Csernobil mutáns farkasai néhány évtized alatt ellenállóvá váltak a rákkal szemben

Csernobilról elsőre alighanem mindenkinek az 1986-os katasztrófa jut eszébe, meg persze az, hogy bár az állatok hamar visszatértek a környékre, az emberek még mindig csak védőfelszerelésben látogatnak oda, az pedig fel sem merül, hogy beköltözzenek. Ennek oka, hogy itt rengeteg radioaktív anyag került a környezetbe – erről itt írtunk korábban –, annak pedig, hogy a farkasok mégis vígan élnek ott, a jelek szerint az, hogy a génállományuk úgy módosult, hogy rezisztenssé váltak a rákra.

A csernobili farkasok génállományának változására egy január eleji konferencián ismertetett tanulmányban mutatott rá a Princeton Egyetem evolúcióbiológusa, dr. Cara Love, aki 2014-ben kezdte el kutatni a témát. Love arra volt kíváncsi, hogy hogy tudtak generációkon keresztül túlélni a farkasok ilyen magas sugárzás mellett, ezért a csernobili zónában több farkasra nyomkövetős, sugárzásmérővel szerelt nyakörvet tettek, és vért is vettek tőlük, hogy kiderítsék, hogyan reagáltak a rákkeltő sugárzásra.

A mérésekből kiderült, hogy az állatokat akár 11,28 milliremes sugárzás is érheti minden egyes nap, ami hatszorosa az embereknél megengedett értéknek, és durván kétszerese annak a sugárzásnak, ami egy röntgennél éri a testet. A farkasok szervezete ugyanakkor a kutatók szerint alkalmazkodott ezekhez a körülményekhez, hasonlóan ahhoz, ahogy a rákbetegek szervezete reagál a sugárkezelésre.

Az eredmények alapján a farkasok fehérvérsejtszáma szignifikánsan eltér a csernobili zónán kívül élő egyedekétől, a genomjuk pedig feltehetően a sugárzásnak való kitettség miatt olyan génmutációkat tartalmaz, amelyek ellenállóbbá teszik őket a rák kialakulásával szemben. Ez azért lehet fontos, mert az embereken végzett kutatások jellemzően olyan genetikai mutációkat találtak – mint például a BRCA és a mell- vagy petefészekrák viszonya –, amelyek növelik a rák kialakulásának kockázatát.

A kutatók az eredmények alapján abban bíznak, hogy az embereknél is találhatnak majd olyan mutációkat, amelyek segíthetnek a rák elkerülésében vagy túlélésében.

A kutatás ugyanakkor évek óta nem igazán tudott haladni, előbb a koronavírus-járvány, aztán az orosz invázió akadályozta meg a kutatók visszatérését Csernobilba. Az egyébként nem újdonság, hogy a csernobili állatok génállománya megváltozott a sugárzás miatt, egy tavalyi kutatás alapján a tiltott zónában élő kóbor kutyáknál is hasonló eredményeket mutatott, bár ott nem merült fel, hogy rezisztensebbek lennének a rákos megbetegedésekkel szemben. A csernobili pokol emberi túlélőiről ebben a cikkben írtunk bővebben.