A kairói vívó világbajnokság első olyan versenynapján, amikor már érmeket osztottak, mindjárt megszületett az első magyar érem. A kardvívó Szilágyi Áron világbajnok lett.
A Vasas vívója az első fordulóban a kuvaiti Ammarit verte, a második körben volt egy kisebb hullámvölgye, a kínai Hszu 13–12-re vezetett ellene, aztán Szilágyi megrázta magát, és három tussal könnyedén befejezte a meccset. A nyolcaddöntőben a 2017-es világbajnok Szatmári András várt rá. Szilágyi jól kezdett klubtársa ellen, 6–1-re meglépett, és 15–9-re nyert is.
Az olasz Torrét a nyolc között 15–8-cal intézte el, a négy között a grúz Szandro Bazadze volt az ellenfele, akivel szemben az olimpiai elődöntőben megszenvedett. Most 15–11-re verte riválisát, és ezzel bejutott a döntőbe. Szilágyi ugyan háromszor nyert már olimpiát, világbajnokságon a bronzéremnél előrébb nem jutott.
A riválisa a nap meglepetésembere, a világranglista 81. helyén álló francia Pianfetti volt, aki meglehetősen nehéz ágra került, és a második fordulóban a világranglista-vezető koreai Kimet győzte le (15–13). A negyeddöntőben a tokiói olimpián ezüstérmes Samelén lépett át nagy izgalmak közt, egy tus döntött. Az elődöntőben a román Teodosiu sem tudta megállítani (15–11).
A fináléban az első tus a franciáé volt, Szilágyi pillanatok alatt fordított, de a francia zsinórban három találatot adott, és 4–2-re átvette a vezetést. Pianfetti 6–3-ra módosította az állást, ezek után kapcsolt rá igazán Szilágyi, és érezte meg, milyen akciókra van szüksége. Ötször talált, így 8–6-tal ő mehetett pihenőre. A kilencedik találatot videózás után kapta meg, utána adott a magyar vívó még egyet, így 10–6-ra vezetett.
A francia azonban nem hagyta magát, pontos vágásokkal, váratlan támadásokkal felzárkózott, és 14–12-ről egyenlített. Egy találaton múlt tehát az aranyérem sorsa, Szilágyi ekkor egy olyan akciót vett elő, ami után egyszer már megvágta ellenfelét – igaz, akkor a videózásnál nem neki adták a tust –, és most is sikerre vitte. A zsűri most is videózott, ám most neki adták a találatot, mert egyértelműen hamarabb érte el az ellenfelét.
„Egy világbajnokságon hétszer kell nyerni, az olimpia könnyebb verseny” – ezt a tokiói sikere után mondta, és már tavaly fogadkozott, hogy célba veszi a karrierjéből hiányzó aranyat. Ezt is megszerezte.
Az MTI-nek úgy értékelt, hogy önmagának hazudott volna, ha azt mondja, nem annyira fontos a világbajnoki aranyérem.
„Nagyon fontos volt ez az arany, és nagyon-nagyon örülök neki, hogy megvan. Elképesztő hullámhegyek és -völgyek voltak ebben a napban.
Amennyire jól sikerült vívnom például Szatmári András ellen, vagy amennyire össze tudtam szedni a vívásomat az elődöntőben Bazadze ellen, annyira nehezen ment az elméletileg könnyebb asszókban, vagy a papírforma szerint könnyebb ellenfelekkel szemben, mint például a döntőben. Nem számítottam rá, hogy Pianfetti ennyire jól fog vívni, és a második ellenfelem, a kínai Hszü is olyat mutatott, amire nem gondoltam előre. Örülök, hogy ezekből a nehézségekből jól tudtam kijönni, azokat a szituációkat is meg tudtam oldani, amelyek páratlanul nehezek voltak, amelyek fokozott koncentrációt igényeltek, illetve megújulást, új akciókat” – értékelt.
A Transtelex egy egyedülálló kísérlet
Az oldal mögött nem állnak milliárdos tulajdonosok, politikai szereplők, fenntartói maguk az olvasók. Csak így lehet Erdélyben cenzúra nélkül, szabadon és félelmek nélkül újságot írni. Kérjük, legyél te is a támogatónk!
Támogató leszek!