Vidnyánszky Attila: Egy kicsikét igazolva érzem az elmúlt évtizedek munkáját és harcait

„A színház veszélyes üzem. Nyilván az igazgató és a rendező felelőssége, hogy minimalizálja a kockázatok lehetőségét, számát, de ezeket teljesen kiiktatni nem lehet, a színészeknek pedig meg kell tanulnia egy-egy díszletet használni” – mondta a Magyar Nemzetnek Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója a színházban történt baleset után.

A Rómeó és Júlia november 10-i előadás közben két színész, Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó leesett a több méter magas vasszerkezetű díszletről, és súlyos végtagsérülésekkel kezelték őket. A baleset miatt belső vizsgálat indult a színházban, a rendőrség nyomozást rendelt el, Vidnyánszky Attila pedig beadta a felmondását. Ezt Csák János kulturális és innovációs miniszter nem fogadta el a vizsgálat lezárulta előtt.

Miután a belső vizsgálat azt állapította meg, hogy egyszemélyi felelősség senkit nem terhelhet, a színházigazgató szerdán visszavonta a felmondását. A döntés után a Magyar Nemzetnek arról beszélt, örül, hogy ez lett a vizsgálat eredménye, mert nagyon fájt volna neki, ha valamelyik munkatársára rá lett volna égetve a közvetlen felelősség.

„A körülmények alakulásának szerencsétlen volta eredményezte a sajnálatos eseményeket”

– mondta Vidnyánszky.

Arról is beszélt, hogy a vizsgálóbizottság a színház nyolc alkalmazottjából tevődött össze. Két olyan színész is tagja volt a bizottságnak, akik a részesei voltak a Rómeó és Júlia előadásának, és a baleset idején is jelen voltak. „Úgy gondolom, hogy ennél objektívebb, a tényfeltárásra alkalmasabb bizottságot nehéz lett volna összeállítani.”

A vizsgálat eredménye és az elmúlt hónap tapasztalatai állítása szerint azt mondatják a színházigazgatóval, hogy akkor jár el felelősséggel, ha visszavonja a felmondást. „Mert a színháznak működnie kell. Az előadások többségét én rendeztem, tehát nélkülem nehezen felújíthatóak. Kell, hogy segítsek.”

Vidnyánszky úgy fogalmazott: álmában sem gondolta volna, hogy ennyi támogató üzenetet, biztató segítséget kap a lemondása után a színházi szakmától, a magyar kulturális élet képviselőitől és a nézőktől. „Egy kicsikét igazolva érzem az elmúlt évtizedek munkáját és harcait, amelyeken itt végigmentünk, végigmentem, amelyeket végigcsináltunk, és amelyek folyamatában benne vagyunk. Szóval ez mérhetetlenül jólesett, és ez az érzés messze-messze felülírta a fogást kereső, áskálódó próbálkozások hatását, mert azok is voltak természetesen. Ez nagyon-nagyon sok erőt adott és ad most is.”

„Ráadásul szembesülnöm kellett azzal is, hogy a Nemzeti Színház rendkívül összetett működése mennyire nehezen teszi lehetővé azt, hogy kiváljak az életéből”

– tette hozzá a színházigazgató.

Azt is mondta, újra kell gondolni a színház repertoárját, működési módját és a színészek szerződését is. „Egészen az alapokig vissza kell menni, és az elkövetkező két-három hónapban dolgoznunk kell azon, hogy egy új rendszer álljon fel. Ilyen például a napi próbamennyiség vagy az előadás és a próba viszonya. Hangsúlyozom viszont, hogy bármilyen változást hajtunk végre, teljességgel nem zárhatjuk ki a balesetek lehetőségét.”

A Nemzeti Színházban történt baleset után több színház is felülvizsgálhatja majd a saját, biztonságra vonatkozó normáit.