Kertvilág
Codău Annamária, a Látó szépirodalmi folyóirat szerkesztője nyerte el a BTK Irodalomtudományi Intézet Irodalomelméleti Osztálya és a Literatura folyóirat által alapított Kálmán C. György irodalomkritikusi díjat, amelyet harmadik alkalommal adtak át 2025. február 11-én. Az elismerés a fiatal, sokoldalú és karakteres véleménnyel rendelkező magyar irodalomkritikusokat hivatott méltatni.
Az ész ellenőrzött lendületével kellene kezdenem, és a szív alaposságával.
Az ő esetében sem az okosság, sem a kutatás megbízhatósága nem öncél. Szívós, mint egy szépen gondozott növény, olvasott és értelmes. Közben szerény is, de visszafogott hangjában mindig ott a következetesség: kritikusi éthosza nagyon is letisztult.
Codău Annamária a tanítványom volt, aztán a kolléganőm lett. Ugyanaz a kellemes, friss jelenség volt minden helyzetben. Ha megszólalt, oda kellett figyelni rá, s ha már figyelt az ember, észrevehette, hogy az évek nem teltek hiába: érvelése magabiztosabb lett, hangja egyénibb, kialakította a helyét a mai kritikusi beszédben.
Néhány évig a Klikkrec című rovatot írtuk ketten. Nagyon szerettem ezt az időszakot: azt hiszem, jól egészítettük ki egymást, az pedig biztos, hogy ő mindig elfogulatlanul és hibátlanul érvelt. Mint Balázs Imre József vagy Lapis József, ő is úgy képes a legújabb tudományos perspektívákat beilleszteni a beszédébe, hogy mégsem válik követhetetlenné, és mindig a szöveg, sosem személyes rokon- vagy ellenszenvek vezérlik.
Tegnap Kálmán C. György-díjjal tüntették ki, mint fentebb is mondtam, teljesen megérdemelten. Az egyik Látó-táborban letöltött egy korbács-appot, hogy azzal figyelmeztessen az ebéd- és egyéb időkre. Most annak kellene megszólalnia, hogy ismét mindenki rá figyeljen. Szeretettel gratulálok, Annamari!
Állj ki a szabad sajtóért!
A Transtelex az olvasókból él. És csak az olvasók által élhet túl. Az elmúlt három év bizonyította, hogy van rá igény. Most abban segítsetek, hogy legyen hozzá jövő is. Mert ha nincs szabad sajtó, nem lesz, aki kérdezzen. És ha nem lesz, aki kérdezzen, előbb-utóbb csend lesz, holott tudjuk, a hallgatás nem opció.
Támogatom!