetőjét is megkerestük kérdéseinkkel a nemzeti parkkal való vitás helyzetről, aki elmondta: a cég egy non-profit, környezetvédelmi szervezetként jött létre még a 2000-es évek elején, mert már akkor úgy látták, hogy “nem fordítanak eleget a Gyilkos-tóra és annak környékére”. A céljuk az volt, hogy a nyereségből visszaruházzanak és fenntartsák a terület tisztaságát. Nagy szerint 10-12 évükbe telt, míg sikerült a turisták számára is elfogadható szolgáltatásokat és biztonságos körülményeket megteremteniük (elegendő számú csónak, mentőmellények stb.), ugyanakkor évente legalább 10-15 ezer lejt költenek arra, hogy a tó környékét tisztán tartsák és a turisták után szedjék a szemetet.

Nagy Attila hosszasan beszélt arról is, hogy már többszöri alkalommal kértek fizetségi haladékot a nemzeti parktól, ezért meglepetésként érte őket a per és a versenytárgyalás híre. A Viridis képviselője úgy látja, hogy a nemzeti park visszaélt helyzetével, hiszen nem alapozták meg a negatív véleményezés okát, az engedélyt gyanús körülmények között vonták meg, ugyanakkor a kiírt versenytárgyalás során sem voltak tiszták a feltételek, ezért döntöttek úgy, hogy fellebbeznek. “Különböző baráti körök alakultak ki és próbáltak hozzáférni a csónakázáshoz” – állítja Nagy Attila.

Amikor a fizetési halasztási kérés okairól kérdeztük, a tulajdonos a Hegyi Barna által is említett beruházásokra hivatkozott, ugyanakkor több hiteltörlesztésről, előlegek kifizetéséről és előre be nem kalkulált költségekről beszélt. “Persze, ez nem jelenti, hogy nem akarunk fizetni a nemzeti parknak. Ezek objektív okok, és akkor barátságos úton igyekeztünk elrendezni a dolgokat. Az államtól nem tudok kérni haladékot, és a nemzeti park volt az egyetlen, akiről az gondoltuk, hogy a szándékai és a céljai azonosak a Viridis céljaival” – érvelt Nagy. A cég beruházási terveire kitérve azt is megtudtuk, hogy a Viridis idén szánkópályával bővíti a gyilkostói látványosságok sorát (hasonló lesz a marosfői és gyimesi pályához).

A gyilkostói Andrei villa – Fotó: Kádár Kata / Transtelex
A gyilkostói Andrei villa – Fotó: Kádár Kata / Transtelex

Rákérdeztünk a Gyilkostó településen az egyik legimpozánsabbnak számító Andrei villa sorsára is, amelyet információnk szerint a cég próbál megvenni. Nagy Attila megerősítette: a Viridis 2012 óta szeretné megvásárolni a még múlt század elején épült, ma már nagyon romos állapotban levő épületet, melyben egykor királyi családok tagjai, köztük I. Mihály román király is megszállt. Az ügyvezető szerint egyelőre csak a terület megvásárlását sikerült véglegesíteniük, az épületre is megvan az előszerződésük, csakhogy a telekkönyv nem rendeződött megfelelően, emiatt akadozik a felvásárlás. Egyelőre tehát “nincs sok motivációjuk” az épület restaurálására, de megerősítették a tetőszerkezetet és a kulcsfontosságú tartógerendákat, hogy az épület ne dőljön a főútra.

“Csakhogy itt mindenki akadályozva van, évről évre kiszabott engedélyeztetéshez van kötve a működés, és senkinek sincs bizalma abban, hogy a jövőben is helye van a Gyilkos-tó körül. Kérdem én: ha nem kapok engedélyt, akkor milyen alapon járuljak hozzá a település fejlesztéséhez? Ha vállalkozói szemmel tekintjük a helyzetet, örülök, ha egy évre tervezni tudok, és akkor majd utána meglátjuk, mi lesz” – érvelt Nagy Attila. Szerinte az ideális az lenne, ha a szolgáltatóknak több évre bocsátanák ki a környezetvédelmi engedélyeket, így akkor a turisták számára sokkal vonzóbb körülményeket lehetne kialakítani.

Marad a kérdés: miért nem lehet Székelyföld egyik ikonikus látványosságát a magánérdekek és a politikai csatározások elé helyezni?

A Gyilkos-tó körüli viták még a korábbi rendszer idején kezdődtek, amikor többen rájöttek: akár két turistaidény alatt is óriási bevételre tehetnek szert, ha ezen a helyen „ügyesen helyezkednek”. Gyergyószentmiklóson azóta is folyamatosan zajlik a marakodás, minden fél görcsösen ragaszkodik a maga igazához. Mindeközben egy láthatóan elgyötört és reményvesztett közösségről beszélünk, a városban évek óta rendezetlenek az olyan közügyek, amelyek más régiókban (vagy akár a környékbeli falvakban) már rég a múlté, így például az utak megfelelő állapota.

Ahogy terepszemlém után elhagytam Gyergyószentmiklóst, az volt a benyomásom, hogy nem sikerült elég mélyre ásnom a történetben. Többször elhangzott a megszólalók részéről, „hogy a többiek valakinek az érdekeit védik”, ám amikor ezekre az állítólagos, háttérben álló szereplőkre rákérdeztem, az interjúalanyaim feszültek lettek, elterelték a szót, vagy inkább azzal védekeztek, hogy „nekik semmi közük nincs ehhez, és csak arról hajlandóak nyilatkozni, ami őket érinti”. Beszédes volt az is, hogy a Monturist területeire egyedül látogattam ki, egyetlen névtelenül nyilatkozóm sem vállalta, hogy egy újságíró mellett mutatkozzon a kereskedők között.

Interjúalanyaim többször is elmondták, és én is úgy láttam, hogy a Gyilkos-tó turisztikai fellendítése végre adhatna egy újabb lendületet az itt élőknek. A jelenlegi kilátások azonban egyelőre azt mutatják, hogy még jó pár évig várni kell erre.