Fasiszta szöveget közölt volna a Korunk? Napok óta zajlik a vita a folyóiratban megjelent Németh György-szövegről

„Fosztó Lászlót Győrffy Gábor szerkesztőkollégánk kérte fel egy cikk megírására. A szöveg a Korunk márciusi számában jelent meg, majd azt követően érkezett meg a szerkesztőség emailcímére Németh György válaszcikke, amit mi megküldtünk Fosztónak, azt kérdezve, érdemesnek tartja-e a válaszra. Mivel a szerző úgy gondolta, hogy igen, és válaszolt is, mi mindkét szöveget egymás mellé téve közöltük őket lapunknak a Disputa rovatában. Ha Fosztó nem válaszolt volna, akkor valószínű, mi sem hoztuk volna le a cikket.”

Kovács Kiss Gyöngy, a Korunk főszerkesztője a Transtelex megkeresésére részletezte a Korunk álláspontját egy olyan értelmiségi körökben zajló vitával kapcsolatosan, amely már napok óta zajlik a Facebookon, hol zárt csoportokban, hol szociológusok, filozófusok személyes oldalán üti fel a fejét. Amint a fenti idézetből is kiderül, egy olyan szöveg robbantotta ki a társadalomkutatók elégedetlenségét, amely a kolozsvári Korunk folyóirat szeptemberi számában jelent meg, válaszként egy márciusban napvilágot látott Fosztó László-szövegre. Az erdélyi roma társadalom problémáira reflektáló cikkre Németh György egy, sokak által fasisztának minősített szöveggel válaszolt. A szóban forgó szövegről először Borbély András filozófus posztolt észrevételeket Facebook-oldalán, ahol szóvá tette, hogy milyen szakmai és etikai kérdéseket vet fel a szöveg, és ugyanakkor megjegyezte azt is, hogy érthetetlen számára, hogy az antifasiszta múlttal, baloldali hagyományokkal is rendelkező Korunkban ez megjelenhetett.

Meglátását többen helyeselték, így a folyóiratban teret kapó „tudományos véleménykülönbségek” megfogalmazása mentén egy másik polémia nőtte ki magát, amely arról szól, hogy az erdélyi magyar értelmiség egy része miért érzi, hogy a Korunk ennek a szövegnek a megjelentetésével átlépett egy olyan konszenzuális határt, amelyet eddig tiszteletben tartott. Hogyan történhetett ez meg, hogyan lehet megóvni a tudományosságot, főként a társadalomtudományokat az ilyen áltudományos, politikai indíttatású támadásoktól, és hogyan lehet megállítani a fasiszta, rasszista jellegű üzenetek beszüremlését olyan terekbe és értelmiségi közegekbe, ahonnan eddig ki voltak zárva? – ezek a kérdések már napok óta foglalkoztatják a vitában résztvevőket.

A válaszcikk szerzőjének, Németh Györgynek a neve nem igazán ismert az erdélyi magyar olvasók számára, hacsak nem követik nagy figyelemmel a magyarországi nyilvánosságot. Németh szövegét romaellenesnek, antiszociológiainak és fasisztának nevezték sokan, főként a szerző „előéletének” ismeretében.

A Mérce portál, ahol először fogalmazták meg, hogy „szélsőségesen cigányellenes, fasiszta szöveget közölt az antifasiszta múltú Korunk folyóirat”, így összegzi Németh „teljesítményeit”:

• 2013-ban a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének konferenciáján állította, hogy „a cigányság bomlástermék, nem része a nyugati kultúrának”;
• két évvel később holokauszttagadásért jelentette fel a Nemzeti és Etnikai Kissebbségi Jogvédő Iroda (NEKI), amiért egy másik konferencián kijelentette, hogy „nem volt roma holokauszt”;
• 2020-ban „Csak a cigányok feltétel nélküli kapitulációja fogadható el” címmel közölt véleménycikket;
• 2021-es, Magyar Nemzetben megjelent cikkében pedig kifejtette, hogy a Meseország mindenkié című könyvet a „pedofíliához”, a könyvet kiadó Labrisz Leszbikus Egyesületet pedig egy „pedofil szervezethez” hasonlóan kéne megítélni.

Ezek a háttérinformációk, illetve a Korunk-cikk tartalma is hozzájárult ahhoz, hogy a folyóiratban rendszeresen publikáló szerzők közül többen felháborodásuknak adtak hangot. Stefano Bottoni, Toró Tibor, Kiss Tamás úgy vélik, a baloldali hagyományairól és antifasiszta múltjáról híres Korunknak nem lett volna szabad ezt a szöveget lehoznia.

Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztő elmondta, a szerző „múltja” nem volt ismeretes a lap szerkesztői előtt, és elsősorban az eredeti cikk írójának, Fosztó Lászlónak az a döntése, hogy válaszol a Németh megjegyzéseire, vezetett oda, hogy a publikálás kérdése eldőljön. Másrészt

a Korunknak nem feladata „purifikációs bizottságok felállítása”

– fogalmazott Kovács Kiss. A főszerkesztő egyébként tendenciózusnak nevezte a Mércében megjelent írást, mivel a cikk szerzője nem említette, hogy Némethet senki nem hívta meg egyetlen Korunk lapszámba sem, hanem a bejáratott gyakorlat mentén, válaszként, reakcióként közölték elküldött szövegét a folyóiratban.

Fosztót azzal szembesítettük, hogy sokak szerint ő volt az, aki helyre tehette volna a szerzőt, azonban túlságosan elfogadó álláspontra helyezkedett Némethtel szemben.

A kolozsvári antropológus elismerte, Németh Györgynek írt válasza engedékenynek, elnézőnek is minősíthető. „Nem álltam be egy kombatív álláspontra. A szakmai vitában, úgy gondolom, konstruktívnak kell lenni, és emberséges módon kell vitatkozni. Nyilván harcolni kellett volna, vagy nagyon világosan meg lehetett volna mondani, emögött az álláspont mögött, amit ő képvisel, mi rejlik. Határozottságra lett volna szükség, egyből azt mondani, vigyázzunk ezzel az egésszel, mint ahogy ő azt mondta, velem és a hasonlókkal vigyázni kell.

Ő nem fogta vissza magát, én voltam inkább békülékeny, a konszenzuskeresés nekem fontos a tudományban” – fejtette ki a romakutató.

Kovács Kiss Gyöngy azon a véleményen volt, teljesen kulturált hangnemű vitairatokról van szó. Mind Németh, mind Fosztó „lefutották a kötelező udvariassági köröket”, sem a hangnemben, sem a tartalomban nem találtak kivetnivalót. A főszerkesztőtől megtudtuk, a vita kirobbanása után a szerkesztőségben is elemezték Németh György szövegét, sőt elküldték olyanoknak is, akik szoros szakmai kapcsolatban állnak a Korunkkal. Kovács Kiss szerint sem a szerkesztőség tagjai, sem azok a szakemberek, akikkel konzultáltak, nem gondolják úgy, hogy fasiszta szöveget közölt volna a Korunk.

„Sokféleképpen lehet minősíteni Németh György szövegét, de egészen biztos, hogy fasisztának nem nevezhető. A szöveg lehet buta, szőrszálhasogató, antiszociológiai, de nem fasiszta”

– foglalta össze Kovács Kiss Gyöngy a szerkesztőség véleményét. Azt elismerte, hogy ha többet tudtak volna előzetesen a szerzőről, akkor jobban odafigyeltek volna a döntés meghozatalakor, hogy megjelenjen-e vagy sem a kérdéses szöveg.

Kiss Tamás szociológus a vitának két aspektusára világított rá. Egyrészt elfogadhatatlannak tartja, hogy a romák esetében semmifajta etnopolitikai alternatívát, kollektív cselekvést nem tart legitimnek Németh, és az egyetlen járható út, amiről hajlandó beszélni, az egyéni integrációnak a lehetősége, ami azt jelenti, hogy teljes mértékben a többségnek a játékszabályai mentén kellene asszimilálódniuk a kisebbség tagjainak.

„Nem tudom, hogy most ez fasizmus, vagy nem fasizmus, de mindenesetre egy olyan vállalhatatlan nézőpont, ami szerintem a szerkesztőknek ki kellett volna gyújtsa a piros lámpát, és meg kellett volna szólaltassa a vészcsengőt” – mutatott rá a szociológus.

Hozzátette: ilyen típusú eszmefuttatások nem jelenhetnek meg egy tudományos fórumon.

„Azzal, hogy vitára érdemesnek tartjuk ezt az álláspontot, legitimáljuk a romákat kirekesztő diskurzust” – szögezte le Kiss.

A másik aspektus, amit szóvá tett a társadalomkutató Némethnek a mainstream szociológiával kapcsolatos eszmefuttatása, ami szerinte legalább annyira problematikus, és ebben az esetben sem hivatkozhat arra a Korunk, hogy a különböző világnézetek, tudományfilozófiák ütköztetéséről volt szó. „Egy nagyon durva csúsztatással él Németh György”, magyarázta Kiss Tamás, aki szerint a cikkíró ezekben a vitákban nem csinál mást, mint a Fidesznek és a magyar jobboldalnak közvetlen politikai érdekeit képviseli.

A romakutatással foglalkozó szociológus szerint a tudományosság sérül, amikor „ilyen sarlatánokkal nem szakmai érvek alapján vitatkozunk, ahova ők a Habony-gyárban előregyártott érveket hoznak, és akkor nekünk azokkal kell vitatkozni diszciplináris elveinket tiszteletben tartva. Ezzel ez a baj, hogy rohadtul veszélyes a saját intézményrendszerünkbe beengedni az ilyen diskurzusokat még akkor is, ha ez egy disputa rovatban történik meg” – vélte Kiss.

„Itt már nem az MCC-ről beszélünk, és nem arról beszélünk, hogy ez ott van Tusványoson, hanem

ott tartunk, hogy felbugyoghat ez a szar az erdélyi magyar intézményrendszernek bármelyik pontján, még azokon a megmaradt szigeteken is, amik nem függenek közvetlen módon a magyar kormánytól vagy az RMDSZ-től.”

A társadalomkutató szerint nagyon hasonló az eset ahhoz, amikor Drábik megjelent volna a Kolozsvári Magyar Állami Színházban. A kettő közötti különbség az, szerinte, hogy ott volt egy tényleges aktív cselekvőképessége Tompának, míg itt talán inkább arról van szó, hogy ez a szöveg átcsúszott – lehet véletlenül – a szerkesztőségi szűrőn. „Beszélni kell erről, hogy mit lehet tenni, mert mindez egy jelenségegyüttesnek a része:

az erdélyi magyar kulturális és tudományos intézményrendszernek a közvetlen átpolitizálása zajlik” – mutatott rá Kiss.

Szerinte erről a dologról szélesebb körű vitát kellene folytatni, és „nemcsak informálisan, a Korunknak a szerkesztőségi gyűlésén kell a konzekvenciákat levonni, hanem azt kell átgondolni, hogy akkor milyen vörös vonalakat lehet húzni, vagy milyen technikákat lehet alkalmazni akkor, amikor sorozatosan szembesülünk ezzel a dologgal” – zárta érvelését Kiss Tamás.

Kovács Kiss Gyöngy főszerkesztő szerint a Korunk tudományos igényességéhez, alaposságához nem férhet kétség, és elképzelhetetlennek tartja, hogy egy olyan szöveg miatt, ami a lap Disputa rovatában jelent meg árnyék vetüljön Erdély legszínvonalasabb tudományos-kulturális folyóiratára.