Tíz éve is kudarcot vallott, mégis visszavezették az oszlopadót

Január 1-jével a második Ciolacu-kormány visszaállította az úgynevezett oszlopadót, amely az ipari és infrastruktúra-beruházásokra vonatkozik. A cél a költségvetési hiány csökkentése, ugyanis 2024 végére Románia költségvetési deficitje meghaladta a GDP 8,5 százalékát, ami közel 150 milliárd lejes (30 milliárd euró) mínuszt jelentett. A kormány ennek kezelésére a salátarendeletben nemcsak az oszlopadót vezette be, hanem egyéb adóemeléseket is, például megemelte az osztalékadót és csökkentette a mikro- és kisvállalkozások adókedvezményeit. Az oszlopadó azonban különösen vitatott, mert az ipari beruházások költségeit növeli, ami számos projektet veszélybe sodorhat. Az oszlopadó hatásait pro és kontra érveket összevetve vizsgálta meg az Europa Libera.

Mit ír elő az oszlopadó?

A Profit.ro gazdasági portál összefoglalója szerint az oszlopadót az érintett cégek által birtokolt speciális építményekre kell kivetni, beleértve az energetikai és infrastrukturális létesítményeket, például villamosenergia-hálózatokat, gázvezetékeket, kommunikációs infrastruktúrákat és ipari létesítményeket. Az adót a 2024. december 31-i állapot szerint számolják, és az építmények értékének egy százalékát kell befizetni. Az adót két részletben kell teljesíteni, először júliusban, majd októberben. Bár az adó hatályba lépett, a részletes alkalmazási normák kidolgozása még hátravan, és várhatóan csak 2025. márciusáig készül el. Ez idő alatt a kormány tárgyalásokat folytat az érintett iparágakkal, hogy tisztázza, pontosan mely építményekre és milyen feltételekkel vonatkozik az adó.

Az új szabályozás jelentősen szűkítette a kivételek körét, ami azt jelenti, hogy számos korábban mentesített építmény most adókötelessé vált. Például az állami tulajdonban lévő, de bérbe adott vagy ingyenesen használatba adott építményekre is vonatkozik az adókötelezettség. Az ipari parkokban lévő építmények ugyanakkor továbbra is mentesülnek, ahogy a helyi önkormányzati adó alá tartozó ingatlanok is.

A gazdasági szereplők erőteljesen kritizálták az oszlopadó hirtelen bevezetését. Többek között Radu Burnete, a Concordia Szövetség ügyvezető igazgatója, kifogásolta a kormány átláthatóságának hiányát és a szűk határidőt, amely alig néhány napot hagyott az érintetteknek a felkészülésre. Véleménye szerint egy ilyen gyors bevezetés jelentős bizonytalanságot teremt a gazdasági szereplők számára, ami hosszú távon alááshatja a beruházási kedvet.

Milyenek voltak a 10 évvel ezelőtti tapasztalatok?

Victor Ponta neve összekapcsolódik az oszlopadó történetével, hiszen a jogszabályt először az ő miniszterelnöksége idején, 2014-ben vezették be. Az adó 2015 és 2017 között volt hatályban, és akkoriban éles kritizálták mind a gazdasági szereplők, mind a befektetők. Célja elméletileg az állami bevételek növelése volt, azonban a várt hatások elmaradtak, mert nem a bevételek nőttek, hanem a beruházások maradtak el.

Ponta 2019-ben, két évvel az oszlopadó eltörlése után, egy interjúban elismerte, hogy a bevezetése hiba volt. A Hotnews.ro-nak adott nyilatkozatában önkritikusan azt mondta: „Dragnea és Teodorovici velem voltak, amikor elkövettük ezt a hibát az oszlopadóval. Azt gondoltuk: »Nézzük, mennyi pénzt szedhetünk be!«. Később rájöttünk, hogy alig szedtünk be pénzt, és tönkretettünk néhány jól működő dolgot.” Az oszlopadóból származó állami bevétel három év alatt mindössze 3,5 millió lej (kevesebb mint 1 millió euró) volt, ami rendkívül alacsony volt a várt összegekhez képest. Ennek fő oka az volt, hogy a megadóztatott infrastruktúrák jelentős részét állami vagy államilag támogatott projektekben használták, amelyek már eleve más adóterheket is viseltek. Továbbá az adó pontos alkalmazásának szabályozása akkor is tisztázatlan volt, ami további problémákat okozott az érintettek számára.

A gyenge gazdasági teljesítményt az adó negatív mellékhatásai is tetézték. Az oszlopadó sok infrastrukturális beruházást drágított meg, és számos beruházás lassult vagy állt le, mivel a befektetők kiszámíthatatlannak ítélték meg a román gazdasági környezetet. Ez hosszú távon rombolta Románia vonzerejét a külföldi befektetők körében, különösen az ipari és energetikai ágazatban.

Tánczos sem tud sok jót mondani róla

Tánczos Barna pénzügyminiszter az oszlopadóval kapcsolatban óvatosan fogalmazott, és elismerte, hogy visszavezetése korántsem ideális körülmények között történt. Az adó hatásait előzetesen nem mérték fel teljes körűen, amit Tánczos nyilvánosan is kifogásolt.

A miniszter a 2024. december 30-án elfogadott „salátarendelettel” kapcsolatban úgy nyilatkozott, hogy „szerette volna, ha a döntés előtt alaposabb elemzést végeznek”. Ugyanakkor hozzátette, hogy a kormány a költségvetési hiány és az ország pénzügyi stabilitásának súlyos helyzete miatt döntött az oszlopadó újbóli bevezetése mellett, a tervek szerint 2025. január 1-jétől. „A feltételek és a helyzet, amelyben találjuk magunkat, kényszerítette ki ezt a döntést” – mondta Tánczos.

A miniszter ugyanakkor arra is kitért, hogy az adó alkalmazása sok ponton tisztázatlan, és ez problémákat okozhat a végrehajtásban. Például nem egyértelmű, hogy az oszlopadót minden létesítményre, akár inaktív infrastruktúrára, például használaton kívüli szondákra is ki kell-e vetni. Ez különösen az ipari és energetikai szereplőket aggasztja, akik nem tudják, hogy milyen mértékben terheli őket az új adó. Tánczos jelezte, hogy a pénzügyminisztérium már dolgozik az alkalmazási normák kidolgozásán, amelyeket legkésőbb 2025 márciusáig nyilvánosságra kell hozni.

Az energetikai szektor az egyik legérintettebb

Az olyan vállalatok, mint a Hidroelectrica, a Nuclearelectrica és a Romgaz, jelentős terhekkel szembesülhetnek, különösen, ha az adó költségeit nem tudják áthárítani, vagy ha ezek beépülnek a beruházási költségekbe. Az iparági szereplők arra figyelmeztettek, hogy az oszlopadó csökkentheti a nagyberuházások megtérülését, lassíthatja az energetikai fejlesztéseket, és végső soron növelheti az energiaárakat, amelyek terhét a fogyasztók viselnék.

Az egyik legnagyobb ellenzője az oszlopadónak Sebastian Burduja, a liberális energiaügyi miniszter, aki a két legnagyobb beruházását félti. Az egyik a Neptun Deep projekt, amelyet az osztrák OMV Petrom és a román állami Romgaz közösen valósít meg, 4 milliárd eurós beruházással tervez 100 milliárd köbméter földgázt kitermelni a Fekete-tengerből. A projekt első fázisában várhatóan 2027-ben indulnak meg a gázszállítások.

Burduja hangsúlyozta, hogy az oszlopadó kockázatot jelenthet a projektre, még akkor is, ha a jelenlegi szabályozások szerint az offshore projektek mentesülnek az adó alól. „Az ilyen jellegű adók bizonytalanságot teremtenek, ami a befektetők számára kedvezőtlen. A finanszírozási feltételek is romolhatnak, és előfordulhat, hogy a projekt újratervezésére lesz szükség” – mondta a miniszter.

A másik projekt, amit félt az energiaügyi miniszter, a marosnémeti hőerőmű átalakítása gázerőművé, amit egyébként orosz gázzal működtetnének. Ez az egyik leggrandiózusabb energetikai projekt az országban, amelyet a jordániai Mass Global Energy Rom valósít meg. Ez a cég egy offshore struktúrán keresztül a Kajmán-szigeteken van bejegyezve. Az erőművet 2022-ben vásárolta meg a csődbe ment széntüzelésű létesítmény helyén, 91,23 millió euróért.

A beruházás tervezett kapacitása 1770 MW, amihez évente 2,5 milliárd köbméter földgázra lesz szükség. Ez az országos gázfogyasztás 30%-os növekedését eredményezheti. Az elemzők szerint azonban a gázellátás nagy része valószínűleg az orosz Gazprom és a magyar MVM révén valósulna meg. Sőt, már előzetes megállapodás is született a Mass Global Energy és az MVM között, ami növeli annak esélyét, hogy az erőmű hosszú távon az orosz gáz dominanciáját erősíti a térségben.

Az oszlopadó ebben az esetben különösen kritikus, mert az átalakítást végző cég pénzügyi tervezése eddig az adómentesség feltételezésével készült. A beruházási költségek emelkedése jelentősen befolyásolhatja a projekt gazdaságosságát, és akár a gázerőmű megépítésének elhalasztását is eredményezheti.

Az oszlopadó hatásait pro és kontra érveket összevetve vizsgálta meg az Europa Libera portál.

Pro érvek:

1. Költségvetési bevételek növelése: Az adóval a kormány jelentős bevételt remél, amely enyhítheti a költségvetési nyomást.
2. Közös felelősség: Az oszlopadóval az infrastruktúra fenntartásának költségeit részben az azt használó nagyvállalatokra hárítják, ami igazságosabb teherelosztásnak tűnhet.

Kontra érvek:

1. Beruházások visszafogása: A szakértők szerint az adó csökkentheti Románia versenyképességét a külföldi befektetők szemében, különösen az energetikai szektorban.
2. Árhatások: Az energiaügyi beruházások drágulása közvetetten az energiaárak növekedéséhez vezethet, amit végül a lakosság fizet meg.
3. Jogbizonytalanság: Az adó pontos alkalmazása körüli tisztázatlanság tovább növeli a befektetők kockázatait. Például még mindig nem világos, hogy az inaktív infrastruktúrára – például használaton kívüli szondákra – is vonatkozik-e az adó.

Dumitru Chisăliță, az Intelligens Energia Egyesület elnöke szerint az oszlopadó „rossz üzenetet küld a befektetőknek”. A szakértő arra is figyelmeztetett, hogy a nagy energetikai projektek finanszírozása jelentősen megnehezedhet, mert a bankok a magasabb kockázat miatt kedvezőtlenebb feltételekkel nyújtanak majd hiteleket.

Cristian Păun, a Bukaresti Közgazdasági Akadémia professzora szerint az oszlopadó „a gazdaság fejlődését lassítja, és csökkenti az ipari növekedés lehetőségét”. Az energetikai beruházások elmaradása nemcsak a hazai gazdaságot érinti, hanem azt is eredményezheti, hogy Románia kevesebb hozzáadott értéket termeljen, miközben több importterméket fogyaszt.