Sosem volt még ennyire szétterült olimpia, mint ami most következik

„Nem lesz olimpiai falu, nem lesz olimpiai szellemiség. Mindannyian különböző helyeken leszünk” – mondta négy évvel ezelőtt Federica Brignone olasz síelő, aki akkor úgy gondolta, hogy nem is indul majd el a számára hazai rendezésű olimpián, mert nem élheti át azt, amit igazán szeretne.

A mostani téli olimpia a Milánó-Cortina 2026 nevet viseli két központjára utalva, de ennél jóval több helyszínen rendezik meg a játékokat, alaposan feladva a leckét azoknak a nézőknek, akik sok versenyszámot szeretnének élőben követni. A két névadó várost közel ötórányi autózás választja el egymástól, az összes helyszín pedig egy nagyjából egyötöd magyarországnyi területen, 22 ezer négyzetkilométeren szóródott szét. Hasonló széttagoltságra még nem volt példa az olimpiák történetében, még ha egy-egy sportág időnként távol is volt a központi várostól. Ha valaki az összes helyszínt egy útra fűzné fel, 850 kilométert, körülbelül 13 órát kéne autóznia.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság lassan már több mint egy évtizede a zászlajára tűzte a fenntarthatóságot pénzügyi és környezeti értelemben is, és arra próbálja sarkallni a rendezőket, hogy elsősorban már meglévő vagy ideiglenes használatú létesítményekbe vigyék az olimpiai versenyeket. Az egyre újabb és nagyobb betonmonstrumok, infrastruktúra-elemek temérdek pénzt emésztenek fel, és az építkezésekkel több millió tonnányi szén-dioxid is a levegőbe kerül. Sőt, ahogy például az előző két téli olimpiánál, Phjongcsangnál és Pekingnél láthattuk, néha hatalmas erdőterületeket is leradíroztak hegyekről a sípályák kedvéért.

Az olaszoknak a téli sportokban nagy hagyományaik vannak, és már két téli olimpiát is rendeztek, 1956-ban Cortina d'Ampezzóban, 2006-ban pedig Torinóban. Az utóbbi területileg kompakt volt, a havas számok helyszínei az észak-olasz nagyvárostól száz kilométeren belül voltak, egymáshoz egészen közel. Erre a megoldásra mutogatva jogos lehet a felvetés, hogy ha akkor sikerült, akkor most miért nem. Jórészt a már említett takarékossági törekvések miatt, amikből egyenesen következett, hogy a rendezők olyan helyszíneket és létesítményeket vonnak be, amelyek már bizonyítottak a legmagasabb szinten is. Észak-Olaszország gyakorta házigazdája az alpesisí-, a sífutó-, a síugró-, a biatlon-, a bob- vagy snowboard-világkupáknak, de gyakorlatilag az összes téli olimpiai sportágat fel lehetne sorolni, így a szervezőknek csak ki kellett választaniuk a legmegfelelőbb vagy legikonikusabb helyszíneket. Ezzel a lépéssel, az építkezések megspórolásával a költségvetést is szűkebbre lehetett szabni, és a szétszórt olimpiával több régió gazdagodhat a beruházásokkal és a turisztikai bevételekkel.

A két központ mellett a bő két hét alatt még négy helyszínen rendeznek versenyeket: az osztrák határ közelében húzódó Anterselvában, ami a biatlon rajongóinak lehet ismerős, a svájci határnál lévő Bormióban és Livignóban, valamint a Trentino tartományban található Val di Fiemmében.

„Nem tetszik ez nekem. Az a menő, amikor mindenki egy helyen van. Azért vagyok itt, hogy új külföldi barátaim legyenek, minden kultúrával találkozzak, és erre megosztanak minket” – mondta még az előző olimpián a síelő Lucas Braathen.

Az olimpia házigazdái ezeket a félelmeket igyekeztek eloszlatni, és minden helyszínen kialakítottak olimpiai falut vagy ahhoz hasonlót – hiszen a nagy távolságok miatt értelmetlen lett volna mindenkit egy helyre gyömöszölni. A hat hely közül viszont Milánó az egyetlen, ahol az olimpiai után is hasznosítani fogják a sportolók szálláshelyét, kipipálva ezzel az olimpiák mostanában divatossá váló jelszavát, az örökséget. A tervek szerint 1700 diák költözhet majd be a játékok végeztével az olimpia miatt felhúzott lakótömbökbe. Cortinán az újkori olimpiák hőskorában előforduló, barakkokra emlékeztető mobilházakból alakítottak ki egy puritánnak tűnő lakónegyedet. A 377 ház körülbelül 1400 sportolót tud befogadni. Bormióban és Anterselvában 400-400 főt helyeznek el, Livignóban ezret, itt nincsenek külön sportolói faluk, ezeken a településeken a síturizmust kiszolgáló hoteleket és egyéb szállásokat foglalták le az olimpikonoknak. Predazzóban egy vámügyi iskola 900 fős kollégiuma szolgálja ki az olimpiát.

Az elmúlt napokban megjelent fotók és beszámolók alapján a két nagyobb központ olimpiai faluja olyan képet mutat, mint korábban bármelyik: a legkülönbözőbb országok képviselői találkoznak egymással, még ha nincsenek is akkora tömegek. Ezzel együtt a szurkolóknak és a helyieknek is lehet majd hiányérzetük. Torinóban az éremátadásokat mindig a városközpontban tartották, de a nagy távolságok miatt most nincs esély hasonlóra. A szétszórt olimpia korlátozza azt is, hogy a szurkolók hány és milyen eseményt tudnak megnézni élőben, nincs esély átugrani mondjuk az alpesi síről a rövidpályás gyorskorcsolyára. A négy-öt órás autóutak szűkebb területre szorítják be azokat, akik több sportágra lennének kíváncsiak ugyanazon a napon. A Telexen persze olvasóink semmi lényegesről nem maradnak le, a téli olimpiai mellékletünkben mindent megtalálhatnak.

A sok helyszín a környezeti fenntarthatóságot is szolgálná, de ennek ellene is dolgozik, ha több ezren vállalnak be napi több száz kilométeres autózásokat, és máris megugrik a közlekedésből származó szén-dioxid-kibocsátás. Gloria Zavatta, az olimpiai fenntarthatósági igazgatója azt mondta, hogy ők mindenkit a közösségi közlekedés előnyben részesítésére biztatnak a repüléssel és az egyéni utazásokkal szemben, de erre ennél több ráhatásuk nincs. Fő közlekedési eszköznek a vonatot tekintik, de a hegyi központok egyikéig sem vittek el korábban vasutat, így az utolsó 30-40 kilométert mindenkinek közúton kell megtennie, és nagy a félelem, hogy ez borzasztó lassú haladással és hatalmas dugókkal járhat a legnépszerűbb események idején.

A téli sportok jelentős elszenvedői a klímaváltozásnak, egyre kevesebb a hóbiztos terület, még az Alpok nagyobb magasságban lévő síterepein is. Míg korábban inkább csak vészhelyzetre táraztak be az olimpiák szervezői havat vagy készítettek műhavat, ma már egyre inkább ez a megszokott ügymenet. A milánó-cortinai játékokra 2,4 millió köbméter műhó legyártásával készülnek, ami persze hatalmas energiafelhasználással is jár.

Kirsty Coventry, a NOB elnöke néhány napja arra utalt, hogy át kell majd gondolniuk a mostani szétterült olimpiai modellt, mert vannak nehézségei. Például a tévés közvetítés költségei is megnőttek a sok helyszín miatt. „Hosszú két hét lesz az utazási idők miatt, de mindannyian ikonikus helyszíneket láthatunk gyönyörű helyeken” – mondta Coventry, és megerősítette, hogy a klímacélok és a felesleges építkezések elkerülése miatt döntöttek a mostani megoldás mellett.

Hiába kellett csak néhány létesítményt megépíteni az olimpiára, így sem sikerült mindent időre befejezni az olaszoknak. A hokimeccseknek otthont adó Santagiulia aréna a tervezettnél végül nagyjából négyezerrel kevesebb férőhelyes lesz, és pár hete még több helyiség volt benne félkész állapotban. A cortinai szánkó- és bobpálya is okozott némi feszültséget, ugyan maga a jégvályú időre elkészült, a kiszolgálólétesítményekkel késlekedtek, így a hivatalos tesztversenyeket csak szurkolók nélkül tudták megrendezni. A női síversenyeknek is otthont adó Cortina d'Ampezzóban egy héttel a rajt előtt még nem készült el az a kábellift, ami a nézőket szállítva jelentős terhelést venne le a közúti forgalomról. Ha nem tudják biztonságosan üzemeltetni az olimpia alatt, az jelentős szervezési nehézségeket okozhat, és biztonsági kérdéseket is felvet, derült ki Andrea Francisi, az olimpiai műveleti vezetőjének a kormányzathoz intézett leveléből.

Eredetileg arról volt szó, hogy a cortinai Eugenio Monti szánkópályát is csak felújítják, de a kritikusok szerint ez inkább teljes átépítés volt, aminek több száz idős fenyőfa is áldozatul esett, megint csak megcsúfolva a fenntarthatóság eszméjét. Félő, hogy ezt a fagyasztás miatt nagy energiaigényű pályát az olimpia után alig fogják majd használni – nem véletlenül merült fel korábban, hogy a szánkó- és bobversenyeket inkább Ausztria vagy Svájc megfelelő létesítményeibe kéne vinni. Az olaszok viszont a határon átnyúló együttműködések nehézségeitől való félelemben ezt a lehetőséget elutasították.