Ma már 60 év felett is lehet szülni, de ez még mindig sok kockázattal jár

Novemberben járta be a sajtót a hír, hogy egy 60 éves magyar nő a saját unokáját hordta ki, hogy a lánya végre anya lehessen. Itthon nem végezték el a beavatkozást arra hivatkozva, hogy Epres Ilona túlkoros, de Angliában nem volt akadálya az eljárásnak. Az asszony várandóssága problémamentes volt, így szeptember 30-án életet adott unokájának, Daninak – aki jelenleg az angol anyakönyvi kivonat szerint Ilona fia.

Ilona nem a legidősebb nő, aki gyereket vállalt: 2023-ban egy hetvenéves ugandai nő szült, ráadásul ikreket, 2019-ben pedig egy 73 éves indiai nő adott életet egy ikerpárnak lombikprogram segítségével. Tehát ritka, de nem precedens nélküli, hogy hetvenen felüli nők egészséges gyerekeket szüljenek.

Felmerül a kérdés, hogy mennyi egészségi kockázata van az anyára (és ez esetben egyben nagymamára), illetve a gyerekre nézve annak, ha valaki ilyen korban vállalja a terhességet. Dr. Pop Andrea szülész-nőgyógyászt kérdeztük a témáról.

Korábban általános vélekedés volt, hogy 30 év fölött csökken a nők esélye arra, hogy teherbe essenek, és ezzel együtt megnő a terhesség és a szülés közbeni komplikációk esélye is. Ma már az életkörülmények hatására ez megváltozott, kitolódott a biztonságos gyerekvállalás határa, és az orvosok nemcsak az életkort, hanem egyéb faktorokat is számításba vesznek ilyenkor.

„Nehéz erre feketén-fehéren egy konkrét számot mondani. Manapság nem csupán életkort, hanem úgynevezett kockázati mátrixot nézünk – feleli Pop Andrea arra a kérdésünkre, hogy mi az az életkor, ami felett kockázatosnak mondható a terhesség. – Ebbe beletartozik a páciens kora, fizikai és mentális állapota, továbbá az életviteli szokásai. Széles skálával találkozunk ezzel kapcsolatban: van olyan 40 pluszos, aki spontán teherbe esik, és zavartalan várandósságot követően simán, hüvelyi úton gátvédelemben szül; és van huszonéves páciens, aki az alapbetegségei miatt magas kockázatúnak minősül, csak meddőségi kezeléseket követően lesz várandós, több terhespatológiai eltérés jelentkezik a várandósság során, aztán a szülésnél is látunk nála komplikációkat. A statisztika természetesen továbbra is azt mutatja, hogy minél fiatalabb korban vállal gyereket egy hölgy, átlagosan annál kevésbé göröngyös utat kell bejárnia a fogantatástól a szülésig.”

Persze arra nincs konkrét életkori határ, hogy mitől számít valaki annyi idősnek, ami már veszélyes terhességet jelent: van, ahol továbbra is a 30 évet írják első gyerek esetében, van, ahol a 35-öt, és van, ahol 40 felett intenek óvatosságra. Ez mind becslés, és az általános populáció általános egészségi és élettani körülményeire utal. „Kétségtelen, hogy kedvezőbb életkörülmények között élünk, mint az előző generációk, szóval kitolódott ez a határ. Nincs határozott állásfoglalás ezzel kapcsolatban, jelenleg 45 év körül mozog ez az érték – és visszautalnék itt a már korábban említett kockázati mátrixra” – mondta a szakértő.

Az, hogy az életkor előrehaladtával statisztikailag egyre kevesebb az esély a teherbe esésre, egyszerű biológiai sajátosságok miatt van így. Egy lánygyerek már születésekor birtokában van azoknak a petesejteknek, amelyek egész életében elkísérik. Ezek a petesejtek minden ciklussal fogynak, vagyis értelemszerűen az életkor előrehaladtával egyre kevesebb lesz belőlük számban és életképességben egyaránt.

„A petesejtjeink velünk egyidősek. Minél idősebb a leendő édesanya, annál nagyobb valószínűséggel vannak »hibás« petesejtjei. Ez abban nyilvánul meg, hogy az életkor előrehaladtával a petesejt megtermékenyíthetősége csökken, vagy ha megtermékenyül, nem kezd el osztódni, nem ágyazódik be, vagy beágyazódik, de nem tud belőle egészséges embrió fejlődni, és a várandósság vetéléssel végződik” – mondja a nőgyógyász.

De nemcsak a magzat, hanem az anya betegségeivel is számolni kell idősebb korban. 40 év felett gyakoribb az úgynevezett terhespatológiai eltérések előfordulása – idetartozik például a magas vérnyomás vagy a terhességi cukorbetegség. Utóbbi egy olyan cukorbetegség, ami csak terhesség alatt fordul elő, és idősebb korban gyakoribb. A terhességi cukorbetegeknek szigorúan kordában kell tartaniuk a vércukorszintet diétával és fizikai aktivitással. Néha gyógyszeres kezelésre is szükség van. Kezelés nélkül a terhességi cukorbetegség miatt az átlagosnál nagyobbra nőhet a baba, ez pedig megnöveli a szülés közbeni komplikációk, és a koraszülés kockázatát. A terhességi magas vérnyomás hasonló következményekkel járhat, és a szülés mesterséges megindítását hozhatja magával annak érdekében, hogy csökkenjen a szülés közbeni komplikációk esélye.

„Egészséges magzat esetén anyai betegségekkel is gyakrabban szembesülünk 40 éves kor felett, ilyen például a magas vérnyomás vagy a terhességi cukorbetegség. Ezek egy része nem ér véget a várandóssággal, hanem krónikus betegségként végigkíséri az anya életét. A szövetek regenerációs készsége sem olyan, mint fiatalabb korban. Gyakrabban van szükség császármetszésre, ami nagy hasi műtétnek minősül, ennek minden lehetséges szövődményével. Gyakrabban találkozunk meglazult medencefenék okozta eltérésekkel (stresszinkontinencia, széltartási nehézség, hüvelyfali süllyedések, méhsüllyedés) vagy meglazult hasfal okozta panaszokkal (renyhe bélmozgás, derékfájdalom, puffadás)” – mondta Pop Andrea.

„Az újszülött szempontjából az esetleges koraszülésnek hosszú távú következményei lehetnek. Elmaradhat például a mozgás- és beszédfejlődésben, tanulási nehézségeket tapasztalhat, nagyobb fogékonysága lehet a fertőzésekre. Mind az újszülött, mind a szülők szempontjából a generációs szakadék is jelenthet kihívást a későbbiekben. 45 éves anyai életkor felett a menopauza időszaka viszonylag közel van, kisgyerekes anyaként pedig a menopauzális tünetek sorát végigélni az egész családi rendszert nagy feladat elé tudja állítani” – tette hozzá.

Fontos, hogy a leendő anyák mérlegeljék a kockázatokat, de azt is fontosnak tartja megjegyezni, hogy minél több információ birtokában hozzák meg a párok a megfelelő döntést a gyermekvállalással kapcsolatban. „A családalapítás minden életkorban kérdések és megoldandó feladatok sorát veti fel, egyénileg szükséges mérlegelni, kinél mikor a legoptimálisabb ez az időszak – mondta. – A fent felsoroltak mellett szerencsére látunk olyan szemet gyönyörködtető, szívet melengető példákat, ahol a nehézségeket sikeresen kezelni tudták, vagy meg tudták oldani. Az emberiség kezdete óta a korlátaink tágításán ügyködünk, szerencsére sok olyan pozitív változás történt, ami az egészségi állapot és ellátás javításával lehetőséget biztosít arra, hogy a fogamzóképes éveket kitoljuk.”

Béranyák és petesejtek

Ilona esetében, aki a saját unokáját hordta ki, felmerülnek persze egyéb kérdések is. Magyarországon a béranyaság jogilag nem engedélyezett, a petesejt-donációnak is szigorú feltételei vannak. Ennek ellenére virágzik itthon is az illegális piac. Durica Katarina felvidéki származású író-újságíró könyvében például arról ír, hogy azokban az országokban, amelyekben ez nem megengedett, a perifériára szorult nők választják ezt, utolsó opcióként. A bűnözői körök is felfigyeltek erre a lehetőségre. A probléma Északkelet-Magyarországon és Kelet-Szlovákiában érzékelhető leginkább.

Azok, akik megtehetik, gyakran választanak külföldön végezhető beavatkozásokat, ahol a jogi és egészségügyi feltételek lehetővé teszik ezek igénybevételét – fejtette ki a szakember. Az viszont, hogy valaki a saját rokonát hordja ki béranyaként, azokban az országokban, ahol ez engedélyezett, bevett szokás, dajkaanyaságnak hívják.

„A dajkaanyaság a béranyaság egyik formája. A béranyaság magas kockázatú várandósságnak minősül. A béranyának fizikai és pszichés szempontból is meg kell felelnie az adott egészségi követelményeknek. Rövid távon a fent említett terhespatológiai eltérésekkel kell számolni, a hosszú távú hatásokkal kapcsolatban tudomásom szerint még nincs elég szakirodalmi adat például arról, hogy milyen az így felnövekvő gyerekek fejlődése, kötődése, milyen a kihordást vállaló anyák hosszú távú egészségi állapota – a pszichés státuszukat is figyelembe véve” – mondta Pop Andrea.