A pandémia kevésbé viselte meg Romániát a 2008-as válságnál, de a társadalmi egyenlőtlenségek maradtak

Bár Románia egy főre eső GDP-je az Európai Unió átlagához viszonyítva jelentősen növekedett a kilencvenes évek óta, a gazdasági felzárkózás és a relatív szegénységi mutatók továbbra is problémát jelentenek. A gazdasági helyzet közvetlen hatással van a társadalmi attitűdre: a kormányba és a demokráciába fektetett bizalom csökken, az intézményekkel szembeni és az emberek közti bizalmatlanság pedig egyre csak nő, derül ki a Politică la minut és a Centrul pentru democrație și bună guvernare közös elemzéséből, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank felmérése alapján.

A jelentés a 2008-as gazdasági válság és a Covid-időszak jelenségeit és ezeknek hatását vizsgálja az emberek társadalmi-politikai hozzáállására. Kiderül, a gazdasági nehézségek, mint az adóemelés, a munkanélküliség és a jövedelmek visszaesése együtt járnak a kormányba, a demokráciába és a jóléti államba vetett bizalom csökkenésével. A fő következtetés szerint koherensebb és igazságosabb regionális fejlesztési és szociális védelmi politikák hiányában a gazdasági megosztottság hosszú távon politikai és társadalmi instabilitáshoz vezet.

Románia 2000 után az Európai Unió egyik leggyorsabb gazdasági növekedését produkálta. A gazdasági felzárkózás azonban nem volt kiegyensúlyozott: jelentős különbségek maradtak fenn mind a régiók, mind a társadalmi csoportok között. Ezzel párhuzamosan a kormányba, az intézményekbe és az embertársakba vetett bizalom tartósan alacsony szinten maradt. A makrogazdasági előrehaladás és a mindennapi tapasztalatok közötti szakadék alapvetően formálta a romániaiak társadalmi és politikai attitűdjeit.

Az egy főre jutó GDP, amely 1990‑ben az EU átlagának csupán 48,8%-át tette ki, napjainkra az EU átlagának 74,8%-ára emelkedett és behozva a lemaradást megelőzött olyan országokat, mint Magyarország vagy Görögország. A felzárkózás üteme mind az EU‑csatlakozás előtt, mind az azt követő időszakban fenntartható volt, két különösen produktív periódus emelkedik ki: a csatlakozás előtti időszak (2003–2008) és a 2016–2019 közötti időszak. Azonban voltak visszaesések is: 2009–2010-ben Románia gazdasága súlyosabb visszaesést szenvedett el, mint az EU átlaga, és a kilábalás is hosszabb időt vett igénybe (két év, szemben az EU egyéves átlagával). Ezzel szemben 2020-ban a COVID‑19 járvány okozta gazdasági visszaesés jóval mérsékeltebb volt a többi európai országhoz képest.

Az utóbbi két válság aránytalanul érintette a román háztartásokat. Bár azt tapasztaltuk, hogy a pandémiából való kilábalás könnyebb volt, mint a pénzügyi válság után, sok háztartás átélt munkahelyvesztést, sokan kénytelenek voltak túlórázni, vagy csökkenteni az alapvető élelmiszerekre fordított kiadásaikat.

A makrogazdasági adatok szerint: háromszor több román vesztette el állását a pénzügyi válság következtében, mint a pandémia idején. A különbség még drasztikusabb a háztartások másodlagosan kereső tagjainál, ami munkájuk bizonytalanabb jellegével magyarázható. A román háztartások majdnem felében volt olyan családtag, akinek csökkentették a fizetését.

A háztartások nagy része a pénzügyi válság idején drasztikusan csökkentette a kiadásait; a pandémia után ez sokkal kisebb mértékű volt. Az alapvető élelmiszerre fordított kiadások például a gazdasági válságot követő időszakban 45,2 százalékkal, a poszt-Covid időszakban pedig 15,1 százalékal voltak kevesebbek. Ami pedig a luxuskiadásokat illeti, 2010-ben 46,8 százalékkal csökkentek, 2022–23-ban 20,7 százalékkal.

Bár az abszolút szegénység mértéke számottevően csökkent az elmúlt évtizedekben, a relatív szegénység továbbra is súlyos probléma, és még mindig a lakosság körülbelül egynegyedét érinti. Az abszolút szegénység annyit jelent, hogy valaki képtelen fedezni az alapvető létfenntartási szükségleteit, mint az élelmiszer, ruházat, lakhatási költségek. Ha csökken az abszolút szegénység, az azt jelenti, hogy kevesebben élnek létminimum alatt.

Ami az abszolút szegénységet illeti, Románia a Világbank által meghatározott referenciaértékhez viszonyítva jól teljesített, a szegénységben élő lakosság aránya 2006-ban 46,14% volt, míg 2023-ra mindössze 5,09%-ra csökkent. Érdemes azonban kiemelni a 2010–2013 közötti, a pénzügyi válság okozta visszaesést, amely során a szegénységi ráta 2009-ben 31,29%-ról 2012-re 36,90%-ra emelkedett.

Ezzel szemben a relatív szegénység arra utal, amikor valaki lényegesen rosszabbul él, mint a társadalom többsége, még ha az alapvető szükségleteit el is tudja látni. Általában a medián jövedelem 60 százaléka alatti jövedelemmel rendelkezők már a relatív szegénység kategóriájába esnek.

Etéren az előrelépés kevésbé látványos. Ha a lakosság azon részét mérjük, amely a jövedelem vagy fogyasztás mediánjának 60%-a alatt él, Románia az elmúlt két évtizedben 20–25% körüli sávban stagnált. A pénzügyi válság kissé növelte ezt az arányt az azt követő években, azonban 2014 óta Románia lassú csökkenő trendet mutat, amelyet még a pandémia sem szakított meg.

Ez nem az életben maradásról szól, hanem az életminőségről és társadalmi kirekesztettségről. Ezeknek az embereknek nincsenek meg a lehetőségeik, hogy intergrálódhassanak a társadalomba, korlátozott a hozzáférésük az oktatáshoz, kultúrához, digitális eszközökhöz. Ha nő a relatív szegénység, az azt jelenti, hogy nőnek a társadalmi egyenlőtlenségek, még akkor is, ha mindenki egy kicsit jobban él.

Emellett a korrupció észlelése továbbra is jellemző, még akkor is, amikor az objektív mutatók javulást jeleznek. Jól látható állandó jelenség, hogy a kormányba vetett bizalom szinte mindig alacsonyabb, mint az elnöki intézménybe vetett bizalom. A rendkívül alacsony bizalmi szint azonban nem csak a kormányzati teljesítményt tükrözi, hanem egy olyan társadalmi légkört is, amelyet az elit iránti gyanakvás és a korrupciós ügyek keltette ellenszenv jellemez.

Bár a jelentés az 1990 és 2023 közötti időszakot vizsgálja, az ebben kirajzolódó tendenciák, azaz a gazdaságilag válságos időszakok, az emberek intézményekbe fektetett bizalmának csökkenése és általános elégedetlensége, illetve az emiatti feszültség fokozódása közvetlen kapcsolatban állnak. 2025 Romániában a megszorítások éve volt, a költségvetési hiány csökkentését célzó intézkedések több területet is érintettek és a társadalom jelentős részének okoztak pénzügyi nehézségeket. Emellett pedig év végére az igazságügyi rendszer függetlenségét kétségbe vonó oknyomozó videóriport egy eleve feszült társadalmi helyzetben volt olaj a tűzre. Így nem csoda, hogy az emberek nem csak lemondásokat, egyenesen rendszerváltást követelnek.