Ilyen, amikor egy fiktív karakter mutat be egy könyvet a „kényelmetlen színházról”

2022. április 26. – 12:21

Ilyen, amikor egy fiktív karakter mutat be egy könyvet a „kényelmetlen színházról”
Benedek Ágnes és Boros Kinga – Fotó: Sánta István Zsolt

Másolás

Vágólapra másolva

Egy könyv, amely egyszerre segít megérteni a Székely Claribella vagy a Fazakas Dorka jelenséget, és visszatekint az erdélyi színházcsinálás rendszerváltás előtti, korántsem zavartalan helyzetére.

A 29. Szent György Napokon jártunk, ahol Boros Kinga kötetét a Benedek Ágnes színésznő által alakított Székely Claribella mutatta be a Szimplában. A fiktív „influenszer” az online térből is ismert (nem csak) a sepsiszentgyörgyiek számára, ahol a tőle megszokott, önironikus stílusban életmód tippeket osztogat. Claribellát először a 2018/2019-es évadban bemutatott: Egy zabigyerek kék háttér előtt történetet mesél című előadás egyik szereplőjeként láthatták a Tamási Áron Színház nézői, ám a szereplő önálló életre kelt, és a közösségi médiában folytatta játékát.

Az életvezetési tanácsok helyett ezúttal egy – bevallása szerint – sokkal nehezebb olvasmányon rágta át magát: Boros Kinga teatrológus írásán, aki a saját doktori dolgozatát gondolta tovább ebben a kötetben. A Kényelmetlen színház c. könyvben a szerző Erwin Piscator és Bertolt Brecht nyomába eredt, legalábbis, ami az ő nevükhöz kötődő politikai színházat illeti. Ezt a témakörét igyekezett ugyanis kitágítani, illetve kiegészíteni az erdélyi színházi világ politikai nyomásgyakorlásának jobb megértésével, kitérve a Sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház vizionálási jegyzőkönyveire (ideológiai ellenőrzésére) is, amelynek helyi bizottságát Tompa Miklós Pompás Gedeon rendezését követően hozta létre.

Boros Kinga teatrológus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa. 2004-ben a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem teatrológia szakán diplomázott, doktori dolgozatát 2014-ben védte meg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetemen. Dolgozott szerkesztőként (A Hét, Játéktér, Színház folyóirat), szabadúszó dramaturgként. Két gyermek anyja.

A Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem adjunktusa többek között a szekusdossziékból gyűjtött adatokkal igyekezett mélyebb kontextusba helyezni a történteket, kitérve ebben az intézményes cenzúrára (1948–1977) és annak ideológiai alapú változatára, amelyet a szerző láthatatlan cenzúrának nevez (1977–1989).

Felvetette annak kérdését is, hogy a szelepként működő előadások, amelyek némi rendszerkritikát mégis fel tudtak mutatni, vajon éppen a rendszer fennmaradását segítették-e azáltal, hogy az emberek „kiengedhették a gőzt”. És mi jelentette azt a hatást, ami mindezen az ellenálló, de a rendszeren belül küzdő keretekből képes kilépni.

Példaként Baász Imre grafikus, akcióművész performanszát vagy inkább „aformanszát” említették (A mítosz születése, 105-ös tömbház teteje, Sepsiszentgyörgy 1981), amelynek során a művész képes volt kilépni a hatalom által uralt térből azáltal, hogy életre hívta a megszakítás esztétikáját. Baászt ugyan a hatóság még aznap éjjel bevitte, de fogást nem találták a hat fehér, véres inget kiállító és a várost röpcédulákkal teleszóró művészen, mert a röpcédula a rendszer üzeneteit tartalmazta. Az ingek pedig szintén csak utalhattak arra az anekdotára, amikor egy kirakatba piros-fehér-zöld inget tettek ki, és ezért a hatalom betiltotta az ilyen színű ingek forgalmazását.

Fotó: Sánta István Zsolt
Fotó: Sánta István Zsolt

Székely Claribella sajátos humorával igyekezett még a kellemetlen színházi élményeket is feloldani, a közönség többször is hangos nevetésben tört ki, például akkor, amikor az előadók spontán módon úgy rendezték át a könyvbemutató helyszínét (a vártnál több érdeklődő miatt), hogy asztalukat az ajtófélfához helyezték, így már rögtön két térben voltak jelen egyszerre. Ezt pedig azzal fokozták, hogy ha valaki át akart kelni egyik teremből a másikba, annak (nemtől függetlenül) körömlakkal festették ki a kisujját.

A könyvbemutató „performansza” így maga is visszautalt a könyvre, hisz Székely Claribella is a rendszer kereteiből kilépő, metamodern jelenség lenyomata a beszélgetők szerint, aki önironikus módon kíván társadalmi problémákat tematizálni. De ebbe a kategóriába sorolták a Fazakas Dorka jelenséget is, amely fiktív karakterként a 23. Szent György Napokon hackelte meg a sajtót, rövid ideig elhitetve a közönséggel, hogy a városnapok szervezői karitatív céllal lemondtak a tűzijátékról. Ezzel pedig elindította a tűzijáték szükségességéről szóló diskurzust a közösség tagjai között.

Bár az előadók abban nem értettek egyet, hogy kell-e tűzijáték vagy sem, de abban megegyeztek, hogy ennek a felvetése hasonló ahhoz a kérdéshez, hogy kell-e kortárs színház, amíg ugyanis a szerzőhöz hasonló érdeklődéssel rendelkezőknek egyértelműen szükségük van rá a kőszínház mellett, addig lehet, hogy másoknak a tűzijáték ilyen fontos, és mind a két igény elférhet egymás mellett. A városvezetés pedig, úgy vélte, hálás lehet Fazakas Dorkának (azaz az ő neve mögött álló, fiatalokból álló csoportnak – szerk. megj.), mert a kulturális tőkét erősítették meg azáltal, hogy felelős városlakóként szólították meg a sepsiszentgyörgyieket.