Európa egyik leggazdagabb ásványvízkincsén ül, mégis a csőd szélére sodródott az állami ásványvíztársaság

Különleges tehetség kell ahhoz, hogy egy állami vállalat úgy termeljen vaskos veszteséget, hogy közben gyakorlatilag egyeduralkodó a piacon, és Európa egyik leggazdagabb ásványvízkészletén csücsül. Az Országos Ásványvíztársaságnak (SNAM) mégis sikerült összehoznia ezt a mutatványt: a G4Media tényfeltáró cikke szerint a cég húsz év folyamatos nyereségesség után 2025-ben először fordult át veszteségbe, az adósságállománya tízéves csúcsra ugrott, miközben a vezérigazgatói székben és az igazgatótanácsban egymásnak adják a kilincset a politikai ejtőernyősök.

Azt mondani sem kell, hogy Románia birtokolja az európai kontinens természetes ásványvízkészletének mintegy harminc százalékát, a hazai kitermelés pedig a kelet-európai összmennyiségnek mintegy tizedét teszi ki. A palackozók két úton juthatnak hozzá ehhez a természeti kincshez: vagy közvetlen bányászati engedéllyel, vagy pedig a piac felét lefedő 41 kitermelési licenccel rendelkező ásványvíztársaságon keresztül, amely gyakorlatilag közvetítőként szedi be a járadékokat a magáncégektől. Elméletben ez egy aranytojást tojó tyúk, amely minimális kockázattal hajtja a hasznot a gazdasági minisztérium alá tartozó cégnek. A valóságban viszont az állami vállalat 2025-ben mintegy 4,27 millió lejes veszteséget hozott össze közel 50 millió lejes forgalom mellett, holott előzetesen még 3,2 milliós tiszta profit volt az előrejelzés az évre.

A hirtelen bezuhanást a jelenlegi vezetés a „különleges körülményekkel” és a hatóságok packázásával magyarázza. Érvelésük szerint a bányászati felügyeleti hatóság (ANRMPSG) visszamenőleg is megemelte a bányajáradékokat, miközben a palackozók felé számlázott árak indexálása több mint fél évet csúszott különböző bürokratikus okok miatt. Mire a köbméterenkénti árat sikerült 43,25 lejről 56,80 lejre emelni, a bevételek elmaradtak a várttól, a cég adóssága pedig elérte a 10,8 millió lejt. A magyarázat akár hihető is volna, de a G4Media által megvizsgált számok azt mutatják, hogy a bajok kellős közepén a vállalat felelőtlenül gazdálkodott. A dolgozói létszám 2020 óta nem látott szintre nőtt, és többszázezer lejes behajtatlan követelést egyszerűen le kellett írniuk, mert az adós magáncégek időközben csődbe mentek.

A cégvezetés tavaly és idén is százezres szerződéseket kötött egy privát őrző-védő céggel a bukaresti központi irodára, noha az ingatlan bérleti díja eleve tartalmazta az épület őrzését, a videós megfigyelést és a kártyás beléptetést. Ugyanígy, miközben a fogyasztóvédelem és a közegészségügy szempontjából alapvető lenne a boltok polcaira kerülő vizek kötelező laborvizsgálata, az ásványvíztársaság hónapokig képtelen volt tető alá hozni az erre vonatkozó éves közbeszerzést, és a kiesést havi eseti megrendelésekkel és közvetlen vásárlásokkal foltozgatták szakemberhiányra hivatkozva. Székelyföldi vonatkozású botrány sem hiányzik az összesítésből: a hatóság 2025 őszén 50 ezer lejre büntette a vállalatot a bibarcfalvi és kisbaconi ásványvíz-lelőhelyek védelmi övezetének elhanyagolása és a feltárt szabálytalanságok miatt.

A legnagyobb hazai palackozó, a Romaqua Group épp 24 millió lejes kártérítésért perli a társaságot, miután állításuk szerint mikrobiológiailag szennyezett vizet kaptak a SNAM-tól, a hatóságok pedig elrendelték a teljes tétel visszahívását a boltokból és a palackozás leállítását. A palackozó szerint az állami közvetítő puszta léte egy kilencvenes évekbeli rossz politikai kompromisszum maradványa, amely megduplázza a piaci árakat.

A legrosszabb forgatókönyv azonban tényleg az volna, ha az ásványvíztársaság szétesne, mert eltűnése beláthatatlan következményekkel járna: az ellenőrizetlenül maradó lelőhelyek magánkézbe kerülésével felborulhat a környezetvédelmi és kitermelési egyensúly. Ami nem azt jelenti, hogy a mostani ellenőrzés tökéletes. A cikk egy bihari esetet említ, ahol egy magáncég egyszerűen rácsatlakozott a fővezetékre a mérőóra előtt, és havonta több ezer köbméter vizet szivattyúzott le feketén, amire a felügyelet csak utólag, a mérési anomáliák láttán eszmélt rá.

Az elmúlt hat évben négy vezérigazgató váltotta egymást a társaság élén, a politikai széljárásnak megfelelően. A posztot megjárta zaklatási botrányba keveredett korábbi PNL-s képviselő, de a szociáldemokrata vonal emberei is, miközben a jelenlegi vezető bruttó 31 ezer lejes havi fizetéssel gazdálkodhat. Az igazgatótanács eközben a mindenkori kormánypártok kifizetőhelyeként üzemel. A testületben az elmúlt években megfordultak PSD-s ex-rendőrök és korrupciógyanúba keveredett tisztviselők, a PNL káderei, majd amikor a tárca épp az USR-hez került, a párt emberei gyorsan be is töltötték az ötfős tanács többségét havi nyolcezer lejes tiszteletdíjért. Miközben a politikai klientúra éveken át a saját állami palackozóüzem megépítésének ötletével kampányolt a kormányprogramokban, a valóságban a nemzeti ásványvízkincset birtokló vállalat csődközeli állapotba került.