Magához láncol, kiszipolyoz és közben egyre rosszabb, de húsz év után is megkerülhetetlen a Facebook
2024. február 4. – 07:56
Egy hónap telt el azóta, hogy az angol nyelv tanulmányozásával foglalkozó American Dialect Society kihirdette, hogy idén az enshittification, vagyis magyarul nagyjából elszaródás lett a 2023-as év kifejezése. Az eredeti kifejezés, amit Cory Doctorow blogger, újságíró, aktivista és sci-fi író honosított meg tavaly az online platformok folyamatosan ismétlődő ciklusára, a társaság szerint tökéletesen írja le az online életünk színvonalának drasztikus csökkenését.
Doctorow az elmúlt évben rengeteget beszélt a különféle közösségi platformok elszaródásáról, az előadásait átpörgetve pedig egyértelmű, hogy a Facebooknál jobb példát nem tud elképzelni a folyamat bemutatására. Aktív felhasználóként ez nem is meglepő, mert a milliárdok által használt Facebookkal tényleg mindig csak a baj van, és az erőfeszítések ellenére (vagy éppen azok miatt) egyre rosszabb lesz a helyzet. De hogy jutott el ide az éppen ma húsz éves platform, és mit lehetne tenni ez ellen?
A sztori
A Facebook alapításának körülményeiről az elmúlt húsz évben már tényleg mindent elmondtak, amit el lehetett, még film is készült róla Social Network – A közösségi háló címmel, kapott is három Oscart, de a rend kedvéért azért muszáj röviden összefoglalni az eseményeket. A közösségi oldalt 2004. február 4-én alapította meg Mark Zuckerberg és pár harvardi egyetemi szobatársa TheFacebook néven, azzal a szándékkal, hogy legyen végre egy univerzális, képes adatbázisa az ott tanuló diákoknak. Vagy Doctorowot idézve, hogy „a beleegyezésük nélkül lehessen értékelni, hogy mennyire kúrhatóak az alapszakos csajok a Harvardon”.
Az mindenesetre biztos, hogy Zuckerberg nem a levegőbe beszélt, amikor azt mondta, hogy pár év helyett egy hét alatt össze tudna dobni egy adatbázist, méghozzá jobban, mint a Harvard, mert januárban kezdte el írni a kódot, és február elején már nem pusztán működött az oldal, hanem elég hamar népszerű is lett az egyetemen. Rövidesen aztán más egyetemek, majd középiskolák számára is megnyitották, 2005-ben Facebookra változtatták a nevét, 2006. szeptember 26-án pedig bárki számára elérhetővé vált.
Ekkoriban az angolszász világban még az egy évvel korábban alapított MySpace volt az első számú közösségi platform, a Facebook azonban három év alatt simán lenyomta a riválisát, hiába tűnt az sokáig megingathatatlannak. A MySpace mögött rádásul végtelen pénz is volt, a gonoszkapitalista-illusztrációnak is beillő ausztrál médiamogul, Rupert Murdoch által tavaly szeptemberig vezetett News Corporation képében. A Facebook magyar nyelven 2008 novemberében vált elérhetővé, de igazán népszerű csak a 2010-es évek elején lett, gyors ütemben kinyírva az iWiW-et és a fiatalok körében népszerű myVIP-et.
A Facebook trendisége ma már a fasorban sincs a TikTokhoz és az Instagramhoz képest, de globális szinten még mindig megkerülhetetlen, jelenleg nagyjából hárommilliárd aktív felhasználója van. Ráadásul az Instagram szintén Mark Zuckerberg és a Meta alá tartozik, szóval emiatt nem kell szomorkodniuk. Zuckerberg amúgy 2021-ben nevezte át a cégét, mert szentül hitt az úgynevezett metaverzumban, amibe irdatlan pénzeket ölt, majd az érdeklődés teljes hiánya miatt elengedett. Ebbe a gödörbe persze mások is belesétáltak, de a Facebook húsz év alatt a többi, megzabolázatlan techóriásnál is több botrányba szaladt bele.
A probléma
Zuckerbergnek éppen a héten kellett megint magyarázkodnia egy gyerekek online kizsákmányolásáról szóló szenátusi meghallgatáson, korábban pedig hol az álhírek és azok politikai hatásai, hol a monopolszerű helyzetéből adódó gazdasági ügyek, hol adatvédelmi aggályok merültek fel. Elég csak felidézni a Cambridge Analytica-botrányt, ahol a brit tanácsadócég Facebook-felhasználók adatait illetéktelenül felhasználva profilozott választókat, vagy Frances Haugen három évvel ezelőtti szivárogtatását, amiből kiderült, hogy
a Facebook, főleg az algoritmusának 2018-as átalakítása óta egyszerűen túl sokat keres a megosztó tartalmakon ahhoz, hogy megtegye a megfelelő lépéseket a platform biztonságossá tételéért.
A Facebook egyébként ekkor éppen történetének legnagyobb leállásával is küzdött, így nem csak az derült ki megint, hogy a cég tökéletesen tisztában volt egy sor olyan problémájával, amelyek miatt rendszeres kritikát kapott, mégsem tett érdemi lépéseket a megoldásuk felé – ezekről részletesen itt írtunk. De az is, hogy egyszerűen túl messzire nyúlnak a csápjai. Az ugyanis már nyolc óra leállás alatt is egyértelművé vált, hogy ha a Facebook egyik napról a másikra nyomtalanul eltűnne, az olyan iparágakban is rengeteg fejfájást okozna, amikre nem is gondolna az ember.
Ez fontos megállapítás, és erről, vagyis a felhasználók (és minden más szereplő) végérvényes magukhoz láncolásáról Doctorow is szokott beszélni, amikor az elszaródásnál a Facebookot emlegeti, de ennek megértéséhez először vissza kell menni oda, hogy mit is ért ez alatt. Szerinte a platformok a következőképpen halnak meg:
először jók a felhasználóikhoz, aztán kisemmizik őket, hogy az üzleti ügyfelek kedvére tegyenek, aztán őket is kisemmizik, hogy minden lóvét learassanak.
Ahogy az Doctorow legutóbbi előadásán is elhangzott (az egészet itt lehet végignézni/olvasni), a Facebooknál szerinte konkrétan úgy zajlott a folyamat, hogy
- elédesgették a gonosz milliárdos Rupert Murdochtól a felhasználókat azzal, hogy nem fogják őket lehallgatni, adnak nekik egy személyes hírfolyamot, ahol csak olyan tartalmakat fognak látni, amilyeneket akarnak – magyarán a befektetők pénzét arra költötték, hogy a júzereknek jó legyen, így mindenki odaszokott, emiatt pedig egy idő után már nem lehetett otthagyni.
- A Facebook az önkéntelen túszhelyzetre válaszul a hirdetőknek azt mondta, hogy minden adatot megkapnak a felhasználóikról, hogy tökéletesen targetált, olcsó hirdetéseket vehessenek náluk. A lapkiadóknak és más tartalomgyártóknak pedig azt, hogy az algoritmus be fogja tolni a tartalmaikat az emberek elé akkor is, ha nem akarják, csak közzé kell tenniük.
- Aztán amikor így már ők is a platformhoz lettek láncolva, jött a harmadik lépés, ahol mindenkitől elvettek mindent, hogy a lehető legtöbb pénzt tudják learatni azokról a szerencsétlenekről, akik kénytelenek használni a szolgáltatásaikat, mert nem maradt más alternatívájuk.
Ez utóbbi értelmében a felhasználók egyre több olyan tartalmat látnak a platformon, amit igazából nem is akartak – itt muszáj közbeszúrnom, hogy az elmúlt hónapokban én személyesen jobbnak éreztem az algoritmust, mint korábban bármikor, de pár éve nekem is volt már bajom vele, a Facebook pedig évek óta vállaltan kísérletezik az ajánlásokkal és a TikTokot idéző változtatásokkal, nemcsak itt, hanem az Instagramon is. A hirdetők egyre többet fizetnek az egyre rosszabb hirdetési helyekért, a tartalomgyártók pedig egyre inkább rá vannak kényszerítve arra, hogy ne, vagy egyre kevésbé tereljék a forgalmat a saját oldalukra, és linkek helyett egyre több mindent tegyenek ki az ott megjelenő tartalomból direktben a Facebookra.
Doctorow szerint utóbbi a legveszélyesebb eleme az elszaródásnak, mert a „gyűlölöm ezt a szolgáltatást, de nem lehet ott hagyni” és a „jézusom, miért vártam eddig ezzel, valaki mentsen már ki innen” között pengevékony a választóvonal, és elég lehet egy botrány is ahhoz, hogy elinduljon a lavina és mindenki lelépjen a platformról. Ahol eleve csak azért vannak még ott, mert mindenki más is ott van, és mert többek közt a Facebook is direkt úgy alkotja meg a szolgáltatásait, hogy irreálisan nehéz legyen róluk váltani. Az mondjuk jó kérdés, hogy beindulhat-e egyáltalán bárhol egy valódi exodus, és lesz-e hova menni. Elvégre a maga műfajában az X (korábban Twitter) hiába ér feleannyit, mint Elon Musk előtt, és hiába egyre rosszabb,
még mindig toronymagasan veri az összes hasonló szolgáltatást, és egyelőre nem tűnik úgy, hogy akár a Bluesky, akár a Threads képes lesz pótolni. A Facebooknál pedig eleve nincsenek is ilyen alternatívák, ott látványos katasztrófa helyett békaként fő meg mindenki a forró vízben.
Persze annak idején a MySpace is megdönthetetlennek tűnt, de azóta történt pár nagyságrendnyi növekedés, és minden jel arra mutat, hogy a jelenlegi techóriások már tényleg túl nagyok ahhoz, hogy kizárólag az elszaródásukba bukjanak bele. A nemrég 25 éves Google keresőmotorja például egy nemrég megjelent tanulmány szerint is egyre rosszabb a csúcsra húzott keresőoptimalizálás miatt, és a generatív mesterséges intelligencia miatt ez valószínűleg csak még rosszabb lesz, mégsem tértek át az emberek tömegesen a Microsoft Bingre. Mondjuk ebben az is benne lehet, hogy annak is megvannak a saját hibái, és a kezelőfelülete is csak egy fokkal kevésbé borzasztó, mint fél éve.
A megoldás
A túl nagy cégek igazából sem meghalni, sem megújulni nem tudnak. Bár az olyan, újszerű megközelítések, mint a közösségi platformoknál a TikTok volt, sikeres paradigmaváltásnak tűnhetnek – elvégre a fiatalok már ezt használják a Facebook helyett –, sokatmondó, hogy Doctorow pont a TikTok kapcsán írta le először az elszaródás elméletét. Ez akkor történt, amikor kiderült, hogy a hiperszuper, Zuckerberg és az egész techipar által rutinszerűen másolt algoritmusuk mellett a saját alkalmazottaik is befolyásolhatják, hogy mi kerül a felhasználók elé.
Így nem meglepő, hogy Doctorow szerint az egyetlen megoldás az lenne,
ha drasztikusan megváltozna az a szabálykörnyezet, ami az elmúlt negyven évben lehetővé tette a techcégek teljes elszabadulását.
Ez persze nem új kezdeményezés, évek óta próbálják már az Egyesült Államokban és Európában is letörni a techóriások, illetve konkrétan a Facebook szarvát, és már Dunát lehetne rekeszteni a trösztellenes jelentésekkel, törvénytervezetekkel, bírságokkal és egyéb ügyekkel. Az utóbbi években azonban valóban történtek változások, nem kis részben két, nemrég elfogadott EU-s törvény miatt. Az egyik a Digital Services Act (DSA), a másik pedig a Digital Markets Act (DMA), amelyekről korábban ebben a cikkben írtunk.
Ezek az európai digitális stratégia sarokköveinek számítanak, és azt írják elő, hogy a kapuőrnek minősülő techóriásoknak le kell építeniük a monopolhelyzetüket. Ennek köszönhetően lehet majd szétválasztani a Google szolgáltatásait, leválasztani az Instagram-fiókunkat a Facebookról, de emiatt indult el a fizetős, hirdetésmentes Facebook és Instagram is – bár adatvédelmi szempontból az ember majdnem pont ugyanazt éri el, ha trükközik kicsit a beállításokban. És persze emiatt jönnek óriási változtatások az EU által már USB-C-re kényszerített iPhone-ok alkalmazásboltjába is.
Doctorow szerint a DMA – és a briteknél elfogadott, hasonló szabályozás – végre elhozhatja az interoperabilitást, amelynek hiánya jelenleg fogságban tartja a felhasználókat. Így eljöhet az a jövő, amikor már nem lesz muszáj használni a Facebookot, mert bármelyik másik közösségi platformról is láthatjuk majd ugyanazokat a tartalmakat és beszélhetünk majd ugyanazokkal az emberekkel. Hogy ez tényleg így lesz-e, az jó kérdés, ahogy az is, hogy a Facebook vissza tudja-e forgatni az idő kerekét odáig, ahol még nem kizsákmányolta a felhasználóit, hanem azt adta nekik, amit ígért és amit ők is akartak.
Már ha egyáltalán akarja, ami egyáltalán nem magától értetődő. A Meta legfrissebb negyedéves jelentése alapján évek óta a legnagyobb növekedést érte el a cég. Ami a WhatsAppal és az Instagrammal a zsebében, valódi kihívó híján, a húszéves platform egyre furcsább algoritmusával, az egyre áttekinthetetlenebb kezelőfelületével, az agyzsibbasztó virális spamjével és a társadalmat súlyosan megosztó működésével esélyes, hogy a jövőben is inkább a felhasználóinak okozhat fejfájást a részvényesei helyett. Feltéve, hogy az új játékszabályokkal együtt is domináns tud maradni.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!