Az Eurostat szerint Románia az EU legolcsóbb országa, a valóságban mégis nehezebb a megélhetés

Hiába méri a Statisztikai Hivatal 11 százalékosra a fogyasztói árindex növekedését, az Eurostat legfrissebb adatai szerint Románia továbbra is az Európai Unió legolcsóbb tagállama maradt.

Az uniós statisztikai hivatal által számított tényleges egyéni fogyasztás mutatója alapján egy olyan áru- és szolgáltatáskosár, amely az EU-ban átlagosan 100 euróba kerül, nálunk mindössze 58,9 euróból kihozható. Ezzel a mutatóval Románia még a hagyományosan a legolcsóbbak közé sorolt Bulgáriát is megelőzi, ahol ugyanez a kosár kerek 60 euróba kerül. A szélesebb európai mezőnyben is csak olyan unión kívüli államok előznek meg minket, mint Bosznia-Hercegovina, Törökország vagy az abszolút listavezető Észak-Macedónia, ahol a közös kosár ára megáll 49,7 eurónál.

A kontinensen belüli szakadék elképesztő méreteket ölt, hiszen a legdrágább uniós államnak számító Luxemburgban két és félszer magasabbak a fogyasztói árak, mint Romániában. Ha pedig az Európai Szabadkereskedelmi Társulás tagjait is belevesszük a képletbe, a csúcstartó Izland lesz, amely 83,7 százalékkal haladja meg az uniós átlagot, így a legolcsóbb és a legdrágább európai piac között csaknem négyszeres a különbség.

A statisztika mögött meghúzódó gazdasági mechanizmusokat elemző Robert Inklaar, a Groningeni Egyetem professzora arra mutat rá, hogy a regionális áreltérések elsődleges motorja a munkabérek és a termelékenység közötti különbség. Azokban az országokban, ahol a munkavállalók produktívabbak, a fizetések is magasabbak, ez a bérszint pedig közvetlenül beépül mindazon szolgáltatások árába, amelyeket nem lehet külföldről importálni. Egy éttermi vacsora, egy fodrászat, a fogorvosi vizit, a lakbér vagy a bölcsődei ellátás ára kénytelen a helyi munkaerőköltséget követni.

A szakértő szerint ráadásul tévedés azt hinni, hogy ez a hatás csak a szolgáltatásoknál érvényesül. Még a határokon átívelő, globális árucikkek – mint a szupermarketek polcain lévő élelmiszerek vagy a ruházati termékek – árcéduláján is ott hagyja a nyomát a helyi gazdaság, hiszen a boltok bérleti díja, a logisztika, a szállítás és az eladók bére mind hozzáadódnak a végső árhoz, még ha kisebb arányban is, mint a szolgáltatások esetében. Ezt a képet alakítják tovább a logisztikai költségek, a határok megléte, valamint az eltérő áfakulcsok és fogyasztási adók.

A makrogazdasági adatsorok ugyanakkor csalókák, ha a mindennapi megélhetés felől nézzük őket, az Eurostat mutatói ugyanis kizárólag a nominális árakat hasonlítják össze, és egyáltalán nem tükrözik a lakosság jövedelmi szintjét. Ahogy Rainer Maurer, a Pforzheimi Egyetem professzora kiemeli, az eurózónán belüli árszínvonal egyértelmű pozitív korrelációt mutat az egy főre jutó bruttó hazai termékkel, vagyis Európa legdrágább országai egyben a leggazdagabbak is.

Svájc vagy Dánia ugyan méregdrágának tűnnek a maguk 40-80 százalékos uniós átlag feletti áraikkal, ám a svájci vagy dán fizetések vásárlóereje olyan magas, hogy a helyiek számára ezek a magas árak sokkal kevésbé megterhelőek, mint a romániai árak az itteni fizetésekből. Románia hiába számít papíron olcsó bázisnak a nyugati fogyasztók szemében, az alacsony hazai jövedelmek és a kétszámjegyű infláció miatt a helyi lakosság számára a mindennapi megélhetés jóval komolyabb anyagi kihívást jelent, mint a kontinens magasabb árszínvonalú, de stabilabb fizetéseket biztosító felén.