Megfejthették, hogyan építették a piramisokat

Amerikai kutatók úgy gondolják, megfejtették a piramisok építésének rejtélyét, írja a BBC. Az Észak-Karolinai Egyetem kutatócsoportja felfedezte, hogy a 31 piramist, köztük a híres gízai komplexumot valószínűleg a Nílus egy, azóta már kiszáradt és betemetett ágának segítségével húzták fel, ezzel igazolódhat az egyik legvalószínűbbnek tartott hipotézis is.

Régészek ugyanis már korábban is feltételezték, hogy az ókori egyiptomiak egy közeli vízi utat használtak az olyan anyagok szállítására, mint a piramisok építéséhez szükséges óriási kőtömbök. Arról azonban eddig nem volt pontos információ, hogy ezek a vízi utak hol helyezkedtek el, milyen méretűek és vízhozamúak voltak, és a piramisok tényleges helyéhez képest mennyire voltak távol.

Most egy kontinenseken átívelő projekt során a kutatócsoport radarműhold-képeket, történelmi térképeket, geofizikai felméréseket és üledékvizsgálatokat használt az eltűnt folyóág felkutatására. A tudósok úgy vélték, hogy a folyóág egy évezredekkel ezelőtti masszív száraz periódusban kiszáradt, homokviharok pedig betemették.

A Nature szaklapban megjelent tanulmány szerint a csapatnak radartechnológia segítségével sikerült a homok alatti rejtett objektumokról képeket készíteni. A vizsgálatok a rejtett folyóágakat és ősi építményeket is feltártak, amelyek a piramisok túlnyomó többségéhez közel, majdnem az építmények mellett voltak megtalálhatók.

A tanulmány egyik társszerzője, dr. Suzanne Onstine a BBC-nek azt mondta, „az adatok azt mutatják, hogy volt egy olyan vízi út, amelyet nehezebb blokkok, építőelemek és emberek szállítására lehetett használni”. A kutató szerint a folyóág felfedezése segít megérteni, hogyan építették az ókori egyiptomiak a piramisokat.

A kutatók megállapították, hogy az Ahramat-ágnak nevezett folyóág nagyjából 64 kilométer hosszú és 200-700 méter széles lehetett. Az ahramat piramisokat jelent egyiptomi nyelven. A folyóág 31 piramis mellett haladt el.

A kiszáradt folyóág felfedezése segít megmagyarázni a magas piramissűrűséget Gíza és Al Lisht (a Középbirodalom temetkezési helye) között, a szaharai sivatag ma egy barátságtalan területén. A folyóág piramiskomplexumokhoz való közelsége arra utal, hogy „aktív és működőképes volt a piramisok építési szakaszában” – írja a tanulmány.

Dr. Onstine kifejtette, hogy az ókori egyiptomiak „a folyót tudták felhasználni a nehéz tömbök szállítására, nem pedig emberi erőt”. Hozzátette, hogy ez a megoldás sokkal kevesebb erőfeszítést igényel.