Kommunista, zsidó, magyar? Gáll Ernő már a 70-es években előrevetítette a Minority SafePack gondolatát

A Kolozsvári Magyar Napok műsordömpingjében szinte észrevétlen maradt az a könyvbemutató, ahol a Gáll Ernő-irodalomnak két jelentős kötetét mutatták be és vitatták meg. Az eseményen részt vett Balázs Imre József irodalmár, a Korunk folyóirat szerkesztője és a Babeș-Bolyai Tudományegyetem (BBTE) oktatója, Földes György, a budapesti Politikatörténeti Intézet igazgatója, valamint Balogh F. András, a BBTE Germanisztikai Intézetének oktatója.

A bemutatott kötetek közül az első Franz Sz. Horváth (a továbbiakban Horváth Szabolcs, mert így hivatkoztak rá a beszélgetés résztvevői) könyve volt, Kommunist – Jude – Ungar? Leben und Werk des heimatlosen Philosophen Ernő Gáll (Kommunista, zsidó, magyar? Gáll Ernő, a hontalan filozófus élete és művei). A másik bemutatott mű Gáll Ernő Beszélgetések 1982–1999 című kötete volt, amelyet Csapody Miklós válogatott és szerkesztett, valamint Balogh F. András rendezett sajtó alá.

Az eseményen több fontos gondolat is elhangzott. Balázs Imre József és Földes György részletesen beszélt Gáll Ernő szellemi fejlődéséről, a sztálinizmus idején betöltött szerepéről, majd későbbi kritikáiról és önreflexióiról. Kiemelték, hogy Gáll Ernő az 1960-as és 1970-es években fontos szerepet játszott a nyugat-európai szociáldemokrácia gondolatainak erdélyi terjesztésében a Korunk folyóiraton keresztül.

A beszélgetés során szó esett a „sajátosság méltósága” elvéről is, amely Gáll Ernő számára az erdélyi magyarság identitásának megőrzését jelentette. Balázs Imre József hangsúlyozta, hogy Gáll Ernő ezt az etikai irányt képviselte, amelyet létfontosságúnak tartott a közösség megmaradása szempontjából.

Végül a résztvevők reflektáltak arra is, hogy Gáll Ernő a rendszerváltás után marginalizálódott a közéletben. Földes György szerint Gáll Ernő érezte, hogy munkássága és elvei már nem kapnak olyan figyelmet és elismerést, mint korábban, ami frusztrációt okozott számára. Tibori Szabó Zoltán újságíró, holokausztkutató kiegészítette ezt azzal, hogy Gáll Ernő marginalizációja részben annak is köszönhető volt, hogy baloldali gondolkodása már nem volt „szalonképes” az új politikai elit számára.

Hazátlan volt-e Gáll Ernő?

Balogh F. András első kérdése Horváth Szabolcs könyvének provokatív címére irányult: Kommunist – Jude – Ungar? Leben und Werk des heimatlosen Philosophen Ernő Gáll (Kommunista, zsidó, magyar? Gáll Ernő, a hontalan filozófus élete és művei). Arra kérte a résztvevőket, hogy reflektáljanak a címben felvetett kérdésekre, különösen a „hontalan filozófus” kifejezésre.

Balázs Imre József szerint a cím valóban provokatív, különösen a magyar kultúrában, ahol az identitás kérdése különös jelentőséggel bír. Úgy véli, hogy Gáll Ernő esetében a „hontalanság” inkább szellemi értelemben értendő, mivel Gáll Ernő valóban sokféle identitással és eszmével küzdött élete során. Kiemelte, hogy Gáll Ernő sosem tekintette magát „hontalannak” abban az értelemben, hogy ne lett volna valamilyen mély identitása, de a cím szerzője talán arra próbál utalni, hogy Gáll több kultúrában is otthon érezte magát, ami egyfajta „hontalanságot” is jelenthet.

Földes György a címre reagálva elmondta, hogy a „hontalanság” kifejezés félrevezető lehet Gáll Ernő esetében, mivel ő mindig egyértelműen magyar identitásúnak vallotta magát. Földes hangsúlyozta, hogy a „hontalan” kifejezés inkább arra utalhat, hogy Gáll Ernő életútja és nézetei miatt sosem volt teljesen beilleszthető egyetlen közegbe vagy identitásba.

Tibori Szabó Zoltán egy későbbi hozzászólásában megerősítette, hogy Gáll Ernő mindig magyarnak vallotta magát, és ezt többször is hangsúlyozta élete során. Tibori szerint Gáll Ernő a holokauszt túlélőjeként is mindig a magyar identitását tartotta fontosnak, amit az amerikai hadsereg Buchenwaldból való kiszabadulása után készített kihallgatási jegyzőkönyve is alátámaszt, amelyben Gáll Ernő magyarnak és római katolikus vallásúnak jegyeztette be magát. Tibori úgy véli, hogy a „hontalanság” kifejezés inkább arra utalhat, hogy a Gáll Ernő által képviselt eszmék és identitás a környezete számára nehezen volt értelmezhető.

Balogh F. András következő kérdése arra irányult, hogy Horváth Szabolcs, a könyv szerzője hogyan tükrözi Gáll Ernő életművét. A kérdést követően a beszélgetés résztvevői kitértek Gáll Ernő életének különböző szakaszaira, amelyekről Horváth Szabolcs könyvében részletesen ír.

Balázs Imre József szerint Horváth Szabolcs munkája valóban precíz és alapos, különösen abban, ahogyan Gáll Ernő életének különböző korszakait bemutatja. Ugyanakkor Balázs hangsúlyozta, hogy Gáll Ernő életében sok olyan részlet van, amelyeket nem lehet egyszerűen egyetlen narratívába sűríteni. Szerinte Gáll Ernő komplex életútját csak azzal a sokrétű megközelítéssel lehet megérteni, amelyet Horváth Szabolcs is próbált alkalmazni, bár ez nem minden esetben sikerült maradéktalanul.

Földes György kiemelte, hogy Gáll Ernő pályafutása különösen az 1950-es években a sztálinista ideológiához kötődött, amit 1953 után maga Gáll is kritizált. Földes szerint fontos, hogy Horváth Szabolcs könyve reflektál erre az időszakra, és bemutatja, hogyan változott Gáll Ernő gondolkodása a későbbi években. Földes szerint Gáll Ernő saját önreflexiója révén alakult ki az a komplex szellemi identitás, amelyet később képviselt.

Gáll Ernő progresszív gondolkodása a '60-as és '70-es években

Balogh F. András következő kérdése arra vonatkozott, hogyan vált Gáll Ernő a '60-as és '70-es években azzá a progresszív gondolkodóvá, aki megpróbálta a nyugat-európai szociáldemokrácia és kommunista gondolkodás eredményeit Erdélybe behozni.

Balázs Imre József hangsúlyozta, nemcsak Gáll gondolkodásában állt be ez a változás, hanem a Korunk főszerkesztőjeként nagy szerepe volt abban, hogy Erdélyben megjelentek a nyugat-európai eszmék, különösen a szociáldemokrácia gondolatai. Gáll Ernő a folyóirat révén próbálta ezeket az eszméket integrálni az erdélyi magyar közösség gondolkodásába, ami komoly kihívást jelentett a korabeli politikai viszonyok között.

Földes György hozzáfűzte, hogy Gáll Ernő ezzel a nyitott, progresszív gondolkodásával szembenállt a korabeli romániai ideológiai fordulattal, amely a hetvenes évek közepén vált erőteljessé. Gáll Ernő megpróbált olyan intellektuális teret teremteni, amelyben a szabad gondolkodás és a nemzetközi eszmék is helyet kaphattak, bár ez egyre nehezebbé vált a Ceaușescu-rezsim alatt.

A sajátosság méltósága

Balogh F. András a legismertebb Gáll Ernő-i koncepcióhoz, a „sajátosság méltósága” elvéhez kapcsolódva megkérdezte, milyen jelentősége volt ennek az erdélyi magyar közösség számára.

Balázs Imre József elmondta, hogy a „sajátosság méltósága” Gáll Ernő számára azt jelentette, hogy az erdélyi magyarságnak meg kell őriznie identitását és értékeit, még a legnehezebb időkben is. Ezt az elvet Gáll etikai irányvonalként képviselte, amelyet fontosnak tartott a közösség túlélésének szempontjából.

Földes György hozzátette, hogy Gáll Ernő ebben az időszakban egyfajta humanista perspektívából közelítette meg a kérdést. Gáll úgy vélte, hogy az erdélyi magyarság megmaradásának kulcsa az etikai tartás és az, hogy képes legyen ellenállni a külső nyomásnak. Ugyanakkor Földes is rámutatott arra, hogy ez az etikai hozzáállás a nyolcvanas évek végére már nem volt elegendő, és új módszerekre volt szükség a kisebbségi jogok érvényesítéséhez.

Tibori Szabó Zoltán a „sajátosság méltósága” kapcsán rámutatott, hogy Gáll Ernő valójában a „másság méltóságáról” próbált beszélni, de a kor politikai viszonyai miatt finomabb megfogalmazást választott. Tibori szerint Gáll Ernő ezt a fogalmat úgy alkotta meg, hogy elkerülje a cenzúra vagy politikai támadások veszélyét, miközben mégis hangsúlyozta a kisebbségi identitás megőrzésének fontosságát.

Tibori továbbá párhuzamot vont a „sajátosság méltósága” és a mai Minority SafePack-kezdeményezés között. Azt mondta, hogy Gáll Ernő előrevetítette azt a gondolatot, hogy a kisebbségek jogait és méltóságát európai szinten kell megvédeni. Tibori szerint Gáll Ernő már akkor felismerte, hogy a kisebbségek sorsa csak nemzetközi, európai szinten oldható meg, és ez a szemlélet ma is releváns, amikor például a Minority SafePack keretében küzdenek a kisebbségek jogainak védelméért.

Gáll Ernő marginalizációja a rendszerváltás után

Balogh F. András kérdése végül arra irányult, hogy mi történt Gáll Ernővel a rendszerváltás után, amikor úgy tűnt, hogy marginalizálódott a közéletben.

Gáll Ernő a rendszerváltás után valóban visszahúzódott a közéletből, mutatott rá Balázs Imre József, és hozzátette, egyfajta szürke eminenciás szerepbe került. Bár sokan konzultáltak vele, és figyeltek véleményére, mégis érezte, hogy egyre inkább kiszorul a közéleti diskurzusból. Balázs szerint ennek egyik oka lehetett az is, hogy Gáll Ernő baloldali elkötelezettsége már nem volt olyan releváns az új politikai kontextusban.

Földes György szerint Gáll Ernő számára a rendszerváltás utáni időszak nehéz volt, mert úgy érezte, hogy munkássága és elvei nem kapják meg azt a figyelmet és elismerést, amit korábban. Földes szerint Gáll Ernő idős korában is aktív maradt szellemileg, de már nem volt olyan befolyásos, mint korábban, ami frusztrációt okozott számára.

Tibori Szabó Zoltán hozzátette, hogy Gáll Ernő marginalizálódása nemcsak az életkora miatt következett be, hanem azért is, mert az új politikai elit számára már nem volt „szalonképes” a baloldali gondolkodásával.