A kairói vívó világbajnokság első olyan versenynapján, amikor már érmeket osztottak, mindjárt megszületett az első magyar érem. A kardvívó Szilágyi Áron világbajnok lett.
A Vasas vívója az első fordulóban a kuvaiti Ammarit verte, a második körben volt egy kisebb hullámvölgye, a kínai Hszu 13–12-re vezetett ellene, aztán Szilágyi megrázta magát, és három tussal könnyedén befejezte a meccset. A nyolcaddöntőben a 2017-es világbajnok Szatmári András várt rá. Szilágyi jól kezdett klubtársa ellen, 6–1-re meglépett, és 15–9-re nyert is.
Az olasz Torrét a nyolc között 15–8-cal intézte el, a négy között a grúz Szandro Bazadze volt az ellenfele, akivel szemben az olimpiai elődöntőben megszenvedett. Most 15–11-re verte riválisát, és ezzel bejutott a döntőbe. Szilágyi ugyan háromszor nyert már olimpiát, világbajnokságon a bronzéremnél előrébb nem jutott.
A riválisa a nap meglepetésembere, a világranglista 81. helyén álló francia Pianfetti volt, aki meglehetősen nehéz ágra került, és a második fordulóban a világranglista-vezető koreai Kimet győzte le (15–13). A negyeddöntőben a tokiói olimpián ezüstérmes Samelén lépett át nagy izgalmak közt, egy tus döntött. Az elődöntőben a román Teodosiu sem tudta megállítani (15–11).
A fináléban az első tus a franciáé volt, Szilágyi pillanatok alatt fordított, de a francia zsinórban három találatot adott, és 4–2-re átvette a vezetést. Pianfetti 6–3-ra módosította az állást, ezek után kapcsolt rá igazán Szilágyi, és érezte meg, milyen akciókra van szüksége. Ötször talált, így 8–6-tal ő mehetett pihenőre. A kilencedik találatot videózás után kapta meg, utána adott a magyar vívó még egyet, így 10–6-ra vezetett.
A francia azonban nem hagyta magát, pontos vágásokkal, váratlan támadásokkal felzárkózott, és 14–12-ről egyenlített. Egy találaton múlt tehát az aranyérem sorsa, Szilágyi ekkor egy olyan akciót vett elő, ami után egyszer már megvágta ellenfelét – igaz, akkor a videózásnál nem neki adták a tust –, és most is sikerre vitte. A zsűri most is videózott, ám most neki adták a találatot, mert egyértelműen hamarabb érte el az ellenfelét.
„Egy világbajnokságon hétszer kell nyerni, az olimpia könnyebb verseny” – ezt a tokiói sikere után mondta, és már tavaly fogadkozott, hogy célba veszi a karrierjéből hiányzó aranyat. Ezt is megszerezte.
Az MTI-nek úgy értékelt, hogy önmagának hazudott volna, ha azt mondja, nem annyira fontos a világbajnoki aranyérem.
„Nagyon fontos volt ez az arany, és nagyon-nagyon örülök neki, hogy megvan. Elképesztő hullámhegyek és -völgyek voltak ebben a napban.
Amennyire jól sikerült vívnom például Szatmári András ellen, vagy amennyire össze tudtam szedni a vívásomat az elődöntőben Bazadze ellen, annyira nehezen ment az elméletileg könnyebb asszókban, vagy a papírforma szerint könnyebb ellenfelekkel szemben, mint például a döntőben. Nem számítottam rá, hogy Pianfetti ennyire jól fog vívni, és a második ellenfelem, a kínai Hszü is olyat mutatott, amire nem gondoltam előre. Örülök, hogy ezekből a nehézségekből jól tudtam kijönni, azokat a szituációkat is meg tudtam oldani, amelyek páratlanul nehezek voltak, amelyek fokozott koncentrációt igényeltek, illetve megújulást, új akciókat” – értékelt.
Nélküled nem tudunk működni
A Transtelex egy órányi működése nagyjából 80 lejbe kerül. Az olvasói mikroadományok azonban nem tartanak ki a hónap végéig. Legyél te is a támogatónk, csak veled együtt lehet Erdélynek saját, független lapja.
Támogató leszek!