Ritka római kori leleteket őrzött meg a magas talajvíz a Maros megyei Mikházán

Nem csak a vízhordáshoz használt edény, hanem a hozzá tartozó spárga darabja is előkerült a mikházi római katonai tábor kútjából, az udvar másik részén pedig egy ciszternát azonosítottak, az ókori fakeret maradványaival együtt, számolt be Pánczél Szilamér, aki a Maros Megyei Múzeum kötelékében működő Római Limeskutató Központ vezetője és a Nemzeti Limesbizottság tagja. A már restaurált leleteket a mikházi Limespark új kiállításaiban fogják bemutatni, a park a tervek szerint tavasszal nyílik meg.

2025 nyarán a parancsnoksági épület udvarát kutatták: a déli részén befejezték a korábban azonosított kút feltárását, az északi részén pedig egy vízgyűjtő ciszternát azonosítottak és tártak fel részben. A jelenlegi információk szerint ezeket a II. század elejétől a III. század második feléig működő tábor két különböző időszakában használták, a kút korábbi, a ciszterna pedig a legkésőbbi építési szakaszban készülhetett.

A kút használatát egy idő után feladták a rómaiak és szándékosan töltötték fel. „Innen nagyon izgalmas leletanyag került elő. A kút olyan volt, mint egy időkapszula, mert ott maradt mindaz, ami belehullott vagy amit szándékosan beledobtak, és mivel magas volt a vízállás, szerves anyagok is konzerválódtak. A legizgalmasabb az volt, hogy előkerült egy sor kerámiaedény, amelyeket arra használtak, hogy a kútból vizet húzzanak, és volt, hogy még a hozzá kötődő spárga darabjai is megmaradtak, ami ebben a távlatban nagy ritkaság” – mondta a kutatást vezető régész, Pánczél Szilamér.

A kútból előkerült egy szinte teljesen ép bronz kanna is, ami az első ilyen jellegű lelet Mikházán. „Ezt arra használták, hogy a vizet felforralják, kicsit megsérült attól, hogy beleesett a kútba, de sikerült restaurálni” – tette hozzá.

A téglalap alakú, kb. 2 x 7 méteres vízgyűjtő ciszternát a jelenlegi információk szerint a parancsnoksági épület legutolsó építési korszakában alakították ki, amikor a kút már valamilyen okból fel volt számolva. „Lejutottunk arra a szintre, ahol megmaradt a fa kerete ennek a vízgyűjtő ciszternának. Az épület tetejéről gyűjtötték össze az esővizet, és lefedték, hogy ne romoljon a víz minősége. Ciszternákat tártak még fel a tartomány területén, de ez azért különleges, mert rendkívül jó állapotban maradt meg a faanyag” – emelte ki a régész.

A ciszterna földbe süllyesztett fakádhoz hasonlít, amelynek dupla fala van, közte agyagréteggel, hogy a talajvíz ne szivárogjon be. „A feltárást szeretnénk folytatni, ugyanis úgy tűnik, hogy több mint 80 centiméter mélységben megmaradt ez a fa keret, és a ciszterna tele van nagyon izgalmas leletanyaggal. Miután feladták az épületet, mindenféle törmelék, például tetőcserép vagy az udvaron található egyik oltár – aminek sajnos a felirata nem maradt meg – belezuhant a ciszternába” – magyarázta Pánczél Szilamér.

„A mediterráenumban nem ritka, hogy a rómaiak teljes városok vízellátását ciszternákkal oldják meg, bár igyekeznek olyan helyen településeket létrehozni, ahol források vagy folyóvíz áll rendelkezésre. A mikházi ciszternát késői szükségmegoldásnak gondolnám. De itt is valószínüleg vigyáztak arra, hogy legyenek ülepítőmedencék, melyek révén jó minőségű lehetett az ivóvíz, és azért volt lefedve, hogy ne algásodjon” – részletezte. Erdély területéről maradtak még fenn római ciszternák, például a Szilágy megyei Porolissumban tártak fel ilyet, de ritka, hogy ezeket épp egy parancsnoki épület udvarán alakítsák ki. Az eddigi feltárások alapján a mikházi castrumban és környékén inkább kutakból nyerték a vizet – kivéve a fürdőt, ahová valószínűleg forrásvizet vezettek be –, de úgy tűnik, a táborban ciszternára is szükség volt.

A víztartály feltárását még nem fejezték be, a konzerválása pedig komoly előkészületet igényel. „Szeretnénk az egész struktúrát először az eredeti pozíciójában dokumentálni, ezért tavaly inkább visszatemettük, és idén nyáron, ha sikerül a megfelelő anyagi forrásokat mozgósítani, akkor tudjuk folytatni. Addig már azokat a konzerválási, restaurálási beavatkozásokat is elő tudjuk készíteni, ami biztosítja a faanyag megmaradását. Mert ha kiszárad, pillanatok alatt tönkre tud menni. Folyamatosan víz alatt kell tartani. A tavalyi munkálatok alatt minden reggel kiszivattyúztuk a vizet, de a föld konstans nedvességtartalmat biztosított. Most is víz alatt van, ez a legmélyebb pontja a tábornak, olyan, mint egy kis medence, ahová a talajvíz összegyűl, csak ha nagy szárazság lenne, akkor kerülne veszélybe” – mondta az ásatás vezetője. „Izgalmas lenne kiemelni ezt a fa struktúrát is, és kiállítani a konzerválás után, mert 2,5-3 méter mélységben nagyon nehéz lenne bemutatni” – tette hozzá Pánczél Szilamér.

A mikházi katonai tábor parancsnoksági épületének a feltárása 2013-ban kezdődött és a pandémia időszakának kivételével minden évben a Maros Megyei Múzeum koordinálásával, nemzetközi kutatások keretében folytatódott. A régészeket, restaurátorokat, építészeket, geofizikusokat, művészettörténészeket tömörítő interdiszciplináris kutatócsoportba az évek során a berlini Humboldt Egyetem, a Kölni Egyetem, az Erfurti Főiskola, a Pécsi Egyetem, Budapestről a Pázmány Péter Katolikus Egyetem, a Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem és az ELTE, Kolozsvárról a Babeș-Bolyai Tudományegyetem oktatói és hallgatói kapcsolódtak be. „Tavaly csak a kolozsvári egyetem régészhallgatói vettek részt a feltárásokon és a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyik oktatója, mert a Mikházi régészeti park most átépítés alatt van, nem volt lehetőségünk nagyobb csapatot elszállásolni, de idén újra nagyobb kutatócsoporttal szeretnénk folytatni a kutatásokat, reméljük, hogy a tavasz folyamán megnyílik a Limespark és akkor megfelelő infrastruktúra áll majd rendelkezésre” – mondta Pánczél Szilamér.

A Limespark kialakítására a Maros Megyei Tanács 2,11 millió eurós uniós forrást hívott le az országos helyreállítási terv keretében, az európai alapok minisztériumának honlapján szereplő információk szerint a kivitelezés kb. 80 százalékban áll készen. A kivitelező társulást a marosvásárhelyi Construct Mapcom, a szatmári Euras és a szintén marosvásárhelyi Arhing vállalatok alkotják. A múzeum korábban közölte, hogy a helyszínen lesz egy látogatóközpont, amelyben a helyi leletekből rendezett kiállítás mellett múzeumpedagógiai terem és ajándékbolt is helyet kap, továbbá kutatóközpontot is kialakítanak, kísérleti régészeti laboratóriummal és szakkönyvtárral. Emellett a castrum északkeleti tornyát volumetrikus rekonstrukció formájában is bemutatják de megőrzik az eddigi kiállítótereket, az ún. idődoboz pavilonokat is.

A római határvédelmi rendszer, azaz a limes romániai szakasza – így a mikházi lelőhely is – 2024 óta szerepel az UNESCO világörökségi listáján. „Tudatosult bennünk, hogy egyes lelőhelyeknek a védelmét csak abban a formában tudjuk hosszútávon biztosítani, ha be is mutatjuk ezeket, ha a helyi közösség számára is érthetővé válik, hogy miért fontosak ezek a lelőhelyek, melyek természetesen bizonyos megkötéseket jelentenek számukra” – mondta.

„Hosszú adminisztratív folyamat, hogy ezekből a lelőhelyekből minél nagyobb területek köztulajdonba kerüljenek, hogy hosszú távon biztosítva legyen a védelmük. Nyilván, ha magántulajdonban vannak, de a tulajdonos ennek a jelentőségét felismeri, akkor el lehet kezdeni a közös ötletelést, együttműködést” – tette hozzá a szakember.

Pánczél Szilamér arról számolt be, hogy a székelyföldi lelőhelyek közül Énlakán a fürdő feltárása zajlik, de van már egy kilátó, illetve egy pihenő a lelőhelyen, Marosvécsen a kaput dokumentálták 2025 végén és elkezdődött az ötletelés a bemutatás lehetőségeiről. „Egyes őrtornyoknál, ahol van helyi igény vagy kapacitás rá, próbálunk információs táblákat elhelyezni, például ez megtörtént az oklándi torony esetében is” – mondta.

„Mikházán voltak a legjobb adottságok arra, hogy a kelet-erdélyi római határvédelmi rendszer zászlóshajóját kialakítsuk. De az északi határon ott van Ilosva, Porolissum, a nyugati határ mentén Tibiscum vagy Micia, ahol már a 20. század közepétől kezdve rendszeres kutatások, bemutatási kísérletek történtek.

A kelet-erdélyi szakaszon ez elmaradt, de éppen ezért valamilyen szinten hálásaknak is kell lennünk, mert nem történtek olyan beavatkozások, olyan konzerválási eljárások, melyek adott esetben többet ártanak a műemléknek, mint használnak.

Mások hibájából tanulva mi nem álltunk neki a falakat cementtel konzerválni, hanem ezek védőtető alatt, vagy növényi beültetéssel lesznek megjelölve vagy csak információs táblával és 3D-s rekonstrukciókkal” – magyarázta Pánczél Szilamér.

A hazai limes lelőhelyeinek egységes bemutatásán még dolgoznak a szakemberek. Egyelőre a Hívogató Románia (România atractivă) honlapon 22 egykori római katonai táborról lehet olvasni, több nyelven, köztük magyarul is. A limes összes UNESCO-védettség alatt álló romániai lelőhelyéről pedig az Országos Limes Bizottság honlapján lehet információt találni, és előkészítés alatt áll ennek a „felhasználóbarát” változata is, tudtuk meg Pánczél Szilamértől.