Kelemen Hunor Székelyföld-díjat kap. Főszerkesztő: Nem a politikust, hanem az írót tüntetjük ki

A Székelyföld kulturális folyóirat nemrég tette közzé 2025-ös díjazottjainak névsorát, amin több költő neve között Kelemen Hunor RMDSZ-elnök neve is szerepel. A politikus irodalmi munkássága az utóbbi év(tized)ekben alig-alig volt jelen a nyilvánosságban, ezért rákérdeztünk: valóban volt annyi friss szövege, hogy ez most díjat érjen?

A folyóirat főszerkesztője, Zsidó Ferenc szerint igen. Mint elmondta, az elmúlt 2–3 évben több prózai szöveget is közöltek tőle, részleteket egy készülő nagyepikából. Hozzátette: „Mi fontosnak tartjuk, hogy Kelemen Hunor mielőtt politizált volna, irodalmár volt, költőként indult. És most is számolunk vele szerzőként.” Zsidó hangsúlyozta: „Nem a politikust díjazzuk, hanem a szépirodalmi szerzőt.”

Az RMDSZ elnöke irodalmi tevékenységének zöme a '90-es évekre tehető. Alapítója volt a Jelenlét című kulturális folyóiratnak, amelyet még 1989-ben indítottak el fiatal írók és értelmiségiek az erdélyi magyar irodalom megújításának szándékával. Kelemen a lap főszerkesztő-helyettese volt. A rendszerváltás után a kolozsvári közszolgálati rádió kulturális műsorainak szerkesztőjeként dolgozott, ezzel párhuzamosan pedig a Korunk munkatársa is volt. Aktívan részt vett a helyi irodalmi élet szervezésében, részt vett a Serény Múmia és az Előretolt Helyőrség irodalmi műhelyek életében, amelyek a 90-es évek végén és 2000-es évek elején fontos szerepet játszottak az új erdélyi magyar irodalomban.

Ami a köteteit illeti, a Wikipédiában négy címet találtunk: 1995-ben Minuszévek című verseskötetével debütált, amellyel elnyerte a Romániai Írószövetség debütdíját; 1998-ban megjelent A madárijesztők halála című kisregénye, 2001-ben pedig Szigetlakó címmel újabb verseskötetet adott ki. A 2010-ben kiadott Versek / Poezii tulajdonképpen egy kétnyelvű válogatás korábbi verseiből.

Kelemen Hunor irodalmi jelenléte a 2000-es évek elejétől szinte eltűnt, és ezt ő maga is többször elismerte, hogy a politikai pályafutás elsodorta a költőt / írót. Több interjúban említette, hogy a pandémia alatt történt meg, hogy ismét jutott ideje az írásra, arról viszont nem tudunk, hogy a közölt szövegek komolyabb irodalmi visszhangot váltottak volna ki, nem találtuk nyomát annak, hogy valaki reflektált volna a friss irodalmi publikációkra.

A főszerkesztő szerint azonban a Székelyföld hasábjain közölt friss prózarészletek egy nagyobb vállalkozás részei, amelyekből akár egy regény is összeállhat. Ezek az anyagok viszont digitálisan nem hozzáférhetők a folyóirat saját weboldalán, csak a Szófa gyűjtőportálon, így a nyilvános megítélésük is nehezített.

Az ünnepséget 2025. október 10-én, pénteken 12 órától tartják a csíkszeredai Várdomb Panzió konferenciatermében. Egyébként Kelemen Hunor valószínűleg nem lesz jelen a díjátadón, mert ugyanaznap tartják az RMDSZ 17. kongresszusát a Kolozsvár melletti Zsukiménesen, méghozzá nagy érdeklődés mellett, Orbán Viktor magyar miniszterelnök részvételével.

A 2025-ös Székelyföld-díjazottak között szerepelnek olyan nevek is, akik irodalmilag aktívabbak:

• Iancu Laura – néprajzkutató, költő (Budapest)
• Terék Anna – költő (Budapest), akit a szerkesztőség a Székely Bicskarend-díjjal lep meg
• Varga Balázs – költő (Marosvásárhely)

Kelemen Hunor első elismeréseit még pályakezdőként kapta: 1994-ben a Látó folyóirat nívódíját kapta meg, majd 1996-ban a Romániai Írószövetség debüt-díját nyerte el Minuszévek című verseskötetéért. Ezek az irodalmi díjak akkor még egyértelműen a fiatal szerző ígéretes indulását jelezték.

Később, már politikai szerepvállalásának időszakában, 2000-ben a Románia Csillaga Érdemrend parancsnoki fokozatát vehette át, majd 2008-ban a Magyar Köztársaság Érdemrendjének parancsnoki keresztjét is megkapta.

A mostani Székelyföld-díj hosszú idő után az első olyan elismerés, amit ismét irodalmi teljesítménye miatt kap. A lap impresszuma szerint támogatói között ott van az RMDSZ Communitas Alapítványa, illetve a Hargita Megyei Tanács.