Kossuth álnevei: Udvardy Tamás és James Bloomfield története

James Bloomfield Rush kettős gyilkosságért kirótt halálos ítéletét 1849. április 21. -én hajtották végre Angliában, Norfolk grófság székhelyén Norwich városában. Négy hónappal később, 1849. augusztus17-én miszter Bloomfield Magyarországról angolosan távozott Orsovánál Törökország irányába.

Meg kell jegyezni, hogy a temesvári csata után (1849. augusztus 9.) Orsova őrzését Eftimie Murgu bánsági román csapatai látták el. Bár lehet, hogy akkor ott Orsovánál Udvardy Tamás távozott Turnu-Severin felé? Ugyanis biztos, ami zicher alapon, miszter Bloomfield vitt magával Udvardy Tamás névre szóló útiokmányt is. Akkor viszont Mary Bloomfield lánykori neve Udvardy Tamásné lehetett?

Udvardy – Bloomfield úr Aradon az útiokmányokban megadott személyleíráshoz igazította a sérót. „Személyleírását már úgy adta meg benne, ahogyan közben külsejét átalakította. Mert ismeretlenné tette magát már az aradi várban és ez mutatja legszomorúbban, hogy mit várt akkor Görgeitől. Szép szakállát leborotváltatta, bajuszát rövidre nyíratta, haját hátrafésülte, feltakarván ezzel kopasz homlokát.” – írja Hajnal István. Szintén Hajnal István: „Készen voltak, aláírva az aradi hatóságoktól, olyan igazolványok is, amelyek az ország belsejében biztosították a szabad utat. Szükség volt ilyenre is, szintén álnév alatt, hogy Görgei előőrsei fel ne tartóztassák. Nemesi előnevét használva, Udvardy Tamás névre állította ki Kossuth ezt az igazolványt.”

Szóval kellett oda jövőkép meg magyarságszolgálat meg tevékenységéért felelősséget vállaló magyar politikus, hogy egy hónappal a temesvári végzetes csata előtt Gr. Batthyány Kázmér külügyminiszter ilyen okmányt állítson ki: „Alulírt, Magyarország külügyminisztere, bizonyítom hogy a levelemet mutató Bloomfield, Angliából, Manchesterből, mintegy két év óta Pesten, Magyarországon tartózkodik s magát törvényes angol útlevéllel ellátottnak igazolta. Azonban útlevele a jelen zavaros hadi viszonyok között a hatóságnál, hova azt benyújtá, eltévedvén, e körülmény a nevezett egyén igazolására ezennel bizonyíttatik s ezen bizonyítványnak angol útlevele pótlékul tekintésére minden belföldi hatóságok utasíttatnak, külföldiek pedig felkéretnek. Kelt Pesten, július 4-én, 1849.”

1849. augusztus 15-én Kossuth megérkezik Orsovára. James Bloomfield névre szóló angol útlevelet kér a belgrádi angol konzulátustól, mellékeli hozzá a magyar külügyminiszter ajánló sorait is. („Kossuth idegen útlevélért Belgrádba küldött, az ottani barátságos angol konzulhoz” – Hajnal István)

Kossuth 1849. augusztus 17-én Orsovánál lépi át Magyarország határát. Kicsi a valószínűsége annak, hogy a bánsági román fegyveresek akadálymentesen rittyentették volna Shakespeare nyelvét, ergo nem vonták kétségbe miszter Bloomfield személyazonosságát. Annál inkább gyanútlanok és gavallérosan előzékenyek voltak miszter Bloomfielddel, mivel vezérük jó kapcsolatot ápolt Kossuth Lajossal.

Valószínűsíthető, hogy utazónk nem teljesen vaktába, előkészítetlen vágott neki Orsovánál a török (szerb) határnak, hisz szándékában állt bizonyos ékszereket is magával vinni. Ismerve a becstelen balkáni állapotokat, csak nem kockáztatta James – Tamás, hogy pénzmosás gyanúját ürügyként felhasználva kirabolják őt a románok.

Kis népünk nagy történelmének vannak ilyen zsenánt pillanatai. Ezekről magyarember mélyen hallgat, miként teszi ezt a magyar fehérnép is. De „nőügyekkel nem foglalkozunk”, ezért a magyar fehérnépről suhun sem teszünk említést.

Udvardy – Bloomfield a későbbiekben Louis Kossuth álnéven erős magyaros akcentussal tartott angol nyelven beszédeket.

Jelenleg az a gondolat bánt engemet, hogy a székelyek vajon megfogadják-e Orbán Balázs intelmeit (Nem! Nem! Soha nem „annak”, hanem az igazinak a tanácsát) és ennek értelmében vajon megpróbálják korrigálni hebehurgya eleik nyergestetői meggondolatlan heveskedését azzal, hogy 2026 márciusának idusán az Orosz Föderáció Budapesti nagykövetét kérik fel vezérszónoknak.

Források:

• Margaret M Botos M.A.: Zsuzsanna Kossuth;
• Reznák Erzsébet: Kossuth Lajos kilencvenkét éve, Ceglédi Füzetek 34., Kossuth Múzeum – Cegléd, 2002;
• Hajnal István: A Kossuth emigráció Törökországban, Magyar Történelmi Társulat, Budapest, 1927