A messiáskomplexusos, csapongó milliárdos, aki egy gombnyomással megbéníthatja az ukrán honvédelmet

Ha akarjuk, ha nem, ha tudunk róla, ha nem, Elon Musk napjaink egyik legmeghatározóbb milliárdosa. Sokan csak annyit látnak belőle, hogy néha kifütyülik, esetleg kihív verekedni (vagy péniszméregetni) egy másik milliárdost, aztán visszalép, vagy mégsem, pedig a háttérben akkora a befolyása, mint sok vezető politikusnak.

A New Yorker Musk befolyását egy jó nagy cikkben járta körül, amihez a milliárdos közeli ismerőseivel, egykori és jelenlegi munkatársaival, valamint a különböző amerikai minisztériumok és ügynökségek magas rangú beosztottjaival beszélgettek, és több jellegzetes muskos anekdota is előkerült. A cikk azonban Musk messiáskomplexusát is körüljárja, és arra is kitér, hogy hogyan próbálja ketaminnal kezelni a depresszióját.

Elképesztő mértékű befolyás

Alig több mint egy éve mi is részletesen bemutattuk Elon Musk életét. Akkoriban már bőven megosztó személyiség volt, de az egyik legerősebb mondása még „csak” az volt, hogy lepedofilozott egy búvárt, aki nem az ő tengeralattjáró-prototípusával akart kimenteni gyerekeket egy vízzel elárasztott barlangból. Azóta megvette a Twittert, majd átnevezte X-re (jellemző epizód, hogy a közösségi oldal a sajtós megkeresésekre egy ideig csak egy kakit küldött), Magnetóhoz hasonlította Soros Györgyöt, beállt a Republikánusok mögé, és bujkálásra kényszerítette a Twitter egyik korábbi fejesét. Ott voltak még a Twitter-iratok is, amiket úgy adott elő, mintha őrületes leleplezések lennének, de végül a projekt atombomba helyett csak színes kis pattogócukor lett.

Nem véletlenül vette meg a Twittert. Ha nem ismernénk az előzményeket és a következményeket, hanem csak abból indulunk ki, hogy ő volt az oldal egyik legnépszerűbb, legaktívabb felhasználója, és mellesleg a világ leggazdagabb embere, akár logikusnak is nevezhetnénk a lépést. Azonban mióta átvette az uralmat, és bevezette a hitelesítési változtatásait, jól látszik, hogy valójában csak magasabb szószéket akart magának, és látszólag nem zavarja, hogy az oldalon több a gyűlöletbeszéd és a dezinformáció, mint valaha. Hiszen Musk saját bevallása szerint szólásszabadság-abszolutista – persze csak addig, amíg nem róla van szó.

Visszatérve a New Yorker cikkére: a dél-afrikai származású milliárdosnak három nagy területen van jelentős és – egy meg nem választott személyhez képest – talán túl nagy befolyása, ami átgyűrűzik más ágazatokra is. Mindebből egyébként az is jól látszik, hogy az Egyesült Államoknak mekkora hatása van a világ többi részére. Ez a három nagy terület három cégéhez kapcsolódik:

• az űrutazás, ahol a NASA már csak a SpaceX segítségével küld űrhajósokat a Nemzetközi Űrállomásra;
• az elektromos autók ipara, amit a Tesla dominál;
• az ukrán honvédelmi törekvések, amiket a Starlink segít a műholdas internetszolgáltatásával.

Már fiatalon hajlamos volt trükközni

Musk karrierjéről röviden: 1971-ben született Dél-Afrikában, az apartheid idején, anyja kanadai származású modell, apja pedig mérnök és pilóta volt. Nem mondhatni, hogy nélkülöztek, övék volt Pretoria egyik legnagyobb háza. Musk először a kanadai Queen’s Egyetemre, majd az amerikai Pennsylvaniai Egyetemre járt, közgazdaságtanból és fizikából diplomázott.

1995-ben a bátyjával, Kimballal elindították a Zip2 nevű webes céget, ami térképeket és céginformációkat szolgáltatott médiafelületeknek. Ezt 1999-ben eladták, Musk 20 millió dollárt nyert az üzleten. Ebből 12 milliót át is forgatott az új projektjébe, az X.com-ba. Ez nem a ma átnevezett Twitter, hanem egy online banki felület volt. Ez a cég összeállt Peter Thiel hasonló startupjával, a Confinityvel. Reid Hoffman, Musk egyik korabeli üzlettársa (későbbi LinkedIn-társalapító) szerint Musk már ekkor is hajlamos volt kétes üzleti trükkökhöz folyamodni.

Hoffman a New Yorkernek azt mondta, hogy Musk azzal érvelt az összeolvadás mellett, hogy milyen jó lenne, ha a Confinity vezetői maradnának a topon, mert így tudnák a legtöbbet kihozni a két cégből. Aztán a tinta még meg sem száradt a szerződésen, Musk félreállította ezeket a vezetőket, és átvette az irányítást. Több ismerőse is azt mondta róla, hogy kényszeresen irányítani akar, és nem szereti, ha nem az övé a rivaldafény. Uralma nem tartott sokáig: 2000 őszén elment nászútra, a cégvezetés pedig ezt kihasználta, és Thielt rakták a helyére. Két évvel később eladták az ekkor már PayPal nevű céget az eBaynek, Musk ezzel 1,5 milliárd dollárt keresett.

A New Yorker cikkében sok olyan ember szólal meg, akik ismerik, ismerték Muskot, ezért több anekdota is szerepel benne. Az egyik legjobb, legmuskosabb ezekből az időkből származik. Musk 1999-ben vett egymillió dollárért egy McLaren F1-est. A CNN stábja ott volt vele, hogy megörökítsék a pillanatot, amikor átveszi az autót.

„Néhányan akár egy imperialista kölyök viselkedésének tekinthetik, hogy megvettem ezt az autót. Talán megváltoztak az értékeim, de nem vettem észre, hogy megváltoztak volna”

– mondta izgatott vigyorral az arcán.

Az akkori menyasszonya, Justine Wilson kanadai író nem egészen így látta a dolgokat. „Ez egy egymillió dolláros autó. Dekadens. Attól félek, hogy elkényeztetett kölykökké váltunk. Hogy nem tudunk megbecsülni dolgokat, hogy elveszítettük a perspektívánkat” – mondta, és hozzátette, hogy az autó tökéletesen illik a Szilícium-völgybe.

Musk és Peter Thiel 2000 márciusában behuppantak a McLarenbe. „Na de mégis mit tud (az autó)?” – kérdezte Thiel. „Ezt figyeld” – felelte Musk, majd beletaposott a gázba, felbőgött az aranyfóliával bevont BMW motor, ráment egy padkára, az autó a levegőbe repült, többször megpördült, majd visszacsapódott az aszfaltra. Az ablakok kitörtek, a felfüggesztés leszakadt, de csodával határos módon sem Musk, sem utasa nem szenvedtek komolyabb sérülést.

„Nincs rajta biztosítás”

– dicsekedett később Musk Thielnek. Az autót megjavíttatta, és állítása szerint néhány év múlva úgy adta el, hogy még nyeresége is volt rajta.

Ez a történet remek illusztrációja Musk üzleti felfogásának – nem véletlenül mesélte többször, lelkesen. Egyrészt bemutatja, hogy milyen vakmerő, esetleg felelőtlen, de közben ez a fajta viselkedés gyakran neki kedvezően sül el. Egy interjú során megkérdezték tőle, hogy van-e párhuzam a sztori és a mentalitása között, amit a cégeinél alkalmaz. „Remélem, nem. »Ezt figyeld« – igen, ez kellemetlen lenne egy rakéta indításakor” – válaszolta rövid gondolkodás után.

Az űr a cél

Muskot már gyerekkorában is lenyűgözte az űr és az űrutazás, és miután kikerült a PayPal vezetéséből, erre fókuszált. Amikor látta, hogy a NASA konkrét tervei között nem szerepel a Marsra szállás, egyeztetni kezdett szakértőkkel, hogy létrehozza a saját cégét. Még Oroszországba is elutazott, hogy fegyvernek szánt, leselejtezett rakétákat vegyen, amikből űrutazásra alkalmas rakétát csinált volna. Ez nem jött össze, de a SpaceX ettől függetlenül 2002-ben elindult.

Azonban drága buli volt, a cég 2008-ban csődközelbe került – ahol, mivel rengeteg pénzt fektetett bele és a Teslába, Musk maga is csatlakozott hozzá. Három fellövés sikertelen volt, a negyediken állt vagy bukott minden. A negyedik nyilván összejött, amiért a NASA egy 1,6 milliárd dolláros szerződést kötött a céggel, azóta pedig egyre több és több az állami megrendelés.

Az űrkutatás már önmagában rizikós ipar, de Musk még ezt is képes fokozni. 2020-ban a SpaceX arra készült, hogy fellövik az SN8-as rakétájuk prototípusát. Az amerikai légi közlekedési hatóság (FAA) beleegyezett a kitűzött dátumba, de mivel valami baj volt a hajtóművel, a kísérletet el kellett napolni. A hatóság a második dátumra is rábólintott, ám ahogy közeledett, megváltozott az időjárás, és végül felszólították a SpaceX-et, hogy a nagy szél miatt napolják el a fellövést. A cég elemzői azt mondták, hogy a szimulációjuk alapján nem lesz semmi gond, az FAA mérései szerint viszont ha a rakéta felrobbant volna, a lökéshullám a szél miatt bezúzhatta volna a közeli házak ablakait.

Musk feszülten felhívta az FAA űrügyi vezetőjét, Wayne Monteith-t, aki közölte vele, hogy nem indíthatják el a rakétát. Erre a milliárdos rábólintott, másnap mégis fellőtték az SN8-at, ami egy darabig rendesen manőverezett, majd túl gyorsan érkezett a leszálláshoz, és felrobbant. Erről pont ugyanúgy nyilatkozott, mint később a Super Heavy felrobbanásakor: a kísérletet lényegében sikeresnek tekintette.

„Már hosszú múltja van rakéták fellövésében és felrobbantásában. Aztán kirak egy videót a rakétákról, amiket felrobbantott. És a fél USA azt gondolja, hogy menő. Más szabályok szerint játszik”

– mondta róla Jim Bridenstine, a NASA korábbi vezetője. Az biztos, hogy a NASA nem engedheti meg magának, hogy évente több rakétát is felrobbantson.

Bárhogy értékelték is a 2020-as esetet, áthágták az FAA tiltását. Emiatt Hans Koenigsmann-nak, a SpaceX akkori alelnökének össze kellett raknia egy jelentést az esetről a hatóságnak. A New Yorkernek azt mondta, hogy felülről nyomasztották, hogy a jelentésében ne hangsúlyozza ki Musk szerepét az egészben.

„Azt éreztem, hogy azt akarja, hogy kivegyem belőle. Nem értettem egyet, és a végén egy egész más verzió lett belőle, mint amit eredetileg terveztem”

– mondta Koenigsmann.

Végül azt az utasítást kapta, hogy ne is küldjön jelentést, a cég csak egy levélben tájékoztatta az FAA-t, majd a hatóság saját vizsgálatot indított. Monteith azonban azt mondta, hogy végső soron egyetértett Muskkal abban, hogy az FAA túlságosan óvatos. Viszont sok biztonsági szakembert felháborított, hogy a SpaceX modellezése összecsapott volt, és nagyban hagyatkozott feltételezésekre. Az FAA azt is írta, hogy a cégnél komoly „az operatív ellenőrzés és a folyamatfegyelem hiánya, amely nem egyeztethető össze az erős biztonsági kultúrával”. A SpaceX válaszában biztonsági reformokat javasolt, de megjegyezte, hogy az FAA időjárásmodellje megbízhatatlan.

A hatóság végül nem rótt ki pénzbüntetést a cégre – Musk valószínűleg úgyis nevetve kicsengette volna –, viszont megtiltották, hogy két hónapig rakétát indítsanak. Monteith úgy érezte, hogy egy cég, ami büszke a gyorsaságára, jobban megérzi ezt. Musk emiatt arra panaszkodott, hogy az FAA egy alapvetően hibásan működő hatóság, és a szabályaik miatt az emberek soha nem fognak eljutni a Marsra.

Fingás és robotpilóta

2004-ben Musk csatlakozott az egyéves Teslához. Az autóipar az űrkutatáshoz hasonlóan szintén államilag erősen szabályozott, így borítékolható volt, hogy Musk és a hatóságok viszonya nem lesz zökkenőmentes.

Az egyik összezörrenés az autók hangja miatt volt. Az elektromos autóknak ki kell adniuk egy zúgó hangot, hogy a gyalogosok a lehető legnagyobb eséllyel észrevegyék, hogy jön egy ilyen. A Teslák egy ideig a zümmögés mellett a megrendelő kérése szerint játszhattak szinte bármit: kecskemekegést vagy akár fingó hangot is. Steven Cliff, a közlekedésügyi minisztérium autós részlegének egyik egykori igazgatóhelyettese szólt a Teslának, hogy ez így nem helyes, szabályellenes. Egy éven át vitatkoztak erről, de a Tesla végül elengedte a fingó autókat.

„A mókarendőrség kényszerített minket erre (sóhaj)”

– írta az esetről Musk.

Ennél azonban voltak nagyobb problémák is. 2022 elején Cliff jelentésekből megtudta, hogy potenciálisan több tízezer Tesla szoftverével komoly problémák vannak.

Musk nagy álma, hogy az autók képesek legyenek teljesen önállóan elvezetni magukat (Full Self Driving – FSD). A Teslákban (és egyébként más márkák autóiban is) van is olyan funkció, ami már hasonlít erre. Azonban 2022-ben kiderült, hogy a Tesla szoftverének egyik verziójában a – jobb szó híján – félrobotpilóta nem megállt a stoptábláknál, hanem legfeljebb 10 km/h-val elhajtott mellettük. Cliff csapata azonnal szólt a cégnek, hogy ez így tilos, vegyék ki a funkciót. Cliff azt mondta, hogy a teslások leginkább zavarodottnak tűntek a kérés miatt.

„Az emberek pont ezt csinálják. Mutassa meg az adatokat, amik alapján ez veszélyes”

– válaszolták.

A minisztérium felhívta a Tesla figyelmét, hogy nem kéne úgy programozni számítógépeket, hogy azok direkt megszegjék a szabályokat, és követelték, hogy hívják vissza a funkciót – ez a lépés teljesen szoftveres lett volna, nem az autókat kellett bezúzni. Egy csomót vitatkoztak ezen, a Tesla megpróbált ellenállni, de a határidő előtti napon végül visszahívták a stoptáblán áthajtós verziót.

„Ez egy kicsit olyan, mint egy család. Meddig csinálhatok valamit anélkül, hogy rám szólnának”

– magyarázta Cliff.

Musk és a Tesla szerint a robotpilóta, a teljes önvezetésnél eggyel butább technológiájuk teljesen biztonságos. Az elmúlt hónapokban azonban kiderült, hogy egyre több olyan baleset történik, amikor valamelyik vezetéssegítő funkció be van kapcsolva Teslákban. Ebben persze biztos benne van, hogy több ilyen autó kerül az utakra, tehát elméletben nem meglepő, hogy több okoz balesetet, de a funkciónak elvileg legalább olyan biztonságosnak kell lennie, mint egy emberi sofőrnek.

Augusztus végén Musk pont az FSD-t mutatta be a Twitteren, pontosabban egy olyan verzióját, ami még csak a Teslánál létezik, még a bétatesztelőknél sincs kint. Nagyjából 45 percig kocsikáztak, amit Musk a Twitteren streamelt is, azonban egyszer csak a Teslája – pontosabban az FSD – úgy döntött, hogy elég volt a várakozás, és hiába volt piros a lámpa, nekiindult egy kereszteződésnek. Musk kuncogva lefékezett:

A minisztérium egyik névtelenséget kérő beosztottja szerint a Tesla felszólította a minisztériumot, hogy jelentésükben titkosítsák az arra vonatkozó adatot, hogy a funkció be volt-e kapcsolva a balesetekkor. Ehhez egyébként joguk van. Cliff azt mondta, hogy több adatot is látott, ami alapján a Teslák sokkal gyakrabban karamboloztak mentőautókkal, mint bármelyik más gyártó autói. Hozzátette, hogy nem minden esetben egyértelmű, hogy valamelyik önvezető funkció be volt-e kapcsolva, még folynak a vizsgálatok.

Nemcsak a közlekedési minisztérium szabályaira hányt fittyet a Tesla, a munkavédelmi hatóságnál (OSHA) is kihúzta a gyufát. Az OSHA-nak elvileg az is az egyik feladata, hogy ellenőrizze, hogy például gyárakban milyenek a munkakörülmények. Azonban akkora a terhelés, és olyan kevés emberük van, hogy gyakorlatilag képtelenek arra, hogy ezt a feladatot rendesen ellássák. Emiatt sokszor a munkáltatók jelentéseire támaszkodnak, de ebből gyakran adódnak problémák.

„Az iparban általánosan nagy az aluljelentés, és Elon Musk ezt művészi szintre emelte. Az egész országban rossz az egészségügyi és a biztonsági helyzet. És ez még rosszabb azoknál a cégeknél, amiket az Elon Muskhoz hasonló emberek vezetnek, mert ők ideológiai alapon utasítják el az államilag előírt közegészségügyi szabályokat” – mondta Garrett Brown, a kaliforniai munkaerővédelmi hatóság korábbi ellenőre.

„Ehhez hozzá kell vennünk, hogy a világegyetem urának tartja magát, és azt gondolja, hogy ezek a szabályok nem vonatkoznak az olyan emberekre, mint ő”

– mutatott rá Jordan Barab, a munkaügyi minisztérium korábbi titkárhelyettese.

Ennek legjobb példája valószínűleg az volt, amikor 2020 márciusában beindult a koronavírus-járvány, és az Egyesült Államokban szigorú lezárásokat vezettek be. Musk azonnal Twittert ragadott, és totális diktatúrát, rendőrállamot, 1984-et kiáltott. Többször megjósolta, hogy a vírus pár héten belül el fog tűnni (azóta sem tűnt el), és azt mondta a dolgozóinak, hogy be kell menniük a munkahelyükre.

Az Alameda megyei Tesla-gyár a legtermelékenyebb az Egyesült Államokban, de a megyei vezetés döntése miatt 2020 áprilisában továbbra is zárva kellett tartaniuk. Musk külsős pénzügyi elemzőkkel egyeztetett, amikor egyszer csak elpattant benne valami. „Szerintem ez az emberek otthonukba való bebörtönzése, szembe menve minden alkotmányos jogukkal. Mi a fasz? Felháborító. Felháborító. Ez fasizmus. Ez nem demokratikus. Ez nem szabadság. Adják vissza az embereknek az istenverte szabadságukat” – kelt ki magából, amikor a beszélgetésben előjöttek a lezárások.

Ezek után tovább méltatlankodott a Twitteren, és azzal fenyegetőzött, hogy a szabályok ellenére – és a dolgozók egészségével egyáltalán nem törődve – ki fogja nyitni a gyárat. Sőt, még azt is belengette, hogy bepereli a megyét, vagy átviszi a gyárat máshova. Végül tényleg újra beindította a gyárat, amire a megye egyszerűen rábólintott. Bár már korábban is voltak jelek arra, hogy hajlamos hajmeresztő kijelentésekre (vagy a szabályok áthágására), ez volt a radikalizálódása első látványos lépése. Innen már nem volt messze a Twitter ki-be táncolós megvásárlása és az álhírek népszerűsítése.

A New Yorkernek gyakorlatilag mindenki azt mondta – ilyen-olyan formában –, hogy Musk szereti a rivaldafényt, valamint hogy tényleg alapvető célja, hogy „megmentse” az emberiséget. Ugyanakkor azt is hozzátették, hogy csak és kizárólag a saját víziója alapján mentene meg mindenkit, és csak úgy, ha ő a hős a történetben – és persze a saját szabályai szerint, ezért hajlamos figyelmen kívül hagyni az állami szabályozásokat.

Viszont az Egyesült Államokban megkerülhetetlen szereplővé vált. Egyrészt a NASA–SpaceX szerződések, másrészt az elektromos autói miatt. A Tesla viszonylag gyorsan kiépített egy óriási töltőhálózatot, ami kapóra jön egy kormánynak, ami megpróbálja szépen lassan kivezetni a fosszilis üzemanyagokat. Biden kormánya azt tervezte, hogy bevezetnék, hogy minden elektromos autóhoz ugyanolyan töltőre legyen szükség – ami nem egy forradalmi, polgárpukkasztó gondolat, hát a hagyományos autóknál is így van. Viszont Musk ennek nem örült volna, és mivel meghatározó figura az iparban (és több másikban is), a kormány eltolta a tervezett szabályozást. Ebből az lett, hogy ha más gyártók autóinak is elérhetővé teszik a töltőiket, több milliárd dollár adókedvezményt kapnak.

Rajta múlik az ukrán honvédelem is

Musk az elmúlt húsz évben remekül felmérte, hogy melyek azok a területek, amelyeken a privatizáció miatt már alig volt jelen az állam, viszont hosszú távon fontosak, és bevásárolta magát ezekbe. De ez a fajta ambíciója nem ismer országhatárokat.

Amikor 2022 februárjában Oroszország lerohanta Ukrajnát, azonnal elkezdték támadni a kritikus infrastruktúrát, beleértve az internetet is. A vezetés és néhány, külföldön élő, techiparban dolgozó ukrán arra jutott, hogy a problémára lenne egy jó megoldás: Elon Musk Starlinkje. Mihajlo Fedorov miniszterelnök-helyettes a Twitteren írt a milliárdosnak, hogy ha lehet, kérnék a Starlink privát műholdas internetszolgáltatását.

Ekkor Musk újra magára öltötte a Tony Stark-os, jótékony milliárdos köpenyét, és néhány órán belül válaszolt, hogy elérhető Ukrajnában a Starlink, küldi a használatához szükséges terminálokat. Áprilisban kiderült, hogy valójában nem puszta szívjóságból tette, 3 millió dollárt kapott ezért az Egyesült Államoktól.

Mikola, az ukrán katona, akinek az volt a feladata, hogy működtesse a Starlink-összeköttetést a frontvonalon, azt mondta, hogy gyakorlatilag az a csatatéren való kommunikációjuk gerince. Azonban nem számoltak azzal, hogy egy szeszélyes ember kezében van ez a gerinc.

2022 októberében Musk bejelentette, hogy a 150 milliárd dollárt érő cége nem tudja tovább finanszírozni Ukrajnának a Starlinket, nagyjából évi 400 millió dolláros költséggel számolnak. Ez természetesen nagy felháborodáshoz vezetett, úgyhogy a hír másnapján bejelentette, hogy pokolba a pénzügyi problémákkal, marad Ukrajnában a Starlink. Megjegyezte, hogy más cégek több millió dollár állami támogatást kapnak, ami kicsit ironikus, ugyanis az ő cégei is több milliárd amerikai adódollárt kaptak már szerződések és adókedvezmények formájában.

A New Yorker szerint ekkor már nemcsak pénzügyi aggályai voltak, hanem morálisak is. Nem örült, hogy hadászati célra használják a technológiáját. Egy októberi, aspeni konferencián már azt fejtegette, hogy az ukránoknak le kéne ülniük tárgyalni Vlagyimir Putyin orosz elnökkel. A volt üzlettársa, Reid Hoffman szerint „teljesen bekajálta, amit Putyin előadott”. Egy héttel később Musk előállt a saját béketervével, ami szerint új népszavazásokat kell kiírni, hogy átszabják Ukrajna határait, és a Krímet orosz területként írta le. Szavazást indított a Twitteren, ahol közel hatvan százalék elutasította a tervét.

Október 28-án Dmitrij Medvegyev, Oroszország Biztonsági Tanácsának elnökhelyettese a Twitteren szólította fel Muskot, hogy kapcsolja le a Starlinket. Egy héttel később, november 4-én a déli fronton harcoló ukrán katonák hirtelen azzal szembesültek, hogy nincs internet.

„Nagyon közel jártunk a frontvonalhoz. Átléptünk a határon, és a Starlink nem működött tovább. A kommunikáció lehalt, az egységek magukra maradtak. Amikor támadsz, fontos, hogy az egységek folyamatosan megkapják a szükséges információt. A parancsnokok kénytelenek voltak kiautózni a csatatérre, hogy rádión irányítsák az embereiket, ami nagyon kockázatos. Tiszta káosz volt”

– mondta Mikola.

Nagyjából 1300 Starlink-terminál esett ki a hálózatból. Azonnal megindult a telefonálgatás. Az amerikaiak nem sokat tudtak tenni, hogy segítsenek. Mivel nem kötöttek szerződést Muskkal, nem tudták szerződésszegésért megbüntetni, illetve kényszeríteni a szolgáltatás visszakapcsolására. Ekkor merült fel, hogy szükség van valamire, ami legalább egy kicsit megköti Musk kezét, ami néha túl gyorsan jár.

Colin Kahl, a védelmi minisztérium egyik vezetője felhívta Muskot, és közölte, hogy nagyon sokat segít, sajnálja, hogy ilyen drága, de ezzel nem vet véget a háborúnak. Azonban nem sikerült azonnal meggyőznie, és úgy érezte, mintha Musk attól félne, hogy Putyin megharagszik rá. Musk a hívás közben is említette, hogy beszélt az orosz elnökkel, és már a béketerv vázolása előtti hetekben is ezt állította egy ismerősének.

Kahlnak egészen ijesztő dolgokat is mondott. Például közölte, hogy látja maga előtt a laptopján, hogy a Starlink-használat alapján mikor mi történik a csatamezőn – majd pár perccel később megjegyezte, hogy milyen jót beszélgetett Putyinnal. Ez nem ideális az ukránok szemszögéből. Végül negyedórányi győzködés után beadta a derekát, és visszakapcsolták a terminálok elérését.

Azonban a vezetők rájöttek, hogy ez a rendszer így nem működhet tovább. Németország tízezer terminált vett Ukrajnának, és az Európai Unió is tervez hasonló beruházást. Februárban megint korlátozták az ukrán hadsereg Starlink-elérését, mert a SpaceX szerint nem kommunikációra, hanem drónok irányítására használták. Musk azt tweetelte, hogy ha nem korlátozzák, az a harmadik világháború kitöréséhez vezethet. A Pentagon végül júniusban kötött szerződést a SpaceX-szel, megvásárolták a Starlink szolgáltatását Ukrajnának.

Musk nincs jól

A Muskot személyesen ismerők szerint a furcsa, néha csapongó viselkedése mögött az áll, hogy saját maga találja ki, milyen gyógyszert szedjen. A milliárdos saját bevallása szerint jelenleg egy dél-texasi házban él, közel egy SpaceX-központhoz. Egy interjúban azt mondta, hogy elég magányosan érzi magát. Arról is beszélt, hogy a karrierje egy hullámvasút – magas csúcsokra ér fel, viszont nagyon mélyek a hullámvölgyek, és végig stresszes. Ezen valószínűleg nem segített, hogy kénytelen volt kifizetni 46,5 milliárd dollárt a Twitterért, aminek értéke azóta bezuhant, és rengetegen gúnyolják emiatt – mondjuk, nagyon sok lelkes rajongója is van az oldalon, akikkel gyakran tweetelgetnek egymásnak.

Az általános megítélése azonban rengeteget romlott. Tíz éve még ő volt a bohókás milliárdos, akinek nagy álmai vannak, amik egyébként jól hangzanak az emberiségre nézve. Ha valaki utánajárt, hogyan vezeti a cégeit, már lehetett látni, hogy ez a kép így nem feltétlenül teljes, de az átlagember leginkább ennyit látott belőle. Aztán jött a pedofilozás, a járvány közben tanúsított viselkedése, a Twitter megvásárlása és leépítése áramvonalasítása, és a „woke-ság” és a „cenzúra elleni küzdelem”.

„Az élete egy szívás. Borzalmasan stresszes. Hihetetlenül odaadó a cégeivel. Lefekszik aludni, és amint felkel, már emailekre válaszolgat. Az emberek 99 százaléka soha nem fog ennyire megszállott valakit ismerni, vagy olyat, aki ilyen magas a toleranciával bírja a személyes áldozatokat”

– mondta egy közeli ismerőse.

2018-ban a New York Timesnak adott egy interjút arról, hogy milyen hihetetlenül stresszes éve volt. Magát az interjút is érdemes elolvasni, de fontos eleme, hogy a Tesla igazgatótanácsa is aggódott amiatt, hogy mennyi vényköteles altatót szed, ami hallucinációkat is okozhat. A Wall Street Journal júniusban írt arról, hogy ketaminnal kezeli a depresszióját. Joe Rogan podcastjában füvezett, ami miatt a NASA vizsgálatot indított a SpaceX-nél.

Tehát a stresszes élete, a lelki problémái, a gyógyszerek és a csökkenő népszerűsége valószínűleg mind hozzájárulnak ahhoz, hogy ilyen ellentmondásos karakter. Ezen valószínűleg nem segít az sem, hogy ekkora a befolyása több, kifejezetten fontos iparágban. Az biztos, hogy az álmai nem változtak: teljesen önvezető autók és ember a Marson. Valószínűleg a közeljövőben is ezek fogják leginkább foglalkoztatni – és nem számít, hogy kin kell emiatt átgyalogolnia.

(Bár már ez a cikk sem rövid, ha érdekli a téma, mindenképp érdemes a New Yorker cikkét is elolvasni.)