Úgy tűnik, nem igaz az elmúlt évek egyik legnépszerűbb elmélete a gazdagokról

Amikor 2013-ban megjelent Thomas Piketty A tőke a 21. századbancímű könyve, egy csapásra lett az utóbbi évek egyik legtöbbet emlegetett és idézett közgazdaságtani alkotása. Maga a szerző is nagyon hamar a figyelem középpontjába került, a fiatal francia közgazdász nagyon könnyen értelmezhető értekezését az egyenlőtlenségről hiánypótló munkának tartották, amely nagyon könnyen illeszkedett a baloldali gondolkodásúaknak és a neokeynesiánus közgazdászoknak a folyamatosan növekvő jövedelembeli különbségekről alkotott diskurzusához.

A sztárközgazdász művét nem kisebb nevek méltatták, mint a New York-i Egyetem professzora, a Nobel-díjas Paul Krugman , aki szerint Piketty bestsellere jelentősen változtat az egyenlőtlenségről alkotott diskurzuson, ami már önmagában nem rossz teljesítmény egy könyvtől. Larry Summers volt amerikai pénzügyminiszter és a Harvard Egyetem volt elnöke pedig egyenesen Nobel-díjra érdemes műnek nevezte Piketty alkotását.

Az egész elmélet abból indul ki, hogy évszázadok óta r

>g.

Ezzel van a baj.

Tényleg nagyon röviden úgy lehetne összefoglalni A tőke a 21. században fő mondanivalóját, hogy amennyiben a vagyonból származó jövedelem mértéke (r, vagyis hozam) meghaladja a gazdasági növekedés mértékét (g, vagyis növekedés), akkor a gazdagok vagyona egyre nagyobb lesz, és ennek következtében növekszik a társadalmi egyenlőtlenség. Piketty a könyvében azt állítja, hogy pontosan ez történik jelenleg is: az elmúlt kétszáz évben, de különösen az utóbbi három évtizedben az emberek a tulajdonukban levő ingatlanokból, részvényekből vagy egyéb hozamot hozó vagyontárgyakból jobban kerestek, mint ahogy az országok GDP-je növekedett.

Piketty szerint ez azt fogja eredményezni, hogy egyre több tőke kerül a társadalom egyre kisebb szeletét kitévő szupergazdagok birtokába, ráadásul a különböző társadalmi szintek között az átjárás is megszűnik, egyszerűen azért, mert aki a tőkéből származó jövedelemből él, az mindig sokkal jobban fog járni annál, mint aki csupán munkával és az azért kapott fizetésből próbál meg előre jutni.

Piketty azt állítja, könyvében több ország adóbevallását alapul véve bebizonyította, hogy a kapitalizmus jelenlegi formájában nem működik, erre pedig szerinte – hacsak nem akarunk társadalmi szintű feszültségeket – egy globális szintű, vagyonra kivetett adórendszer lehet az egyetlen megoldás. (Aki még inkább szeretne elmélyülni Piketty elméletében, annak magyar nyelven az Index , a 444.hu , angolul a The Guardian írását ajánljuk.)

Ezt persze nem mindenki volt hajlandó elfogadni

A könyvet persze nagyon sokan kritizálták is, mert következetlenül használja a tőke fogalmát (leggyakrabban minden vagyontárgyat tőkének nevez), volt, aki szép statisztikai gyűjteménynek nevezte, amely egyáltalán nem támasztja alá az elméletet, de sokan azt is hibának tartják, hogy túl régi adatokból von le következtetéseket a jövőre vonatkozóan. De Branko Milanovic , a Világbank vezető közgazdásza még így is vízválasztónak nevezte a könyvet a gazdasági gondolkodásban.

Talán eddig, mert nemrég az IMF egyik fiatal kutatója jelentkezett egy tanulmánnyal, amelyben állítása szerint bizonyította, hogy Piketty elmélete nem állja meg a helyét, pontosabban fogalmazva nem talált arra empirikus bizonyítékot, hogy az egyenlőtlenség, a gazdasági növekedés és a hozamok változása között lenne összefüggés.

Mi a baj Piketty elméletével?

Carlos Goés , az IMF brazil közgazdásza szerint bár Piketty könyve „rendkívül gazdag adatokban”, nem ad semmilyen empirikus bizonyítékot az elméleti állítások igazolására. Ezért 19 fejlett ország adatainak felhasználásával azt vizsgálta , hogy 1980 és 2012 között tényleg tovább nőtt-e a vagyonosok tőkehozama abban az esetben, ha a gazdaság teljesítménye egyébként csökkent. Goés lényegében azt nézte meg, hogy a társadalom leggazdagabb 1%-ának nőtt-e a részesedése az országok összjövedelmén belül akkor, ha r, vagyis a tőke hozamának és g, vagyis a gazdaság növekedésének különbsége nő (Piketty egyik legfontosabb állítása ugye, hogy az egyenlőtlenség forrása az, hogy r nagyobb g-nél, és minél nagyobb, a gazdagok vagyona annál jobban növekszik a szegényebbek vagyonához képest).

„Nem találtam empirikus bizonyítékot arra, hogy az egyenlőtlenség dinamikája valóban úgy működne, ahogyan azt Piketty állítja. Lényegében a vizsgált országok 75%-ában az egyenlőtlenségre teljesen másként hatott az, ha nagyobb különbség alakult ki a hozamok és a gazdaság növekedésének üteme között” – áll az elemzésben. Vagyis Goés azt állítja, hogy az elmúlt 32 évben a világ 19 fejlett országában, ha a gazdaság gyengébben teljesített, akkor a leggazdagabb 1% vagyona kisebb szeletre csökkent a nemzeti összjövedelemből.

Ráadásul azt azért mindenképpen illik megemlíteni, hogy nem Goes volt az első, aki nem tudta bizonyítani a francia állítását. A Daron Acemoglu és James A. Robinson szerzőpáros egy egyszerű, de azért a Piketty módszerénél valószínűleg jóval megbízhatóbb regressziós modell segítségével állapította meg , hogy a „Piketty könyve által hangsúlyozott fő gazdasági erő, a hozam (r) és a növekedési ütem (g) közti különbség nem magyarázza az egyenlőtlenség változását”.

Mit gondol a témáról egy milliárdos?

A francia sztárközgazdász körüli felhajtást az is jól jelzi, hogy maga Bill Gates , a Microsoft milliárdos-alapítója is elolvasta 2014 tavaszának angolszász sikerkönyvét, sőt, még azt is leírta, hogy mit gondol róla . Az itt olvasható véleményének elején udvariasan megdicséri Piketty alkotását, és rendkívül pozitívnak nevezi azt, hogy a könyv megjelenését követően világszerte rengetegen kezdtek beszélni az egyenlőtlenség kérdésköréről.Gates szerint viszont a 700 oldalas mű nem tesz különbséget aközött, ahogyan a vagyonokat felhasználják, és annak sem ad elég súlyt, hogy a vagyonok nagyon gyakran apadnak is, nem csak növekednek. Úgy véli, Piketty részéről túlságosan is egyoldalú magyarázat a vagyonok úgynevezett hólabdaszerű, öngerjesztő növekedése, és a közgazdász megfeledkezik arról, hogy egy örökség hosszú távon az inflációnak, a téves befektetéseknek és az állandó fogyasztásnak köszönhetően igenis lebomlik. Példaként pedig a Forbes 400-as listáján szereplő amerikai milliárdosokat hozta fel, akik közül egyik sem olyan járadékból vagy hozamból él, amely mondjuk a családjuk által kétszáz éve megszerzett földbirtokból származik.

Gates emellett Piketty egyenlőtlenségre adott válaszaival sem teljesen ért egyet. És ezt is egy példával magyarázta. „Tegyük fel, hogy van három tehetős ember, akik közül az első vállalatokba fekteti a vagyonát, a második jótékonykodik, míg a harmadik luxustermékekre költi a pénzét. Az első két emberről nehéz azt mondani, hogy ne lenne hasznos tagja a társadalomnak” – írta, majd hozzátette, bár a könyvben szereplő ingatlan- és örökösödési adó valóban jó ötlet, és részben azzal is egyetért, hogy a munkával szemben inkább a tőkét kellene adóztatni, de szerinte a túlzott adóterheket célszerű lenne inkább a pazarló költekezőkre kivetni.