Egy lépéssel közelebb kerültünk ahhoz, hogy kiderüljön, ki áll a rejtélyes QAnon-összeesküvés mögött

Több mint négy éve már annak, hogy a 4chan nevű online, anonim fórumon feltűnt Q első üzenete, az azóta eltelt időszakban pedig az egyik legbizarrabb konteós mozgalom épült a rejtélyes figura (szervezet?) köré: a QAnon mitológiája szerint létezik egy sátánista, pedofil kannibálokból álló árnyékszervezet, melynek tagjai leginkább prominens demokrata politikusok, illetve természetesen Soros György, a hálózat pedig komolyan érdekelt volt Donald Trump amerikai elnök megbuktatásában. A mozgalomnak számos támogatója van, a Capitolium megrohamozásába torkolló tavalyi washingtoni zavargásokban is komoly szerepet kapott – ha más nem, az ősszel elítélt QAnon-sámán biztos mindenkinek megvan –, legutóbb pedig amiatt került be a hírekbe, mert a támogatói megint hiába várták, hogy a feltámadó Kennedy segítse hatalomra Trumpot.

Egy ekkora horderejű konteónál természetesen felmerül az égető kérdés, hogy mégis ki a fene áll mögötte, most pedig úgy tűnik, hogy egy lépéssel közelebb kerültünk a megoldáshoz.

Egy, a New York Timesban pár napja megjelent cikk szerint gépi tanulásos módszerekkel két, egymástól független kutatócsapat is arra jutott, hogy a Q álnév mögött két ember rejtőzhet: az összeesküvés-elmélet első hangos támogatója, Paul Furber, illetve a Q üzeneteinek a 4chan után otthont adó 8chan tulajdonosának fia, a platform adminisztrátoraként tevékenykedő Ronald Watkins.

Az első apostol és a nagylelkű befogadó

Mielőtt rátérnénk a két kutatásra, első körben érdemes kicsit átvenni, hogy kikről is van szó, mert Furber és Watkins is meglehetősen érdekes figurák. A dél-afrikai fejlesztő-újságíró Furbert saját bevallása szerint mindig is lenyűgözte az amerikai politika, illetve az olyan hozzá kötődő összeesküvés-elméletek, mint a QAnon által lényegében továbbfejlesztett Pizzagate, melynek lényege nagyon röviden az, hogy megátalkodott demokrata politikusok titkos pedofilhálózatot üzemeltetnek, melynek a Comet Ping Pong nevű washingtoni pizzéria a központja. Furber így aztán nem meglepő módon az elsők között kezdte el népszerűsíteni a QAnon-mozgalmat, mindent megtett azért, hogy a lehető legtöbb emberhez eljusson annak üzenete.

Hasonlóan szorosan kapcsolódik a sztorihoz Ron Watkins is, aki még 2014-ben került be a képletbe az 8channél, ő dobott ugyanis mentőövet az alapító Fredrick Brennannek, aki ekkor már alig tudta fenntartani a platformot. Brennan sokáig védelmezte az egyre rázósabb tartalmaknak otthont adót 8chant, de 2016-ban besokallt, és távozott az adminisztrátori posztról. Az alapító helyére Ron érkezett, akinek az apja, Jim Watkins lett a tulajdonos. Ron volt az adminisztrátor akkor is, amikor 2017 végén Q átköltözött a platformra, arra hivatkozva, hogy a 4chanen már nincs biztonságban. Mivel Q később kizárólag az 8chanre posztolt, Ronnak emiatt eleve komoly szerepe volt az összeesküvés-elmélet felfuttatásában, de a férfi egyébként is nyíltan támogatta a mozgalmat.

A Q kilétét kutató szakértők és újságírók az utóbbi években Furber helyett inkább Watkinsre fókuszáltak, nem kis részben azért, mert ő és az apja is azon kevés emberek közé tartoztak, akik meg tudták erősíteni, hogy egy üzenet tényleg Q-tól származik-e. Fredrick Brennan, az 8chan – illetve 8kun, hiszen a három évvel ezelőtti christchurchi mészárlás után viszonylag hosszú időre lelőtt oldal most éppen ezen a néven létezik – alapítója is többször egyértelművé tette, hogy szerinte Watkinsék állnak a konteó hátterében. Két éve az Atlanticnek azt mondta, hogy Q vagy ismeri legalább az egyik Watkinst, vagy általuk lett felfogadva, később pedig egy podcastben arról beszélt, hogy eredetileg valaki más állt a név mögött, de később Watkinsék átvették az irányítást fölötte.

Brennan elmélete a tények ismeretében teljesen hihetőnek is tűnt, még a QAnonnel foglalkozó szakértők számára is, de Watkins érintettségét nemcsak ez az egy dolog látszott bizonyítani. A tavaly megjelent Q: A vihar felé című, a QAnonról szóló HBO-s dokusorozat készítője, Cullen Hoback ugyancsak arra jutott, hogy Ron Watkins állhat a konteó mögött, a rengeteg kutatómunka mellett azért is, mert szerinte Ron az egyik, a sorozathoz készített interjúban lényegében beismerte, hogy ő Q. A férfi éppen arról beszélt, hogy mit csinált az elmúlt három évben, a végén pedig azzal zárt, hogy gyakorlatilag ugyanazt csinálta, amit korábban anonim módon már igen, de Q-ként még soha. Végül persze elkente a dolgot azzal, hogy Q-ként még soha, hiszen nem ő Q, de Hoback akkor azt mondta, hogy szerinte Watkins egyértelműen elszólta magát.

Mindkét elmélet igaz lehet

Az eddigiek alapján tehát egyértelműen úgy tűnhetett, hogy Watkins állhat a háttérben, ám a jelek szerint mindkét irányba érdemes volt tapogatózni, ugyanis a most közzétett két kutatás szerint több mint valószínű, hogy mindkét férfi komoly szerepet vállalt nemcsak az elmélet népszerűsítésében, hanem a megalkotásában is. Az egyik kutatást a svájci OrphAnalytics kutatói végezték, akik három karakterből álló sorozatokra bontották le Q üzeneteit, majd megvizsgálták, hogy ezek a szekvenciák milyen gyakran ismétlődtek. A másikért két francia nyelvész felelős, akik gépi tanulásos módszerrel kerestek mintákat a szövegekben.

Noha a konkrét módszerek láthatóan nem egyeznek, mindkét kutatást a stilometria nevű tudományág alá lehet sorolni, melynek célja nagyon leegyszerűsítve az, hogy konzisztens és megismételhető kísérletekkel számszerűsítse a sajátos szerzői jegyeket egy szövegben. Ez persze egyelőre még egy elég képlékeny terület, ám az biztos, hogy működik – annak idején az FBI stilometriával bizonyította be, hogy Ted Kaczynski az Unabomber, de gépi tanulásos módszerrel sikerült bizonyítani azt is, hogy a Harry Potter-történetek szerzője, J.K Rowling áll a Kakukkszó című könyvet jegyző Robert Galbraith fedőnév mögött. A stilometriának az is nagy előnye, hogy számszerűsíteni lehet a modellek pontosságát, ebben az esetben pedig ezek nagyon pontosak voltak:

a francia kutatók arról számoltak be, hogy Watkins szövegeit 99, Furber szövegeit pedig 98 százalékos pontossággal tudták azonosítani a módszerükkel, a svájci csapat pedig 93 százalékos pontosságról beszélt.

A svájci és a francia kutatók is kizárólag a közösségi médiában megjelent bejegyzéseket vizsgálták, hogy a lehető legkevésbé zavarják össze a szoftvereiket, az eredményeik pedig azt mutatták, hogy Furber és Watkins szövegei mindenki máshoz képest kiemelkedő megegyezést mutattak a Q által közzétett bejegyzésekkel. Azt persze egyik csapat sem zárta ki, hogy mások is írhattak posztokat az évek alatt, de mint írták, minden jel arra utal, hogy a két fő szerző Furber és Watkins lehettek. Florian Cafiero, az egyik francia kutató azt is elmondta, hogy eleinte Furber szövegei domináltak, Watkins azonban egyre többször jelent meg az első hónapokban, végül pedig teljesen kiszorította a másik férfit az üzengetésből.

Ahogy arra mindkét kutatás rámutatott, 2018 elején drasztikusan megváltoztak a Q által közzétett üzenetek. A korábbi, szókratészi kérdésekkel tűzdelt szövegeket felváltották a felkiáltójeles, nagybetűs kijelentések és magyarázatok. 2018 elején, a változásokkal nagyjából egyszerre történt az is, hogy Q nyilvánosan arra kérte Watkinst, hogy erősítse meg, hogy továbbra is az eredeti Q posztol, amit a férfi meg is tett. Innentől pedig a két kutatás szerint gyakorlatilag csak Watkins stílusa fedezhető fel a szövegekben. Furber egyébként később arról írt, hogy valaki átvette az irányítást Q felett, és Watkins felelősségét is pedzegette, egy online közzétett visszaemlékezésben pedig az általa nagyra tartott összeesküvés-elméleteket validáló, korai üzenetekről merengett egy sort, ami elég árulkodó nyomnak tűnik.

A New York Times mind Furbert, mind Watkinst megkereste az ügyben, de természetesen mindketten tagadták, hogy ők állnának az egyébként 2020 decembere óta szótlan Q mögött. Furber azt nem vitatta, hogy a saját szövegei nagyban hasonlítanak Q-éra, de állítása szerint ennek az az oka, hogy annyira megérintette őt a modern konteópápa, hogy az a stílusára is hatással volt. Watkins ezúttal is kategorikusan tagadta, hogy ő lenne Q, de azt hozzátette, hogy szerinte több volt a jó üzenet, mint a rossz, Q pedig csak Amerika és az amerikai gyerekek biztonságáért harcolt. Így aztán a bizonyítékok ellenére továbbra sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ők álltak volna Q és a QAnon mögött. Az azonban biztos, hogy a két kutatás így is nagy lépést jelent az igazság kiderítése felé – pláne mert ahogy azt a Kakukkszó szerzőjét azonosító Patrick Juola is elmondta, két, egymástól független kutatás jutott ugyanarra a következtetésre.