Az Uber miatt Romániában is rászállhat a kormány a telekocsizókra

Romániában az Uber megjelenése óta folyamatos vita övezi a szolgáltatást, pedig az autómegosztást kínáló fórumok és alkalmazások előtte is léteztek. Országunkban is egyre nagyobb teret hódítanak azok a weboldalak, amelyeken keresztül a felhasználók rendelkezésre bocsátják javaikat vagy különböző szolgáltatásaikat. Erdélyben a legnépszerűbb a telekocsizás, és az Airbnb típusú szálláskeresés, ami az Untold fesztivál ideje alatt még keresettebbé vált Kolozsváron. A sharing economy, vagyis közösségi gazdaság amellett, hogy új lehetőségeket kínál, számos jogi, gazdasági és etikai kérdést is felvet. Az Uber autómegosztáson alapuló szolgáltatását elsősorban azért bírálják, mert az alkalmazottként dolgozó sofőrök nem rendelkeznek személyszállítási engedéllyel, és nem fizetnek adót a bevételeik után. Magyarországon az egy éve kirobbant Uber-balhé kapcsán számos tüntetés zajlott a sharing economy, vagyis közösségi gazdaság alapján működő szolgáltatás betiltása mellett. A taxis megmozdulások eredményeként Magyarországon június 13-án a parlament elfogadta az alkalmazás blokkolását jóváhagyó törvényt, és száműzték az Ubert az országból. Az alkalmazás miatt a hatóságok nem csak Magyarországon, hanem Romániában is egyre fokozottabban figyelnek a bérfuvarozókra, ami a távolsági útitárskereső fórumok felhasználóit is érinti.

Romániában az Uber illegálisan működik: a szolgáltatás igénybe vehető, a hatályban lévő törvények értelmében azonban tilos. A 38/2003-as törvény a 129/2005- ös rendelkezéssel kiegészítve minden olyan aktivitást, amelyek esetében a kínált szolgáltatás személyek vagy javak fuvarozását jelenti anyagi juttatás ellenében, engedélyhez köt. A jogszabály gyakorlati alkalmazása során a Kolozsvári Közúti Rendőrség a Gépjármű-nyilvántartási Hivatallal (RAR) végzett közös ellenőrzése eredményeként összesen 7 autóvezetőt bírságolt meg, köztük egy kolozsvárit, akit 25.000 lejes bírság befizetésére köteleztek, és gépjárművének engedélyét is bevonták. Eddig úgy tűnik, a csatát az állam nyerte a taxisok oldalán, de hogy hosszú távon sikerül-e megvetnie a lábát ennek a szolgáltatásnak, az elsősorban a hatóságok szorgalmán és az uber-sofőrök kitartásán múlik. A jelenlegi díjszabás mellett megéri uber-sofőrként dolgozni, ugyanis a fuvardíj nem sokban tér el a hagyományos taxitársaságok áraitól. Az alkalmazás gps segítségével számolja ki a megtett utat, és bár a díjszabások időnként változnak, 1,39 lejes viteldíj esetében egy 6 kilométeres táv megtétele az utas számára 10 lejbe kerül, ebből a sofőr számára 3,27 lej a nyereség. Az Uber a 10-ből 2 lej illetéket számol, az állam adóként 1,28 lejt a maradék 8-ból, a megmaradt 6 lej 27 bani pedig az autóvezetőt illeti. Ebből még le kell vonni az üzemanyag költségét, ami legtöbb 3 lejt jelent a számított távon, tehát a valós nyereség 3,27 lej. Ez abban az esetben érvényes, ha az érintett autóvezető nem rendelkezik személyszállítási engedéllyel, tehát nem adózik a nyeresége után – írja a wall-street.ro. Jelenleg a kolozsvári önkormányzat hatáskörébe tartozó taxizási engedély kiváltása 1 000 lejbe kerül, de az egyéb járulékos illetékekkel ez az összeg emelkedhet.

Romániában is betilthatják az Ubert

A személyszállításra vonatkozó törvények mellett a romániai versenyjogra is hivatkoznak a taxis szakszervezetek. Ehhez megfelelő alapot biztosít a „concurenta neloiala” vagyis tisztességtelen verseny fogalma, amelyet Romániában a 1991/11 számú törvény tilt. Ez kimondja: „Tisztességtelen versenynek számít minden olyan kereskedelmi tevékenység, amely üzleti szempontból nem tisztességes, és amely megszegi a jóhiszeműség elvét olyan módon, hogy az által más piaci szereplőket rosszhiszeműen megkárosít.” Ezt a törvényt az Uber egyértelműen megszegi, ami azt jelenti, hogy a szakszervezetbe tömörült taxisok az illetékes bírósághoz fordulhatnak jogorvoslatért, a bíróság pedig a pénzbüntetés mellett akár a rosszhiszemű tevékenység beszüntetése mellett is dönthet, vagyis betilthatja a szolgáltatást Romániában. Az Uber miatt a stopposok és a telekocsizók is a hatóságok célpontjává válhatnak, ami ellen az a legjobb megoldás, ha a különböző internetes fórumokon történő autómegosztással kapcsolatos hirdetésekben nem tüntetjük fel a fuvardíjat.Ebben az esetben, vagy akkor, ha az összeg nem kirívóan magas, nem keletkezik anyagi haszonszerzés, az így begyűjtött fuvardíj nem számít nyereségnek, tehát nem adóköteles és nem történik kihágás a 1991/11- es törvény által megfogalmazott tisztességtelen piaci verseny tekintetében sem. Még egyszerűbben megfogalmazva: ha az adott útszakaszra számított üzemanyag mennyiség ára kevesebb, vagy egyenlő az utasok által fizetett összeggel, jóhiszemű törvényértelmezés alapján elkerülhető a büntetés. Ráadásul ha a fuvart kínáló sofőrnek valóban dolga van az előre megjelölt célállomáson, az ugyancsak a fenti elméletet igazolja.

A sharing economy árnyoldala A sharingeconomy.hu szerint: „A sharing economy azt a gazdasági és szociális rendszert jelenti, amely az árukhoz, a szolgáltatásokhoz, az adatokhoz és a tudáshoz egy másokkal megosztott, azaz közösségi hozzáférést tesz lehetővé. A rendszer alapgondolata szerint, ha egy gazdasági jószágról információt osztanak meg, akkor ezen jószág értéke mind a magánszemélyek, mind a vállalkozások, mind pedig a közösség számára nő.”Kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy közösségi gazdasági forradalom tanúi lehetünk, amely igazán látványosan az Uber kapcsán érte el Romániát. Ez a közösségi gazdasági forradalom mérsékelt, a szolgáltatást lehetővé tevő platformok mögött profi szakemberek dolgoznak, akik jól tudják: a társadalom, az ipar és önmagában a gazdaság nem szereti a rövid idő alatt bekövetkező, drasztikus változásokat, ezért is terjeszkednek lassan, országról országra, városról városra. Állami szinten ez a folyamat kevésbé szabályozható Gyakorlatilag azok a tevékenységek, amelyek az állam intézményeinek hatásköreitől függően jönnek létre és azok szabályozása alapján működnek, például egy jogi személy bejegyzése a cégbíróságon, a szolgáltatás minőségének ellenőrzése, a sharing economy során tulajdonképpen kicsúszik az intézmények hatásköre alól. Példaként vehetjük az egyik legelterjedtebb megosztáson alapuló szolgáltatást, az Airbnb-t, amelyen keresztül anyagi juttatásért cserébe kiadhatjuk lakásunkat, vagy bérbe vehetjük másokét. Lévén, hogy saját magántulajdonunkról van szó, nem pedig jogi személy tulajdonáról, tehát vállalkozásról, az adóhivatalt leszámítva nem szólhat bele szinte semmilyen intézmény, hogy mire használjuk azt.

Ez a sharing economy lényege, hogy tulajdonképpen bármilyen szolgáltatást, használati eszközt bérbe adhatunk, mindenféle engedélyek és szabályozás nélkül. Az adózás elkerülésén és az engedélyek hiányán kívül a másik probléma a szolgáltatásokkal élő vagy azt kínáló felek sebezhetősége lehet, akikre nem vonatkoznak a munkajogi törvények, ugyanis a sharing economy szinte teljes mértékben a bizalmon alapszik.Ezeken az alkalmazásokon keresztül a Bla bla car vagy az Uber előbb drasztikusan alacsony árakon vagy ingyen kínálják a szolgáltatást, majd miután a piacon lévő konkurenciát nagyrészt versenyképtelenné teszik, és az adott szolgáltatás válik a legelterjedtebbé, emelni kezdik az alaptarifa összegét, vagyis az Uber esetében például drasztikusan megszabják, hogy 1 kilométer után mennyi pénz illeti az autóvezetőt, és mennyi az Ubert. A különböző díjszabások módosításával pedig úgy tudják szabályozni az applikációt használó sofőrök számát, ahogy nekik a legelőnyösebb.