16 milliárd eurót, eddigi legnagyobb uniós pénzcsomagját hívhatja le 2026-ban Románia

Ha minden ütemterv szerint halad, jövőre akár 15–16 milliárd eurónyi uniós pénzt hívhat le Románia, ami a GDP-nek majdnem 4 százalékát jelenti. A helyzet egyszerre ígéretes és kockázatos, mert miközben ennyi pénz még sosem állt így egyben a rendelkezésre, a kormányra egyre erősebb nyomás nehezedik. Az adminisztratív kapacitás régóta gyenge pont, a politikai bizonytalanság sem segít, a projektek nagy része pedig lassabban mozog, mint ahogy azt Brüsszelben látni szeretnék.

A szám egy friss ING-elemzésben jelent meg, amit a Profit gazdasági portál ismertetett, és amely szerint a 2026-os év akár rekordévvé is válhat, ha Románia képes felgyorsítani azokat a beruházásokat, amelyek már most is a PNRR-ben vagy a kohéziós keretben várakoznak. A tét óriási, mert a helyreállítási alap határideje 2026 augusztusa, és az ország még mindig jelentős összegeket kell mozgásba hozzon, különben a pénz egy része elvész.

Az elmúlt évek egyik visszatérő kérdése, hogy a közép-kelet-európai országok miért haladnak ennyire eltérő tempóban az uniós pénzek felhasználásában. A térség vezetői most is ugyanazok: Szlovákia és Csehország több mint 60 százaléknál tart, ami azt jelenti, hogy a terveik döntő részét már nemcsak megírták, hanem le is hívták a hozzájuk tartozó összegeket. Lengyelország rosszul indult, de a kormányváltás után gyorsan visszakapcsolt, és ma már jóval átgondoltabban halad előre.

Románia valahol középen áll. A PNRR-ből nagyjából a keret felét sikerült eddig behúzni, ami nem rossz, de azt is mutatja, hogy több nagy projekt még mindig félkészen hever. A kohéziós pénzekből valamivel több mint 5,7 milliárd euró érkezett eddig, ami lényegében ugyanazt az üzenetet hordozza: dolgoznak rajta, de rohanásra lenne szükség.

A régió fekete báránya továbbra is Magyarország. A jogállamisággal kapcsolatos viták miatt szinte teljesen befagytak a pénzek, mindössze a PNRR-keret 9 százalékát sikerült eddig lehívni, és a kohéziós teljesítmény is rendkívül gyenge. Ott már nemcsak arról van szó, hogy a pénzek nem jönnek, hanem arról is, hogy a folyamatos bírságok miatt a meglévő keretek is fogyatkoznak.

A román PNRR eredetileg 28,5 milliárd eurós csomag volt, de a felülvizsgálat után 21,4 milliárdra csökkent. Ennek két oka van: egyrészt számos projektet átalakítottak, átsorolva vagy egyszerűen kisebb kerettel folytatva, másrészt mintegy 2,2 milliárd eurót átemeltek hitelből vissza nem térítendő támogatásba, főként az A7-es moldvai autópálya miatt.

A kohéziós keret ezzel párhuzamosan továbbra is hatalmas: 31 milliárd euró a 2021 és 2027 közötti időszakra. A kettő együtt adja ki azt a 15–16 milliárd eurót, amelyet 2026 végéig jó eséllyel meg lehetne mozgatni.

A PNRR-nél a fő határidő 2026 augusztusa, és ha addig nincs fizikai előrehaladás, nincs uniós átutalás sem. A kohéziós pénzek számlái 2026. szeptember végén zárulnak, vagyis néhány hétben összesűrűsödik minden, ami négy év alatt nem történt meg.

Lengyelország példája azt mutatja, hogy egy politikai váltás és az uniós elvárásokhoz való alkalmazkodás gyorsan el tudja indítani a pénzeket. Náluk a következő másfél évben a megmaradt PNRR-keret mintegy 70 százaléka kerülhet a gazdaságba, ami hatalmas beruházási hullámot indít el.

Magyarországon ezzel szemben az uniós pénzek befagyasztása három éve stagnáló gazdaságot eredményezett, és a 2026-os választások fő témája jó eséllyel éppen az lesz, hogy ki és hogyan tudja feloldani a brüsszeli zárolásokat.

Az ING számításai szerint a román gazdaság 2026-ban akár 1,4 százalékos növekedést is elérhet, ami ugyan még mindig a régió legalacsonyabb értéke, de jóval erősebb annál, mint amit uniós pénzek nélkül várhatnánk. A beruházások tartják életben a lendületet, és ezeknek több mint fele az EU-forrásokhoz kötődik. Ha valóban megérkezik a várható 15–16 milliárd euró, az autópályáktól a kórházi fejlesztéseken át a digitalizációig több területen is látványos előrelépés jöhet.

Az viszont már most látszik, hogy minden szép szám és nagyszabású terv ellenére Románia nem indul tiszta lappal. Az eddigi tapasztalat azt mutatja, hogy a lehívási ütemet tartani soha nem volt egyszerű, sőt sokszor még akkor is akadozott a folyamat, amikor a brüsszeli jóváhagyások megvoltak és a projektek papíron készen álltak. A bürokrácia lassan mozdul, a közbeszerzések gyakran elhúzódnak, a kivitelezések tempója pedig ritkán követi az ütemtervet. Emiatt most is benne van a pakliban, hogy a rekordszintű keret egy része végül csak a papíron fog jól mutatni, hacsak a következő hónapokban nem sikerül egy olyan ritmust felvenni, amelyet az elmúlt években egyszer sem sikerült tartósan megőrizni.