A könyvek élni fognak, akárki akármit csinál – 1944-ben betiltott zsidó szerzők műveiből olvastak fel Kolozsváron

A budapesti Barbárság diadala felolvasóestek ötletgazdája, Hetényi Zsuzsa irodalomtörténész Nagyváradon, majd Kolozsváron is megszervezte az 1944-ben betiltott zsidó szerzők műveiből tartott felolvasóestet. A kezdeményező szerint ez a gesztus „rólunk szól” és jelzi, hogy az irodalmon nem fognak az ahhoz hasonló barbárságok, mint amit az azóta háborús bűnössé nyilvánított Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár 1944-ben Magyarországon elkövetett. A kolozsvári esemény a Muzeon adománygyűjtő kampányának része volt.

Kolosváry-Borcsa Mihály államtitkár, sajtóügyi kormánzbiztos rendelete alapján magyar és külföldi zsidó szerzők műveit tiltották be, ezek kölcsönkönyvtárakban, kiadóknál, nyomdáknál, könyvkereskedőknél fellelhető példányait pedig megsemmisítették.

„Két tényező hatott itt. Egyik a mintaszerűen megszervezeit könyvterjesztés, amely Pogány-Schwartz József és Marx Károly műveit is el tudta helyeztetni a katolikus, protestáns, evangélikus valláserkölcsi egyesületek könyvespolcain. Másik a keresztény öntudatnélküliség – mondjuk ki – tájékozatlanság, amely jóhiszeműen és kritika nélkül nyelt le minden maszlagos nadragulyát, ha arról a liberális sajtó, vagy a tolakodó vigéc azt állította, hogy ez a Bibliánál is hatékonyabb lelki orvosság. Harmadik tényező volt a faji összetartás, szabadkőműves szolidaritás, a céltudatos irodalmi pajtáskodás, amely mindig csak az érdekeit kiszolgáló íróknak, hozzája vérségileg és lelkileg tartozó egyedeknek adott reklámot, nyilvánosságot” – támasztotta alá Kolosváry-Borcsa Mihály intézkedését az Egyedül Vagyunk szélsőjobboldali lap 1944. június 2-án.

Két hétre rá, 1944. június 16-án mintegy 500 ezer könyvet zúztak be ünnepélyes keretek között a budafoki Első Magyar Cartonlemezgyárban. Az Egyedül Vagyunk később ismét lelkendező cikket közölt arról, hogy „a kitűnő, javarészt békebeli minőségű papírt” sikerült megmenteni. „A kemény födelétől megszabadított könyv az egyenként 5-5 mázsás kőhengerek közé kerül s a nagy robajjal egymásnak préselődő malomkerekek percek alatt porrá őrlik az alájuk dobott könyveket. Az így keletkezett pépet átmossák, vegyi úton eltávolítják a festékanyagot ebből s a masszából a feldolgozóban új papírtekercsek készülnek a megtisztult magyar irodalom szolgálatára” – írták 1944. június 30-án. Kolosváry-Borcsa Mihályt 1945-ben a népbíróság háborús bűnösnek nyilvánította és halálra ítélte.

A rendelet mellékletében szereplő betiltott szerzők névsorát a korabeli sajtó is közzétette, ezeknek a szerzőknek a műveiből kezdeményezett felolvasást Hetényi Zsuzsa. A Barbárság diadala felolvasóestet azóta a Magyar Zsidó Kulturális Egyesület minden évben megszervezi.

Az irodalomtörténész azzal szembesült, hogy a rendelet az Észak-Erdélyben élő írókat is érintette, így merült fel benne az, hogy a felolvasást Kolozsváron is meg lehetne szervezni, ahová egyébként személyes, de a felolvasóest céljától nem teljesen független okokból amúgy is régóta el szeretett volna jutni. Amikor később értesült arról, hogy Nagyváradon létezik a Léda-ház, ahol polcot hoztak létre zsidó szerzőknek, újabb helyszínnel egészült ki a program.

Az új kolozsvári zsidó kulturális központ épületére gyűjtenek

Bár a felolvasások költségeire benyújtott pályázatai végül nem nyertek, Hetényi Zsuzsa úgy döntött, saját erőből is megszervezi ezeket, és pozitívumként értékelte, hogy az eseményekkel segített a helyi kulturális szervezeteknek, Kolozsváron például a Muzeon adománygyűjtési kampányába illesztették be a felolvasást.

Siklódi Beáta, a Muzeon munkatársa elmondta, az épület belső felújítására pályázati úton igyekeznek forrást szerezni, ezek azonban a homlokzat felújítását nem fedeznék, így erre indult az őszig tartó adománygyűjtő eseménysorozat. A felhozatal változatos: pénteken két helyi rock és heavy metal zenekar lép fel a Szappan (Tipografiei) utcai épületben, a Konthrast és a Monday Shadows, vasárnap AG Weinberger multimédiás elemekkel kiegészített blues-, jazz- és rockkoncertje hallható a Horea úti zsidó kulturális központban, a továbbiakban pedig fellép többek között Ada Milea és lesznek színházi előadások is.

A Muzeon kiállítása a tervek szerint október végéig, november elejéig látogatható a Szentlélek (Virgil Fulicea) utca 3. szám alatt, majd a költözés után, leghamarabb 2027 tavaszán nyitna újra az új helyszínen, kibővülve a kolozsvári zsidóság második világháború utáni történetéről szóló résszel, magyarázta Siklódi Beáta. Az épületbe költözne a Kolozsvári Zsidó Hitközség állandó kiállítása is, továbbá egy termet fenntartanának időszakos kiállításoknak, műhelymunkáknak, konferenciáknak, múzeumpedagógiai eseményeknek is.

Ha valaki elolvassa a korabeli újságcikkeket, esetleg felfigyel arra, hogy ma is hallani ilyet

Hetényi Zsuzsa azt mondta, fantasztikus élmény volt szervezni valamit egy olyan városban, ahol azelőtt nem járt. „Nem ismertem senkit, és most ismerek egy csomó embert” – jegyezte meg. A felolvasókat kolozsvári származású budapesti ismerősein keresztül kezdte el keresni, de aztán egymást is ajánlották, így végül Kolozsváron kedd este Mureșan Judit nyugalmazott egyetemi tanár, holokauszttúlélő, Ghiţă Andrea-Julika televíziós újságíró, Fincziski Andrea színművész, Medrea Vera tanár, műfordító, Rostás-Péter István rádiós újságíró, Roth Mária pszichológus, egyetemi tanár és a Muzeon munkatársai, Siklódi Beáta és Kelemen Lilla Kornélia olvasta fel, Hetényi Zsuzsa pedig a saját maga választotta szöveg mellett azt a szöveget is felolvasta, amelyet H. Szabó Gyula szerkesztő, a Kriterion könyvkiadó igazgatója választott, ő ugyanis egészségügyi okokból végül nem lehetett jelen.

A kezdeményező a résztvevőkre bízta a választást, így alakult, hogy Markovits Rodiont többen is választották, Hetényi Zsuzsa szerint egyébként megérdemelten, mert az író „óriási etnográfiai munkát” végzett a Szibériai garnizon című önéletrajzi ihletésű riportregényével. Emellett elhangzott Schwarcz András Markovits Rodiont idéző szövege, továbbá Antal Sándor, Emőd Tamás, Karácsony Benő, Jászi Oszkár, Nóti Károly, Lakatos Imre, Indig Ottó, Osvát Ernő írásai.

„Volt olyan szerző, aki korábban halt meg, volt olyan szerző, aki túlélte a második világháborút, tehát itt nem a holokausztról volt szó. Itt arról volt szó, hogy jön egy ilyen ostoba államtitkár, meg jön egy ilyen nácizmus – a mai napig tele van utca olyan emberekkel, akik azt hiszik, hogy a zsidó bankok és a zsidó összeesküvés tartja sakkban az egész világot. Ha valaki elolvassa a korabeli újságcikkeket, esetleg felfigyel arra, hogy ma is hallani ilyet” – magyarázta Hetényi Zsuzsa.

Az irodalomtörténész szerint a könyvek bezúzásának hatása érződik ugyan a könyvtárakból hiányzó korabeli kiadványok miatt, de ezeket az újrakiadások pótolták és a művek tovább éltek. „Ez ‘44 nyarán történt, ‘45 áprilisában pedig vége volt a háborúnak. Egy év alatt tudott dühöngeni ez a barbárság, az egy év alatt sok kárt tettek, főleg az embereket ölték, de semmi csorbát nem szenvedett a magyar irodalom. Hiába igyekeztek. Nem volt a barbárságnak semmi diadala” – mondta.

„A könyvmentés azért fontos, mert ez rólunk szól. A könyvek élni fognak, akárki akármit csinál. Ez nagyon aktuális most. Ukrajnában az orosz könyveket megsemmisítik, és ezt nincs értelme a szemükre vetni, mert akinek kiirtják a családját, valamin a keserűségét ki kell töltenie. Jártam Kárpátalján, borzalmas élettörténeteket láttam, az embereknek nincs hova hazamenniük, a házukat megsemmisítették, a fiaik meghaltak vagy ott vannak fél lábbal… Én sosem zúznék be könyvet, de nem tudom hibáztatni őket. A német kultúra is átvészelte a világháború utáni németellenességet, az orosz irodalom is túl fogja élni azt, hogy Ukrajnában bezúzzák. Az ukrán irodalom pedig most előtérbe kerül, ki fog derülni, hogy mi az, ami jó abból, és mi az, ami nem. A világirodalomnak van egy ilyen önmegújító és konstans minősége” – magyarázta Hetényi Zsuzsa, aki az egyik kezdeményezője volt annak az ukrán népnek szóló nyílt levélnek, amelyet 50 magyar értelmiségi írt, később pedig 52 ezren csatlakoztak hozzá, hogy megmutassák az akkori Fidesz-kormány kommunikációjával szemben Magyarországnak van olyan része is, amely az igazságos béke, a szolidaritás és a demokrácia pártján áll. Putyin háborúját elítélő véleményéért egyébként visszavonták az orosz irodalom kutatójaként és fordítójaként elismert Hetényi Zsuzsa professor emerita jelölését, az ELTE orosz szakos hallgatóinak kezdeményezésére. A történteket Krusovszky Dénes írta meg a Magyar Narancsban.

Hetényi Zsuzsa következő dokuregénye ahhoz a személyes szálhoz is kapcsolódik, amely miatt régóta tervezte, hogy ellátogat Kolozsvárra és amely további érv volt a kolozsvári felolvasóest megszervezése mellett. Mint mesélte, még az édesapja fedezte fel felmenői között Rosenberger Bernát gyalui kereskedőt. „Elkezdtem utánamenni a dolgoknak, és ez a Rosenberger Bernát gyalui földbirtokos volt, 1848-ban nemzetőr és Kossuth írnoka is állítólag, és az 1870-es években megvásárolta a gyalui kastélyt, ő mentette meg az összeomlástól. 1888-ban nemességet kapott az 1848-as szerepléséért. A lapokban is utánanéztem, kiderült, hogy adakozott, a reformátusok megköszönték neki, hogy vett az új templomukba egy ezüst imaserleget” – részletezte. Mint mondta, sikerült azonosítania Rosenberger Bernát sírját is, illetve egy kolozsvári emléktáblát, amelyen köszönetet mondanak neki az adományért, amelyet az új kolozsvári zsidó temető telkének megvásárlására adott. „Nagyon jellemzőnek tartom, hogy a Kárpát-medence szinte minden vidékéről, Felvidékről, Erdélyből és Vajdaságból is vannak rokonaim és három vallás van, zsidó, katolikus, református. Úgy érzem, hogy ez mind gazdagít enged, gondolom, ezt Kolozsváron nem kell nagyon magyarázni” – mondta.