Más lehet az egyik leggyakoribb stroke-típus oka, mint eddig gondolták

Kutatók felfedezték, hogy egy gyakori stroke-fajta kiváltó oka valószínűleg nem az, amit az orvosok eddig gondoltak, ami magyarázatot adhat arra is, miért nem működnek megfelelően a jelenlegi megelőző kezelések, írja a Science Daily.

A lakunáris iszkémiás stroke a stroke-ok mintegy 20-25 százalékát teszi ki, és bár lefolyása általában enyhébb, a jövőbeni stroke-ok megelőzése szempontjából kritikus a szigorú rizikófaktor-kontroll. Akkor alakul ki, amikor az agy legapróbb vérerei károsodnak az úgynevezett agyi kisérbetegség következtében. Ez a stroke-típus a tartós rokkantság egyik oka lehet, emellett összefügg a kognitív hanyatlással, a demencia kialakulásával és a későbbi stroke-ok fokozott kockázatával is. Eddig úgy gondolták, hogy az elsődleges kialakulási oka a nagyobb artériákban felhalmozódó zsíros plakkok – most viszont kiderült, hogy sokkal erősebb az összefüggés az agy kis ereinek szerkezeti elváltozásaival, elsősorban az agyi artériák kitágulásával és megnyúlásával.

Az Edinburgh-i Egyetem kutatói szerint az eredmények már most hozzájárulnak új kezelési stratégiák kidolgozásához. A skót egyetem és a Demenciakutató Intézet, illetve több nemzetközi kutatócsoport szakemberei 229 olyan beteget vizsgáltak, akik ilyen stroke-on, illetve enyhe, nem lakunáris stroke-on estek át. A résztvevőkön részletes neurológiai és kognitív vizsgálatokat végeztek, valamint MRI-felvételeket készítettek közvetlenül a stroke után, majd egy évvel később ismét. Az MRI segítségével meghatározták a stroke típusát, felmérték a kisérbetegség jeleit, és azt is nyomon követték, kialakultak-e újabb agyi károsodások.

A kutatók kétféle érrendszeri elváltozást hasonlítottak össze: a nagyobb artériák zsíros plakkok okozta szűkületét, illetve az agyi artériák kitágulását és megnyúlását.

Az elemzés azt mutatta, hogy a nagyobb artériák beszűkülése nem mutatott összefüggést sem a lakunáris stroke-kal, sem a kisérbetegséggel. Bár az érszűkület gyakoribb volt más stroke-típusok esetében, nem jelezte előre, hogy a betegek agyában újabb károsodások jelennek meg.

Ezzel szemben az artériák kitágulása erős kapcsolatot mutatott a lakunáris stroke-kal. Azoknál a betegeknél, akiknek kitágultak az agyi artériáik, több mint négyszer nagyobb valószínűséggel fordult elő ez a stroke-típus.

Az eredmények alapján a jövőbeli kezeléseknek nem elsősorban a nagyobb artériákban lerakódó zsíros plakkokra kellene összpontosítaniuk, hanem az agy legkisebb vérereit érintő károsodásokra.