Mennyit segíthet a második adócsomag a román államháztartáson?

Románia súlyos költségvetési hiánnyal küzd: 2025 közepére a deficit újra elérte a GDP 4 százalékát, az éves célszám viszont még ennél is jóval nagyobb megszorításokat követelne. A kormány második deficitcsökkentő csomagja ennek az egyensúlyvesztésnek a kezelésére született meg, és szeptember 1-jén Ilie Bolojan miniszterelnök parlamenti felelősségvállalással állt ki mellette. Öt törvénytervezetet terjesztettek be együttesen, köztük az új adóintézkedéseket, az állami vállalatok reformját, az egészségügy átalakítását és az autonóm hatóságok működésének átszervezését.

A második adócsomag parlamenti vitáján Bolojan élesen bírálta a jelenlegi állami rendszert, amelyet szerinte kiváltságok, pazarlás és érdemtelen, politikai alapon osztogatott állások jellemeznek. Azt kérdezte: „Ez az az ország, amit a gyermekeinkre akarunk hagyni?” A miniszterelnök szerint a reformok célja az igazságosság helyreállítása, a pazarlás és a kiváltságok felszámolása, valamint az, hogy az állam működése átláthatóbb és méltányosabb legyen. Bolojan kijelentette, hogy nem fog illúziókat árulni, és ha szükséges, kész módosítani a politikákon. Szerinte, ha sikerül végrehajtani a csomagot, 2026 közepére már látszani fog az irányváltás, és az ország stabilabb pályára állhat.

Gyökeres változás vagy tüneti kezelés?

A politikai vita közben a kérdés változatlan: elég-e ez a csomag ahhoz, hogy Románia elkerülje az uniós pénzügyi szankciókat, és stabil pályára állítsa az államháztartást? Az összegyűjtött számokkal, érvekkel, és kritikákkal ezt próbáljuk megvizsgálni.

Radu Nechiță közgazdász az Adevărulban magyarázta el, hogy a helyzet sokkal súlyosabb, mint a 2009-es válság idején volt: az államadósság aránya megnőtt, a közkiadások dinamikusan emelkednek. Rámutatott, hogy a politikusok „két kézzel költenek, de csak egy kézzel szedik be” – a hiány és eladósodás oka: a populista jellegű szociális intézkedés, béremelések és ígéretek. Ugyanakkor szerinte a második adócsomag túlnyomórészt kozmetikai jellegű, és nem nyúl a valódi problémák gyökeréhez. A kormány a lakosságra és a kisvállalkozásokra hárítja a terhet, miközben a közszféra struktúrája és a kiadási szerkezet nem változik érdemben, véli a közgazdász, aki azt is megfogalmazta, hogy a jelenlegi csomag inkább tüneti kezelés, miközben nincs valódi kiadásfegyelem. Példaként említi, hogy a közszféra bérei, juttatásai és a szociális költekezések nem kerültek fék alá, és ezek nélkül semmi nem fog változni érdemben. A fiskális fegyelem visszaállítása helyett inkább fiskális átterhelés történik, ahol az állam a saját pazarlását másokra próbálja ráterhelni, véleményezte.

A Reuters által korábban idézett uniós elemzők és brüsszeli források szerint, ha Románia maradéktalanul végrehajtaná a második csomagban foglalt intézkedéseket, akkor valóban csökkenthető volna a költségvetési hiány. Ugyanakkor nincs garancia arra, hogy a reformokat politikai ellenállás nélkül végig tudják vinni, és a hosszú távú eladósodási pálya így is meredek marad.

Különösen fontos figyelmeztetés volt már hónapokkal ezelőtt, hogy az uniós forrásokhoz való hozzáférés is veszélybe kerülhet, ha Románia nem tartja be az elfogadott középtávú fiskális konszolidációs tervet. Azaz a tét nemcsak belpolitikai, hanem európai szintű pénzügyi hitelesség is.

A Financial Times jóval borúlátóbb hangot ütött meg: szerintük a megszorító intézkedések komoly társadalmi elégedetlenséget válthatnak ki, különösen a lakosság alsóbb rétegeiben. Emlékeztetnek arra, hogy a 2012-es romániai megszorító csomag tömegtüntetéseket és kormányválságot eredményezett, és nem zárható ki, hogy hasonló folyamatok újraindulnak.

A lap elemzői szerint a kormány legitimitása meginoghat, ha a terhek túl gyorsan vagy túl egyoldalúan kerülnek áthárításra a lakosságra, miközben az állam önmaga nem mutat valódi példát a visszafogottságban.

Az Europa Libera portál is kielemezte, hogy a második csomagként emlegetett intézkedések mennyit hoznak a konyhára, állításuk szerint nem igazán fog ettől feltelni a kassza, ráadásul vannak olyanok is, amik a kispénzű embereket elég komolyan érinthetik. De lássuk még egyszer mekkora hiányról is van szó.

A hiány számokban

2025 júliusának végére Románia költségvetési hiánya elérte a GDP 4,04 százalékát, ami ugyanakkora, mint a 2024-es év ugyanezen időszakában. Elsőre úgy tűnhet, hogy legalább nem romlott a helyzet, csakhogy ez megtévesztő. Az állam mindössze egyetlen nap alatt, augusztus 28-án, félmilliárd lejt kényszerült felvenni új hitelként, 7,38 százalékos éves kamattal, ami a jelenlegi piaci környezetben kifejezetten drága pénznek számít. És ez nem egyedi eset: az év első hat hónapjában már 7,48 milliárd eurónyi új hitelt kellett lehívni, hogy a költségvetés működni tudjon. A teljes államadósság pedig túllépte a 212 milliárd eurót, ami már közelíti a 2020-as GDP-t.

Eközben az Európai Unióban 2024-ben Romániáé volt a legnagyobb hiány, 9,3 százalék, ami a pénzügyi instabilitás egyik legerősebb mutatója. A deficit nemcsak azt jelzi, hogy többet költ az állam, mint amennyi bevétele van, hanem azt is, hogy ezt a különbséget folyamatosan és egyre drágábban kell finanszírozni. A kamatteher gyorsan nő: már most több mint 31 milliárd lejt fizet ki az állam csak kamatokra, ami több, mint az oktatás éves költségvetése.

Bár az Európai Bizottság becslése szerint a hiány idén 8,6 százalékra mérséklődhet, még mindig többszöröse az uniós 3 százalékos határértéknek. Ráadásul a román kormány hivatalos vállalása szerint 2025 végére 7 százalékra kellene csökkennie, de ez jelenleg inkább vágyálom, mint reális cél. Ehhez legalább 30 milliárd lejnyi kiadáscsökkentésre vagy bevételnövelésre lenne szükség, és még a most elfogadott intézkedések összesen sem érnek el ekkora hatást.

1,3 milliárd lej évente: ennyit hoz a második csomag

A hivatalos számítások szerint mindazokkal az adókkal, amiket most bevezetnek, három év alatt összesen körülbelül 4 milliárd lej bevételnövekedést ér el a kormány. Ez éves bontásban alig 1,3 milliárd lejt jelent évente, miközben a hiány csökkentéséhez 30 milliárd lejes kiigazításra lenne szükség még idén.

A csomag pénzügyi súlypontját az ingatlanadó és a járműadó emelése, valamint az egészségbiztosítási hozzájárulás bővítése adja. Ezen felül több kisebb, de látványos tétel szerepel még, mint például a 25 lejes csomagadó a nem EU-ból rendelt árukra, új szabályok az Airbnb-s lakáskiadásra, vagy az adóemelés a kriptovalutás nyereségek után.

Ezek az intézkedések szelektíven, szektoronként próbálnak többletbevételt kisajtolni, de egyenként egyik sem húzza fel érdemben a büdzsét. Az egész csomag több mint 90 százalékban középtávon érezteti a hatását, miközben a hiányprobléma azonnali, 2025-ös válságkezelést kívánna meg.

Az első, év eleji adócsomagról maga a pénzügyminiszter, Alexandru Nazare is elismerte, hogy annak teljes várható hozadéka idén legfeljebb 10,75 milliárd lej – vagyis kevesebb mint a fele annak, ami a hiány 7 százalékra csökkentéséhez szükséges.

Még ha az első és második adócsomag összes pozitív hatása össze is adódik 2025-ben, akkor sem jutunk el a kívánt 30,4 milliárd lejes szintre. Márpedig ennyit kellene megspórolni a kiadásokból, vagy bevasalni pluszbevételként, hogy az ország betartsa az EU felé tett kötelezettségvállalást, és elkerülje az uniós pénzek blokkolását.

Ahhoz, hogy tartós egyensúly jöjjön létre, sokkal mélyebb, szerkezeti beavatkozásokra lenne szükség, és egyelőre épp azokkal a részekkel van gond, amik a hosszú távú stabilitást meghozhatnák. Tehát a költségek racionalizálása, az intézményi reformok, illetve a közigazgatási újraszervezés terén tűnik úgy, hogy nem sikerül a kormánykoalíciónak közös nevezőre jutnia.

Hol van még mozgástér?

A kormány nemcsak adókat emelne, hanem próbál „szigort vinni” azokba a réseibe is a rendszernek, ahol most milliárdok folynak el ellenőrizetlenül. Az egyik leglátványosabb ilyen intézkedéssorozat az inaktív cégek felszámolását célozza.

Romániában jelenleg több mint 460 ezer vállalkozás szerepel inaktívként az adóhatóság nyilvántartásában – ezek között akad olyan, ami néhány hónapja nem működik, és olyan is, ami több mint öt éve halott papíron. Az állam szerint több mint 3,5 milliárd lej adótartozás ragadt be ezeknél a cégeknél. Sokszor ezek fiktív céghálózatok, strómanokra írt vállalkozások, vagy olyan cégek, amik egyszerűen eltűntek, felszívódtak, miután felhalmozták az adósságokat.

Az új szabályok értelmében a cégek kötelesek lesznek romániai bankszámlát vagy kincstári számlát nyitni, és aki nem teljesíti ezt, vagy nem adja le időben a pénzügyi kimutatásait, automatikusan elveszítheti az adószámát, vagy inaktív státuszba kerülhet. Ha pedig az inaktivitás egy éven túl is fennáll, az adóhatóság kezdeményezheti a cég felszámolását.

Ezzel párhuzamosan a követeléskezelés is sokkal keményebbé válik. Az állam nagyobb garanciát kér majd az adósoktól: például a vállalkozásoknak hitelesített szerződést kell bemutatniuk ahhoz, hogy részletfizetést vagy fizetési halasztást kapjanak. Ez a fajta garancia azt jelenti, hogy egy másik fél jogilag vállalja a felelősséget az adós tartozásáért, ha az nem fizetne — ez komolyabb pénzügyi fegyelmet jelent a mostani viszonylag laza gyakorlatnál.

Emellett az adóhatóság most először egységes szabályok szerint elektronikus árverésre bocsáthatja a tartozás fedezeteként lefoglalt vagyontárgyakat. Az árverések minimum tíz nappal a lebonyolítás előtt meghirdetésre kerülnek, a licitáláshoz 10%-os részvételi díj kell, és a teljes folyamatot digitálisan követhetik a felek. Ez növelheti az átláthatóságot és az adósságbehajtás hatékonyságát, ugyanakkor nagyobb nyomást is helyez a csőd közelében lévő cégekre.

Mindez azt célozza, hogy a „puha” adózás világából, ahol a csőd és az adóelkerülés gyakran következmények nélkül marad, egy szigorúbb, fegyelmezettebb rendszer felé mozduljon el az ország. De ez nem lesz fájdalommentes. Vállalkozások tízezreit érintheti, különösen a kis cégeket és azokat, amelyek már most is nehézségekkel küzdenek.

Profitkiáramlás, Airbnb, szennyezés: kiket céloz meg az új rendszer?

A második adócsomag radikális elmozdulást kínál a korábbi fiskális irányvonalaktól: a kizárólagos forgalom alapú adózás helyett célzottabb, tisztább szabályokat fektet le sok esetben. A minimális forgalmi adó (IMCA) megszüntetése után egy új, strukturálisan átgondoltabb rendszer lép érvénybe, amely a multinacionális cégek aktív profitkiáramlását adóztatja, nem az egész forgalmát. Az Economedia beszámolója szerint ezentúl csak a céges jövedelem legfeljebb 3 százalékáig lehet elszámolni költségként az olyan kiadásokat, mint például a kapcsolt vállalkozásoknak fizetett tanácsadási díjak vagy szellemi tulajdon jogdíjak. A 3 százalék fölötti összegekre már 16 százalékos adót kell fizetni.

Ez a megközelítés hatékonyabbnak ígérkezik a profitkiáramlási visszaélések visszaszorításában, mint az IMCA rendszere, melyről az ACDBR és más gazdasági szervezetek rendszeresen hangsúlyozták, hogy méltánytalanul sújtja a hazai cégeket, különösen a nagy forgalmú hazai vállalkozásokat, amelyek akár hitelből voltak kénytelenek fedezni az adót

A turizmusban érintett magánszemélyek számára a csomag új, átlátható adózási modellt kínál: aránypontosan 30%-os költséglevonás utánbruttó haszonadó kerül alkalmazásra, maximum 7 szobáig — afölött már egyéni vállalkozói keretek között működik az adózás. Ezáltal egyszerűsödik a rendszer, és kevésbé terhelődik a kisadózású magánszektor.

Ugyancsak a környezetvédelmi szemléletet erősíti egy új járműadó, mely az autók környezetszennyezését veszi alapul. A legzöldebb megoldásokat – például az elektromos autókat – jelentősen kedvezményesen adóztatják, az éves adó jelenleg 80 lejről 40 lejre csökken. Ez jól passzol a zöld közlekedést ösztönző PNRR-irányelvekhez.

Elég lesz-e a sok kis lépés?

Bár a pozitívumait elismerik, a szakemberek szerint a második adócsomag – akárcsak az első – inkább egy sor technikai beavatkozás, mintsem átfogó költségvetési reform. A kormány szelektíven próbál bevételt növelni: emel néhány célzott adót, szigorít a szabályokon, digitalizálja a behajtást. Ezek egy része hasznos, sőt, indokolt. De a hatásuk csak korlátozott lehet, ha közben az állami kiadási struktúra lényegében változatlan marad.

Bár Bolojan szerint a csomag igazságosabb államot épít, a rendszer főbb problémái – pazarlás, kiváltságos juttatások, inflált államapparátus – egyelőre csak részben lettek megérintve. A számok pedig nem hazudnak: ha 30 milliárd lejes lyukat kell betömni, akkor 1–2 milliárdos adóemelésekkel ezt nem lehet megoldani. Bár a csomag tartalmaz logikus, előremutató elemeket, önmagában nem elég a pálya kijavításához, csupán elhalasztja az elkerülhetetlen, mélyebb beavatkozásokat.