Őslénykutató: A Hátszegi-medencében az emberek szó szerint dinoszauruszos rétegeken járnak, azt szántják be a kukoricával

A dinoszauruszok eltűnését megelőző, késő kréta korba engednek betekintést azok a különleges leletek, amelyeket Botfalvai Gábor, az ELTE TTK és a HUN-REN-MTM-ELTE Paleontológiai Kutatócsoport tudományos munkatársának vezetésével tártak fel az erdélyi Hátszegi-medence területén. Mint beszámoltunk róla, a leletanyag alapján legalább két új fajt azonosíthatnak, azonban ezek besorolása még folyamatban van.

A kutatók még javában dolgoznak az ásatásokon, és az eddig talált csontok, többek között egy újonnan talált dinoszaurusz-csontváz preparálásán. Botfalvai Gábor és csapata pedig már az angliai paleontológiai konferencián (SVPCA) is bemutatta a Hátszegi-medencében végzett öt éves kutatásuk legfőbb eredményeit. Az Angliából hazatérő magyar kutatót ezekről kérdeztük.

Az erdélyi késő kréta kor élővilágát már nagyon régóta, több mint száz éve kutatják. A legelső kutató Báró Nopcsa Ferenc volt a területen.

Nopcsa Ferenc számos dinoszauruszfajt írt le, és számos geológiai megfigyelést végzett, de érdemes a történetnek a kevésbé ismert részét is feleleveníteni, mert valójában nem Nopcsa Ferenc találta meg ezeket a leleteket a Hátszegi-medencében, hanem Kadić Ottokár.

A ma Magyarosaurus dacus-nak hívott csontok első maradványait is Kadić találta meg, majd odaadta Nopcsa Ferencnek, aki írt erről egy tanulmányt, de ebben még nem Magyarosaurus dacus-nak nevezte ezt az állatot. Pár évvel később egy osztrák paleontológus Friedrich von Huene nevezte el Magyarosaurus dacus-nak.

Kadić Ottokár hogyan talált rá a leletekre?

Az 1900-as évek legelején volt egy geológiai térképezés a Hátszegi-medencében. Magyarországhoz tartozott ez a régió, ezért magyar geológusok elmentek megnézni, hogy a Hátszegi-medencében milyen esetleges nyersanyagok vannak. Aki itt a térképezést csinálta, ő volt az a Kadić Ottokár, akiről beszéltem.

A térképezés során olyan rétegekre bukkant a területen, amelyekből dinoszauruszmaradványok jöttek elő. Úgyhogy abba is hagyta a térképezést, és elkezdte ezeket a dinoszaurusz-maradványokat begyűjteni, vagy begyűjtetni a helyi lakosokkal. Mivel a terület ekkor még Magyarországhoz tartozott, a hét lelőhelyről összegyűjtött gazdag leletanyagot a Magyar Királyi Földtani Intézetbe, mai nevén a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatóságához (SZTFH) szállíttatta.

Ezeket a leleteket mindenki ismeri a világ minden pontján, mert nagyon fontosak. Különböző dinoszauruszok és krokodilok holotípusa is megtalálható benne, szóval egy nagyon gazdag leletanyag.

Az volt ezzel a gond, hogy amikor Kadić Ottokár befejezte az ásatásait, akkor írt ugyan egy magyar nyelvű rövid összefoglalót, de nem adott pontos információt arra vonatkozóan, hogy hol találta a leleteket. Annyit tudtunk, hogy Valiora (románul: Vălioara) település környékén. Az sem volt ismert, hogy konkrétan milyen rétegekből, milyen korból, környezetből származnak. Úgyhogy a leletanyaggal, azon kívül, hogy értékes volt anatómiai vagy rendszertani szempontból, többet nem nagyon tudtunk kezdeni.

Legalábbis egy ideig, hisz most épp ott végzik az ásatásaikat…

Hat éve jött a fordulat, amikor Makádi László, aki ma is az SZTFH-ban dolgozik, felfedezte, hogy a térképtárban megtalálható az a térkép, amit Kadić Ottokár használt az ásatásai során. Ezen a térképen volt hét darab X betű, ami az egykori lelőhelyeket mutatta. Úgyhogy fogtuk ezt a régi térképet, különböző térinformatikai módszerekkel beazonosítottuk az X-eket a mai térképeken, és elmentünk, hogy újra felfedezzük ezeket a lelőhelyeket.

Olyan jól sikerült ez a beazonosítás, hogy a lelőhelyek mindegyikét megtaláltuk, és további maradványokat is gyűjtöttünk be ezekről a lelőhelyekről. Fölvettük a geológiai szelvényeket, dokumentáltuk, hogy a csonttartalmú réteg, a fejlődéstörténetében hol helyezkednek el.

Volt olyan a lelőhelyek között, amelyik ígéretesebbnek bizonyult a többinél?

A lelőhelyek mindegyikéből tudtunk csontokat gyűjteni, de volt egy kiemelkedően fontos, ez a K2-es lelőhely. A K az a Kadić nevet jelöli. A kettes lelőhely környékén egy olyan rétegre bukkantunk, ahol szó szerint egymás hegyén-hátán voltak a csontok, és éveken át folyamatosan tudtunk oda ásatásokat szervezni.

Reménykedtünk abban is, hogy nem csak azok a csonttartalmú rétegek vannak, ahol Kadić is kutatott, hanem hogy a környéken találunk esetleg újakat is. Ezért nem csak azokra a pontokra mentünk ki, ahol ő járt, hanem bejártuk a területet, így találtunk további két nagyon fontos lelőhelyet, ahol közel azonos gazdagságban kerülnek elő a csontmaradványok. Erre adtam be a második, NKFIH OTKA 2024-es pályázatomat, ami januártól indult, hogy tovább tudjuk folytatni a kutatásokat. A további ásatásokat megcsináljuk, az egész területet térképezzük, hogy geológiai és más szempontból is minél több információt nyerjünk.

Miért épp a Hátszegi-medencében ilyen gyakoriak a csontok?

Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a területen magasabb hegyek alakultak ki, amelyek folyamatosan erodálódtak, hatalmas törmelékkúpok alakultak ki, és ezeken a törmelékkúpokon folyók zúdultak le a völgy irányába, mocsaras területeket hozva létre. Az egyik lelőhelyen egy tó is létrejött, amiben mindenféle élőlények éltek, mert ezeken a helyeken nagyon dús volt a vegetáció, és ha a növényevő élőlények jól érezték magukat, akkor nyilván a ragadozók is. A tóba belefolyt egy folyó is. A folyó szállította ide az elpusztult állatok maradványait, így halmozódtak egymásra a csontmaradványok. És ezért van az, hogy a K2-nek nevezett lelőhelyünkön nagyon magas a csontkoncentráció. A becsléseink szerint 190 csont található egy négyzetméteren, szóval egy nagyon jelentős csontkoncentrációról van szó. Ez pont azért van, mert az a réteg, amit ásunk, az pont ott található, ahol a folyó elérte a tavat, ahol hirtelen nullára csökken a szállítási energia, és így egymásra halmozódtak a csontok.

Kutatói szemmel miért fontosak ezek a leletek?

Azért, mert az általunk feltárt lelőhelyek a legkorábbi időpontról adnak képet, hiszen ezek a lelőhelyek a legidősebb gerinces maradványokat tartalmazó rétegeknek tekinthetőek az egész Hátszegi-medencéből

Hogyan nézett ki a leletek alapján a Hátszegi-medence millió évekkel ezelőtt?

Mai tudásunk szerint a Hátszegi-medence területét, a késő kréta korban egy hatalmas szubtrópusi szigetként lehetne elképzelni. Nagyjából akkora lehetett, mint Kuba szigete (több mint 110  861 km², szerk. megj.). Ezt a szigetet tenger vette körül. Mivel a sziget el volt zárva a kontinens többi részén lévő evolúciós folyamatoktól, ezért különleges élőlények alakultak itt ki az idők során.

Mekkorák voltak az itt élő dinók, illetve mit lehet még leíró jelleggel elmondani róluk?

Hátszegen, illetve a magyarországi lelőhelyen, Iharkúton nem éltek nagytestű dinoszauruszok. Az itt élő dinoszauruszok az amerikai kontinensen élő rokonfajokénak a kétharmad, egyharmad méretét hozták. Ennek az oka épp az, hogy egy szigeten éltek, a szigeten pedig kevesebb a növényzet, kevesebb a terület, ezért ilyen törpenövés figyelhető meg. A Magyarosaurus öt méter hosszú lehetett. A Rhabdodontidae dinoszaurusz, ha a négy lábán állt, körülbelül egy ember magasságát érte el.

Nemcsak rengeteg lelet került elő, de új fajok felfedezése is várható, ami a kutatás hírét viszi. Számotokra mégsem ez a legfontosabb felfedezés, miért?

A kutatásaink jelenleg kezdeti szakaszban vannak, és ezt azért fontos hangsúlyozni, mert nagyon sok csontanyagot gyűjtöttünk be különböző lelőhelyekről. A nagyon sok közel 1000 darab csontmaradványt jelent. Miután begyűjtjük ezeket a leleteket, elkezdjük kipreparálni, és ezzel párhuzamosan megindul a kutatómunka, próbáljuk beazonosítani a csontok eredetét. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, és ez az, ami számunkra nagyobb jelentőséggel bír, mint új fajokat felfedezni, hogy nem csak különálló csontokat találtunk, vagy egy-egy csontvázrészt, hanem konkrétan a teljes lelőhelyet feltárjuk, összetartozó csontvázakat gyűjtünk be.

Ezt fontos hangsúlyozni, mert Hátszegen a kutatások általában a geológiai, vagy a felszíni adottságokból adódóan úgy történnek, hogy mennek a geológusok, találnak valami érdekeset, azt begyűjtik, aztán keresnek további leleteket. Mi más taktikát választottunk. Azt csináljuk, hogy ha találunk egy csonttartalmú réteget, akkor megpróbáljuk azt a lehetőségekhez mérten teljes egészében feltárni, mindent begyűjteni abból a rétegből. Ez nagyon sok munkát igényel.

Ez azért fontos, mert az őslénytanban van egy olyan probléma, hogyha egy dinoszauruszfajnak mondjuk csak a koponyáját ismerjük, akkor lehetetlen összehasonlítani egy olyan leletanyaggal, amiből hiányzik a koponya, de a teljes koponya mögötti rész megtalálható. A leletanyagunk, amit innen begyűjtöttünk, pont ebben fog segíteni, hogy az ilyen különálló csontvázak között megtaláljuk a kapcsolatokat.

Hány ilyen különálló csontvázat találtatok, és mit lehet elmondani róluk?

A már sokat emlegetett K2-es lelőhelyen, ahol nagyon magas a csontkoncentráció, több összetartozott csontvázat is találtunk. Ezek közül kettő valószínűleg ugyanazt a fajt reprezentálja. Ez egy Rhabdodontidae dinoszaurusz, az egyik leggyakoribb dinoszaurusz a környéken, de szintén rendszertani problémákkal küzd, mert nincsenek jól definiálva a csoportba tartozó fajokra jellemző bélyegek. Az általunk kiásott két darab csontváz viszont segíteni fog feltárni a rendszertani kapcsolatait a többi dinoszaurusszal, mert megtaláltuk a koponyáját, a csigolyáját, a végtagcsontját, a medencecsontját, és nagyon sok más részét is ismerjük.

Ugyanerről a lelőhelyről előkerült egy összetartozó csontváz, ami egy Sauropoda dinoszauruszhoz tartozik, amit Magyarosaurus dacusként is emlegettünk. Ennek sajnos a koponyája nincs meg, de a koponya mögötti régió nagy része begyűjtésre került.

A tavalyi ásatások utolsó napján bejártunk egy eddig ismeretlen területet a lelőhelyeinktől kicsivel délre, ahol véletlenül egy pár kipergett bordadarabot találtunk, egy vörös színű homokkő mállott felszínén. Amikor fölszedtük ezeket a bordadarabokat, aztán megpiszkáltuk a réteget, kiderült, hogy egymás után jönnek elő a nagyon-nagyon jó megtartású csontok. És ez megint egy olyan összetartozó csontváz lesz, aminek még csak az egyik részét tudtuk begyűjteni, de nagyon bízunk benne, mivel olyan a geológiai környezet, hogy egy nagyon nagy része ennek a csontváznak meglesz. Még az is lehet, hogy egy teljes csontvázat be tudunk innen gyűjteni. Ez még ott tart, hogy behoztuk a begipszelt tömböt, és szeptemberben elkezdtük preparálni, szóval még nem teljesen látható, hogy pontosan mik kerültek elő, de már ennyiből is látszik, hogy nagyon ígéretes.

A teljes csontvázakról készült már publikáció, az új fajok leírása miért várat ennyit magára?

Ez a legérzékenyebb része a kutatásnak. Bár népszerű dolog az új fajleírás, és könnyű is abban az értelemben, hogy a leletanyagnak több különleges anatómiai bélyege van, de az új fajok leírása néha többet árt, mint használ. Ezért csak akkor érdemes leírni egy új fajt, hogyha annak van valami tudományos mondanivalója.

Ehhez pedig a leleteket el kell tudni helyezni egy evolúciós leszármazási vonalon: új fajról van szó, de közeli rokona A vagy B fajnak. Vagy új fajról van szó, de korábban azt gondoltuk, hogy ez közeli rokona az A fajnak, de most rájöttünk, hogy a D fajnak közelebbi rokona. És ezért volt az, hogy a K2-es lelőhelyen talált két darab összetartozó csontvázrészt nem definiáltuk fajszinten, mert pontosan nem tudtuk meghatározni, hogy mivel áll rokoni kapcsolatban. Így ez lebegett volna a levegőben. Gyakran több évet felölel, mire ezt a dolgot fel tudjuk göngyölíteni.

Új növényevő fajok felfedezéséről már beszámolt a sajtó, hol tart most a besorolási folyamata?

Jelenleg nemcsak magyarországi és romániai, hanem Németországban és Angliában élő kollégákkal közösen próbáljuk felgöngyölíteni, hogy ezek a dinoszauruszok, amelyek a Hátszegi-medencében éltek, milyen rokoni kapcsolatban állnak a világban ismert dinoszauruszokkal. És ha úgy látjuk, hogy fontos megkülönböztetni a mi leletanyagunkat fajszinten az összes többitől, akkor új fajokat fogunk leírni.

Ami talán egy új faj bevezetését indokolttá teszi, az egy olyan lelőhelyről került elő, amit mi fedeztünk fel három évvel ezelőtt. Itt szinte csak ehhez a dinoszauruszhoz tartozó maradványokat találtuk. Ez az úgynevezett Hadrosauridae dinoszaurusz. Ez is egy növényevő dinoszaurusz volt, de valamivel nagyobb méretű, mint az előbb említett Rhabdodontidae dinoszaurusz, és ez a leletanyag is tartalmaz koponya és koponya utáni úgynevezett posztcraniális elemeket, és ez az, ami most jelen pillanatban Magyar Jánosnak, az ELTÉ-n dolgozó doktoranduszomnak a munkája lesz, hogy ezt a csontvázat leírja. Egyelőre úgy néz ki, hogy eddig nem ismert dinoszaurusz maradványait fedi ez a csontanyag.

A nemzetközi kutatókkal együtt gondolkozva eddig milyen információkat tudtak feltárni?

Ez egy nagyon fontos kérdés, főleg a Rhabdodontidae dinoszauruszokra nézve, amiből nekünk is nagyon sok csontanyagunk van. Amit ebbe a dinoszauruszcsaládba sorolunk, az csak Európában létezik, és egy nagy nemzetközi kutatás van folyamatban annak érdekében, hogy megállapítsuk, hogy a Rhabdodontidae dinoszaurusz család honnan ered. Miután ez megvan, meg kell nézni, hogy az Európán belül leírt fajok valóban különállóak, vagy esetleg lehet csoportosítani őket. Ha ez is meglesz, akkor az új leletanyaggal, amin azt látjuk például, hogy a koponya az A faj, viszont a végtagok a B faj bélyegét mutatják, de tudjuk, hogy ez egy állat, könnyebb lesz a fajokat összekapcsolni egymással.

Kialakult már közös vélemény, vagy mi az, ami vita tárgya jelenleg a kutatók között?

Bizonyos kutatók úgy gondolják, hogy ezek a dinoszauruszok Ázsiából érkeztek, és egy másik dinoszauruszcsaládból fejlődtek ki. Mások meg úgy gondolják, hogy valójában ezek az Európában gyakori, úgynevezett ornithopoda dinoszauruszok mellékágai. Még az elején vagyunk, nincs tudományos szintézis, ezért nem szeretnék ebbe még belemenni, mert itt még bármilyen információ megbolygathatja a dolgokat.

További feltárásokra, új lelőhelyekre számítotok-e még a Hátszegi-medencében?

Persze, abszolút. Beazonosítottunk itt a területünkön nyolc lelőhelyet. Ezek közül van három, ami nagyon produktív, ezeket folyamatosan próbáljuk feltárni. De folyamatosan keresünk új lelőhelyeket is. A Hátszegi-medencéből nagyon sok új maradvány fog előkerülni az elkövetkezendő öt év során. A mi kutatásunk kb. 10 négyzetkilométert fed le a medencén belül, máshol más kollégák folytatnak kutatásokat, és nyilván ezek párhuzamosan folynak, szoros együttműködésben, melyet Csiki-Sava Zoltán koordinál. A mi kis területünknek csak a 20 százalékát vizsgáltuk meg érdemben, még ezen a területen is nagyon sok a munka, de a Hátszegi-medencében száz években mérhető mennyiségű kutatnivaló van még.

Az a szerencse, hogy a Hátszegi-medencében a dinoszauruszokat tartalmazó rétegek a felszínen vannak. Persze van rajta talajtakaró, ezért csak a patakmedrekben táródnak fel, de nem kell 10 méteres bányagödröket ásni ahhoz, hogy felszínre kerüljenek ezek a csontok. A Hátszegi-medencében az emberek szó szerint a dinoszauruszos rétegeken járnak, azt szántják be a kukoricával, ennyire gazdag. Négyzetkilométerenként lehetőség van rá, hogy leletet találunk.

Az erdélyiek hol tudják a megnézni, hogy a Hátszegi-medencében milyen leleteket találtak eddig?

Erdélyben több helyen meg lehet tekinteni a leleteket. A kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetemen nagyon gazdag gerinces gyűjtemény található, rengeteg nagyon értékes csonttal, de a Hátszegi Dinoszaurusz Geopark múzeumában is van egy nagyon gazdag gyűjtemény.