Rakétákkal vizsgálja a NASA a fekete sarki fényt

Több rakétát indított Alaszkából a héten a NASA, hogy jobban feltérképezzék a sarki fényeken belüli elektromos áramköröket, vagyis azt, hogyan zajlanak pontosan ezek a látványos fényjelenségek, írja a space.com.

A február 9-én felbocsátott fekete és diffúz sarki fényeket vizsgáló tudományos kutatórakéta (Black and Diffuse Auroral Science Surveyor, BADASS) rövid időre behatolt a felső légkörbe, hogy adatokat gyűjtsön. Egészen pontosan az úgynevezett fekete sarki fényt vizsgálta, ami egy ritka jelenség: akkor jön létre, amikor a napszélből érkező elektronok nem a Föld felé áramlanak, hanem éppen ellenkező irányba, a világűr felé lövellnek ki. Míg a hagyományos sarki fényt a légkörbe csapódó, lefelé tartó elektronok hozzák létre, a sötét sarki fény ott keletkezik, ahol pozitív töltésű elektromos mezők felfelé szívják az ionoszféra részecskéit az űrbe.

A rakéta körülbelül 360 kilométeres magasságig emelkedett, majd visszatért a Földre. Az összegyűjtött adatokat a NASA arra használja majd, hogy jobban megértse a fekete sarki fény kialakulását, és azt, hogy mitől változik meg az elektronáramlás iránya.

A szintén szép nevű geofizikai nem-egyensúlyi ionoszféra-rendszer tudományos vizsgálata (Geophysical Non-Equilibrium Ionospheric System Science, GNEISS) február 10-én indult, és két rakétát foglalt magában. A cél az volt, hogy egyfajta CT-felvételt készítsenek a sarki fényben áramló elektromos áramlatokról.

Mindkét rakéta nagyjából 319 kilométeres magasságig jutott. Az indítások a tervek szerint zajlottak, a fedélzeti műszerek pedig olyan adatokat gyűjtöttek, amelyek segítségével a NASA részletesebben vizsgálhatja a sarki fény belső működését.

A sarki fények tanulmányozása azért fontos, mert kapcsolatban állnak a geomágneses viharokkal, amik okozhatnak problémákat a műholdaknak, illetve veszélyeztethetik az űrhajósokat. A Földön ezek a viharok áramszünetekhez vezethetnek, légi járatok eltérítését okozhatják, és zavarhatják a rádióátvitelt.