A kutyák is lehetnek ADHD-sok, az ELTE pedig már tesztelni is tudja őket

Egy nemzetközi szinten is úttörő kutatásban magyar etológusok kifejlesztették az első olyan diagnosztikai rendszert, amely a humán ADHD (figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) diagnosztikai elveit követve képes kiszűrni az ADHD-gyanús családi kutyákat. Az ELTE Etológia Tanszékén zajló kutatás eredményeit a rangos Scientific Reports folyóiratban publikálták, írja a TTK Biológiai Intézet a weboldalán.

A vizsgálat célja az volt, hogy olyan objektív és egységesen alkalmazható eszközt hozzanak létre, amellyel az ADHD-ra utaló viselkedésformákat – a figyelemzavar, hiperaktivitás és impulzivitás tüneteit, valamint a funkcionális érintettséget – mutató kutyák azonosíthatók. Az új rendszer nemcsak a kutatásban, hanem az állatorvosi gyakorlatban is segítheti a szakemberek munkáját, hiszen jelenleg sem tudományos, sem klinikai szinten nem létezik elfogadott módszer az ADHD-szerű tüneteket mutató kutyák szűrésére – pedig egyre több gazda számol be ilyen jellegű problémákról.

A mostani vizsgálatban 1872 családi kutya és gazdája vett részt. A kutatók a korábban általuk validált Kutya ADHD és funkcionalitás kérdőívet alkalmazták, amely a kutya viselkedését két szempontból értékeli. Az első rész a tünetek jelenlétét méri (figyelemhiány, hiperaktivitás, impulzivitás), a második pedig azt vizsgálja, hogy ezek a viselkedések milyen mértékben nehezítik meg a kutya mindennapi működését, például a gazdával való együttélést vagy a tanulást.

„A humán diagnosztika esetében, attól hogy valaki figyelemhiányos, hiperaktív, impulzív tüneteket mutat, még önmagában nem lesz ADHD-val érintett, a tünetek mellett a diagnosztika fő alapja a funkcionális érintettség, azaz a tünetek mindennapi életre gyakorolt negatív hatásait is figyelembe kell venni” – mondta dr. Bunford Nóra klinikai szakpszichológus, humán ADHD-kutató.

A kutatás során így elsőként azt vizsgálták meg a kutatók, hány kutyánál jelentkeztek olyan ADHD-tünetekhez köthető viselkedési problémák, amelyek a mindennapokat is negatívan befolyásolják. Funkcionális érintettségről akkor beszéltek, ha hétből legalább négy kérdésnél közepes vagy annál súlyosabb probléma mutatkozott valamelyik ADHD-hoz köthető területen (figyelemhiány, hiperaktivitás, impulzivitás). E feltételnek 116 kutya (a minta 6,2 százaléka) felelt meg.

Ezt követően a statisztikai elemzés során összegezték a funkcionális érintettségre vonatkozó adatokat és az ADHD-tünetekre vonatkozó összpontszámot. Így határozták meg a végső kritériumot, amely szerint a rizikócsoportba azok a kutyák kerültek, akiknek egyrészt legalább 26 ADHD-pontja volt, másrészt a tüneteik legalább egy funkcionalitásbeli területen érezhető gondot okoztak a mindennapokban. A két feltétel együtt 79 kutyára (a teljes minta 4,2 százalékára) volt igaz.

„Ez az arány meglepően hasonló ahhoz, amit felnőtt embereknél leírnak az ADHD előfordulását tekintve, míg gyermek- és serdülőkorban ez az arány valamivel magasabb. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy az eredményeket torzíthatják bizonyos tényezők: előfordulhat például, hogy egyes gazdák nem ismerik fel a tüneteket vagy azok súlyosságát, mások viszont – akik kifejezetten érdeklődnek a kutyák viselkedése iránt – nagyobb arányban vesznek részt és több tünetet is ismernek fel” – mondta dr. Gácsi Márta, a kutatás vezetője.

„Fontos hangsúlyozni, hogy a kérdőív önmagában nem elegendő a diagnózishoz. A kutatócsoport ezért már a jelenlegi diagnosztikai rendszer kidolgozását is több lépésben alapozta meg: a mostani kutatásban felhasznált kérdőív kifejlesztése volt az első lépcsőfok. Emellett egy egyszerűen kivitelezhető viselkedéstesztet is kifejlesztettünk, amely objektív módon képes felmérni a kutya figyelemhiányát, túlzott aktivitását és impulzivitását, kiegészítve a gazdák – gyakran szubjektív – beszámolóit” – mondta dr. Csibra Barbara, a tanulmány első szerzője.

„A végső diagnózis a gazdák által kitöltött kérdőív, a rövid viselkedésteszt és szakértői konzultáció alapján alakítható ki. Ha lehetőség van rá, a kérdőívet a kutya kiképzőjével is kitöltetjük. Ez a többlépcsős megközelítés segíthet kizárni más viselkedési problémákat, amelyek hasonló tüneteket okozhatnak, és csökkenti a téves diagnózis esélyét” – hívta fel a figyelmet Gácsi Márta.

„A célunk egy megbízható diagnosztikai rendszer kialakítása, amely segíti a rizikócsoport pontosabb azonosítását. Ezzel nemcsak a kutyák, hanem gazdáik életminőségén is javíthatunk, elősegíthetjük a problémamentes együttélést, hiszen a problémák felismerése hozzájárul a megfelelő kezelés vagy tréningmódszer kiválasztásához” – hangsúlyozta Csibra Barbara.